2010. november 13., szombat

3. Junkerlauf Fehring 18.2 km (300m szint) 2010-11-13

http://zaszse.blogspot.com/

(lehet, hogy kissé elnyújtott lesz, mert a család gyengébbik fele éneklős műsort néz, ami közben mindig hosszasan le szoktam foglalni magam valami értelmesebbel, már elnézést a fanatikus x-faktor rajongóktól)

Siófok helyett idén Fehring (Stájerország) lett a befutó, no nem mintha bármikor is versenyeztem volna a Balaton fővárosában, ám most komolyan felvetődött a gondolat. Ausztriában túlzott helyett reális nevezési díjat találtam (ez nem vicc, nyugat olcsóbb, mint a BSI…), az indulócsomagon túl pénzdíj járt minden korcsoport-dobogósnak és nem utolsósorban egy embert próbáló, de csodaszép pálya várta az indulókat.

Szinte a legutolsó pillanatban bukkantam rá a versenyre, pedig elhihetitek, ismerek néhány webes „gyűjtőhelyet”. Áginak még éppen tudtam szólni, hisz úgy gondoltam, könnyedén nyerhetne 50EUR-t, de végül családi okokból nem vállalta. (1:31-es idővel ez sikerülhetett is volna) Nekem már nem volt ennyire rózsás a helyzetem, bár az első 2 év időeredményei alapján azért nem indultam reménytelen helyzetből.

Sajnos felfeléket még nem nagyon edzettem idén, így nem igazán tudtam, mire számítsak a 300m szintkülönbségből kiindulva, de nem akartam egy ilyen versenylehetőséget csak azért veszni hagyni, mert parázok az emelkedőktől. Nem szoktam.

A tavalyi eredménylista alapján olyan 1:11 körüli időt jósoltam magamnak, Asi 1:10-en belül várt (köszönöm, hogy rám rakta a plusz terhet:-) ) , Roli 1:15-öt remélt – én pedig azt, hogy ezt azért tényleg megfutnom majd.

Sajnos a felvezetés elég gyatrán sült el: bár előnevezettként már háromnegyed órával a rajt előtt odatoltam a képem, fél órán át csak sorban állással múlattam az időt, így a gyors átvedlés után még arra sem volt időm, hogy lemérjem a Garminnal a bemelegítés talán csak méterekben mérhető távját. Így most az egyszer nem csurom vizesen álltam be a rajtvonalhoz, aggódtam is emiatt. Persze csúszott a kezdés, de addigra már visszatértem a versenyközponthoz, ám ott már inkább üdvözöltem osztrák futóismerőseimet.

Rajt (itt egy kép szokott lenni, de még nem tudtam összevadászni sehonnan). Jó néhányan számomra elfogadhatatlan sebességgel kezdtek, de optimistán azt reméltem, hogy a „hobbylauf” résztvevői lesznek, hobbiként biztos futni szoktak, jó sokat, vagy mittudomén:-) Beálltam a tavalyi ezüstérmes, Oliver Pendl mögé, idén került át éppen M40-be, mivel így nem az én korcsoportom, ha mennie kell majd, könnyű szívvel elengedhetem.

Az első 6km sík és aszfalton haladt: míg a legeleje a szegényes bemelegítés miatt kissé nehezen ment, tíz perc után már kezdtem magamhoz térni. Tudtam, hogy ennek a relatíve sok síknak meglesz a böjtje és miután beküldtek minket az erdőbe, ez jól be is bizonyosodott.

Érdekes módon, az első lankásabb emelkedőn egy 20-as éveiben járó sráccal elszakadtunk az ötös csoportunktól, no ekkor aztán már ténylegesen kezdtem aggódni – a többiek biztosan tudnak valamit, amit én, első indulóként még csak nem is sejthetek! No, innentől megesett, hogy saras-avaros erdei kaptatón cammogtunk felfelé, majd vagy kavicsos vagy újra aszfaltos hullámvasút következett. Egyre inkább nem kívántam az emelkedőket, de azért a tetőkön regenerálódtam némiképp. Lényeg, hogy kezdtük már kapizsgálni, hogy’ lesz a vége 300m szint. Egy nem-tudom-már-hányadik, immár meredek hegymeneteben aztán kissé meglépett alkalmi futótársam, akit a lejtők után újra a körömben üdvözölhettem.

Hátrafelé saját érdekemben inkább nem nézegettem, előttem viszont a nordic-walkingosok túráztak, jó volt látni nálam lassabb tempót. Az egy igazi hosszútávfutóhoz képest súlyos 73 kilóm finoman szólva sem repített fel a magaslatokra, de az utolsó lefelén már a „szar is gurul” alapon toltam neki a célig, de a srác akkorra már fél perccel előrébb járt.

Az időm 1:09:31 lett, ami a korábbi években abszolút 3., illetve 4. helyeket ért volna, de a „sárvári formámat” újra hoztam: ez most csak 6. helyet ért, persze mikor, ha nem most lett pályarekord és jöttek a szokásosnál gyorsabb futók. (korcsoport 4.)

Eredmények.

Nehezen hiszem el a távot, mert az 3:49-es tempót jelentene, és ennyit bizonyosan nem tudok egy ilyen brutális pályán. Jobban hiszek inkább a foot pod-omnak (na ilyet sem mondtam még), ami 17.8km-t mért (3:54). Eszerint írom le inkább a négy részre osztott tempóimat (pulzus).

3:43 (164)

4:06 (169)

3:59 (170)

3:51 (170)

Ha valaki tudna esetleg olcsó nevezési lehetőséget (egy nevezett lemondja a részvételt) Siófokra, még meggondolnám, megfelelő formában érezném magam a sík tóparton egy PB-hez.

Visszatérve a mai naphoz: nagyon szeretnék visszajönni ide jövőre is, kicsit már az emelkedőkre is rákészülve elérhetőnek látok egy 1:07 vége körüli időt, nyilván az még jobb lenne, ha mondjuk januárra tennék át ezt a versenyt, hisz olyankor még elfogadhatóan dombozok.

Ja, visszatérve Oliverre, aki nagyon lemaradt: még felépülőben van egy nyári súlyos bringás bukás után, a válla például 6-ot reccsent egy egyszerű karemelés közben, amikor kézrátéttel próbáltam az öltözőben gyógyítani – sikertelenül.

Most kicsit távolinak tűnik a MM futás év végén, nem is tudom, mit fogok kezdeni magammal addig, de a család csak örülni fog, ha kicsit visszaveszek:-)

(Hosszú lett, de szóltam előre)


5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép volt Attila,

bár az év utolsó versenye (Mountain Man Marathon) még hátra van, azért elmondhatjuk, hogy összességében ezt az évet is a folyamatos fejlődés jellemezte. Ne felejtsd el, hogy a management-ed idén is mögötted állt, és ez jövőre is így lesz, szóval így tovább

a Management

korpa írta...

Bár ebből már idén sem éreztem semmit, azért köszönöm a Managementemnek a támogatást:-)

zsola írta...

Gratula!
Ahhoz képest hogy nem edzettél dombra elég brutális időt futottál

Névtelen írta...

Gratula!
Ahhoz képest hogy nem edzettél dombra elég brutális időt futottál
Zsola

zsola írta...

Szia!
Annak ellenére hogy elmondásod szerint nem edzettél dombra, nagyon nagyot futottál Gratula!