Megyefutás 2. 2010-08-02 Zalaegerszeg-Kehidakustány

Tavaly még egyáltalán nem, ám idén már az első napon csatlakoztam a Roland által szervezett megyekerülő akcióhoz. Így tett még Varga Dóra keszthelyi, Lőrincz Endre vonyarcvashegyi és Gróf Olivér (hogy kijöjjön, hogy egyedül én voltam egerszegi) bécsi lakos is. A futás a Vizslaparkból indult, ám én csak - miután az előzetesen szintén nevezett Edit egyszerűen elrohant mellettem - Csácsban csapódtam a társasághoz, hogy aztán toljuk neki, mint a meszes:-). Roland előző napi focisérülése következtében és legnagyobb bánatára ezúttal csak a gázpedálnak lépett jól oda.

A város utáni első szakasz Csács-Mária forrás-Pethőhenye útvonalon haladt, még éppen elviselhető melegben, némi kutyatámadással fűszerezve. Ismertem a dögöt, megbeszéltük a dolgot. Néha magas fűben, máskor erdészúton, a végén kavicsos mianevén futottunk kényelmes tempóban, míg én dobtam egy pisit, az Endre frissen lopott bébikukoricát tálalt fel a tenyeréből, ha lehet, ne próbáljátok ki az amúgy falevél ízű, lédús csemegét.

Pethőhenye végén Roland várt már türelmetlenül bennünket, ám írjuk a javára, hogy néhány fénykép elkészítésével még minket is meglepett. Innentől Dóri beszállt hozzá, mi pedig hármasban másztunk fel a nemesapáti havasokba, ahol néhány falubeli olyan látványosságként tekintett ránk, mintha valahol félúton a Jeti és a Loch-nessi szörny között megálltunk volna fejlődéstörténetileg...

Olivér a falu végén szintén pihenőt tartott, így egy rövid frissítést követően immár ketten Endrével csaptunk a böglyök közé. Ezen a 4 kilométeren aszfaltot nem, vagy csak nagyon messziről láttunk, találtunk viszont zsákutcába torkolló földutat, útbaigazító bácsikát és arányaibanjelentős szintkülönbséget. Az egyik ilyenen, miközben learatott búzaszálaktól csúszóssá vált 30-35% körüli kaptatón haladtunk a perzselő napsütésben, fejenként tucatnyi bögöly szúrt ki és meg magának mindkettőnket, megszállottan támadtak, csíptek-haraptak, miközben alig 7 perces sebességgel voltam képes csak haladni egyébként is. A fejpántommal próbáltam elhajtani őket, de a friss vér és az izzadtságom "illata" jól nyomon követhetővé tett a nyílt búzamezőn. A tetőről lefelé átvágtunk (saját ötlet, Endre meg is dícsért érte) egy derékig érő susnyáson is, hogy aztán innen már műúton fussunk be szülőfalumba, Bezerédre.

A Tour de France-on ilyenkor az a szokás, hogy a falubelit előreengedi a boly, majd a népes rokonsága az út mellett köszönti rég nem látott fiát. No, itt ilyenről ezúttal szó sem volt, sőt már annak is örültem, hogy az egykori csirkekeltetőnél portyázó kutyák békén hagytak bennünket:-)
Most itt sorolhatnám a falu nevezetességeit, de az az igazság, hogy legnagyobb megrökönyödésemre még az általam előre beharangozott vegyesboltot és kocsmát is elbontották, mióta utoljára ott jártam, így hitelességemet teljesen elveszítve tértünk be a telkünkre (már ha tényleg a miénk volt, gondolhatta az Endre) egy izotóniás italra és némi frissen érő őszibarackért. A nap éppen lemenőben volt, mi pedig a falu végén futottunk össze csapatunk autós különítményével. Kallósdnak már négyesben vettük az irányt, ahol - és most dögöljön-meg-a-szomszéd-tehene-is alapon mondom - végre a többiek is megtapasztalhatták a böglyök társaságát:-) Olivér egyet észrevételnül olyan agresszíven agyonvágott, hogy a ZASZ-os pólójának vállrésze elázott a vértől. Jól futható erdőszéli földúton szeltük a kilométereket, majd már Kallósd belterületén frissítettünk az autóbol egy utolsót.

Innen már csak a befutó volt hátra: szürkületben, kellemes hőmérséklet mellett, ekkor már kissé gyorsabban közeledtünk Kehida felé, ahol még jópár étterem és fagyizó mellett kellett sóvárogva elhaladnunk, míg egyszer csak a fürdő közelében megálltunk. Ez a kép már itt készült.

Ezután Endre nagyvonalú meghívására (aki egyébként 32km-rel a legtöbbet futotta) majdnem mindenki bedobott egy sört (mennyiségügyileg én nyertem:-) ) és Endréék Keszthely, mi pedig Egerszeg felé vettük az irányt.

Gratulálok minden első napos teljesítőnek, Dórinak különösen, nekem nagyon tetszett az útvonal, bár az is igaz, hogy erősen elfogult vagyok.

2h37m / 28.5 km, pulzust nem mértem, talán most nem is kellett:-)

korpa