Sárvár-Répcelak

Ez a verseny elég izgalmasan indult számomra, hiszen a napjáig mindig változott a státusza.
Először betervezett versenyként számoltam vele, majd a körülmények miatt hirtelen átkerült a kihagyott versenyek közé.
Szerencsére elméletben nagyon könnyen megy az átsorolás, nem úgy, mint a felkészülésé.
A május hónapom a verseny napjáig szinte futás nélkül telt el.
Egy sajnálatos esemény miatt elhatároztam, hogy lefutom a Zalaegerszeg - Gellénháza - Zalaegerszeg útvonalat.
Május 16-án reggel felöltöztem, felvettem a hátiszákot (tettem bele kb 1 liter vizet) a hátamra és elindultam.
Az elején egész könnyedén ment, a Gellénházi emelkedőn azonban már éreztem, hogy hiányoznak azok a km-ek, amiket előtte edzésként meg kellett volna tennem. Gellénházán ettem, ittam pár falatot illetve kortyot, majd kb félóra múlva elindultam visszafelé.
Az elején nemigazán éreztem a lábaimat, megártott nekik a félóra passzív pihenés.
Ennek ellenére amikor hazaértem, nem is éreztem igazán fáradtnak magamat.
Itt meg is érlelődött az elhatározás a Sárvár- Répcelak versenyen történő indulásra.
Kicsit családi kirándulásnak is szántuk. Anyukám volt a sofőr, és vittük a Danit is.

Sárváron a szokásos helyi kellemes hangulat fogadott minket.
A benevezések, ismerősök üdvözlése, illetve a K&H Bank vezetőjének üdvözlőbeszéde után elindult a mezőny.
Mindenki úgy elindult, mintha puskából lőtték volna ki, Meg is ijedtem, hogy mi lesz így velem, még az Áginak korábban jelzett 3 órás időmet sem tudom tartani.
Még szerencse, hogy ránéztem a Garminra, és így nem kezdtem el én is száguldani.
Persze az órán látott tempó nekem még így is gyors volt, mert 4,45-t mutatott.
Nagy meglepetés ért hiszen az első 1-2 km-en még egy vasúti felüljárót is le kellett küzdeni.
Mérges is voltam rá, mert a lépcsőkiosztása nem nekem volt méretezve. Egyenként lépve kicsi, kettesével nagy volt. (legalábbis nekem)
A további km-ek egész kellemesen teltek, furcsáltam is, hogy milyen könnyedén előzgetek.
Mindig kinéztem magamnak az előttem futót, és fartlekben "leküzdöttem".
Ez később egy kicsit megbosszulta magát, mert ilyet csak megfelő edzettséggel szabad csinálni.
Az nekem meg hol volt. (hol van)
A 12.kilomáterig ennek ellenére különösebb gondom nem volt, Egy kavicsos útszakasz kicsit lelassított, de ennek ellenére úgy nézett ki, hogy 2,30-on belüli lesz az időm. Sőt még esetleg az is belefért volna, hogy csak 2,24.
Hát.... ebben aztán jó nagyot tévedtem!!!!!
Jött a "feketeleves".
Egy rosszul "megtervezett" földút formájában. Esős és száraz időben is traktorokkal egyéb gépekkel jól kijárták, így nem volt egy síknak mondható része sem.
Arra gondoltam, hogy a Sólyom hogy örülne neki,
Én egyátalán nem örültem. A fáradt lábaimnak nem hiányzott az, hogy ide-oda billegjek, terhelve azokat az izmokat, amik az oldalra mozgást hivatottak segíteni.
(Majd a Keszitől megkérdezem, hogy mi a nevük.)
Nem véletlen, hogy aszfalton szeretek futni.
Visszatérve a földúthoz, kénytelen voltam kb 75%-ában sétálni. Amikor megpróbáltam futni, mindig félig a bozótosban kötöttem ki,
Aztán végre kijutottam az aszfaltra. Jöhetett a második "feketeleves".
A hasam elindult, Jákfa főutcája, sehol egy bokor. Igaz kocsmák voltak, de oda nem akartam bemenni. Ilyen hosszú falut még nem láttam. De végre ennek is vége volt, és nagy szerencsémre egyből lehetőségem volt félrevomulni.
Viszonylag gyorsan továbbindultam, de a lábaimat már nem nagyon, vagyis inkább nagyon éreztem. Itt baj lesz, hogyha megpróbálom egyben teljesíteni a maradék távot.
Ezért ismét a fartlek mellett döntöttem, séta- futás -séta.....
Közben meg is előztek, de nem nagyon izgatott, bíztam benne, hogy azért még maradt valaki mögöttem.
Bár most az volt az elsődleges célom, hogy egyátalán beérjek.
Az Ági aggódott is, hogy ennyi edzéssel hogy fogom egyátalán teljesíteni.

Tapasztalat:
- edzeni muszáj
- meg kell tanulni a frissítést
- el kell találni a megfelelő tempót.

Még valami'
Jövőre 2,15-t szeretnék futni. :)