Ez a bejegyzés arról is fog szólni, hogy kizárólag szorgalommal és alázattal is lehet előbbre jutni és akkor csak nagyon keveset kell/lehet a körülményekre fogni.
Kezdem azzal, hogy nem akarok sokat mellébeszélni, ahol tudom, ott a számok nyelvén fogok szólni.
Lényegében 2008-ban kezdtem a futást, előtte kondizgattam, országúti kerékpároztam és duatlonoztam (versenyszerűen is), még korábban pedig kispályás fociztam. Talán a legutóbbiban szorult belém némi tehetség, a többiben felejtős produkciókat nyújthattam. Legalábbis semmiféle érdemleges eredmény nem jut most eszembe.
Ennyit akkor erről, magyarán pozitívumot nemigen tapasztaltam kiváló genetikai adottságaimból adódóan, mert hát azzal nem rendelkeztem. Mondjuk azt, hogy egy pizzától még nem híztam el disznó módjára, de ezt azért az emberek jelentős hányada elmondhatja magáról. Kivéve, ha két, három, négy, stb. mennyiségekben méri már az adagot.
Ha már a pizzánál tartunk: étkezés. Sokan meg szoktak lepődni, de nem élek táplálékkiegészítőkkel a legalapvetőbb dolgokat leszámítva: egy kis izotoniás ital hébe-hóba, némi magnézium-kálium por, ha éppen eszembe jut, maratonok közben pedig gél. Amúgy pedig csak amit elém tesznek, vagy magam elé teszek, plusz sok csoki, némi „hazai” gyümölcs, ilyesmi. Mint sok más gyarló ember esetében a világon, csipsz és gyorskaja is jut belém, még ha nem is gyakran. Ebben sem nevezhetem különlegesnek magamat, sőt!
Stressz? Mert hát ez is sok mindent befolyásol. Alkalmazottként nem akkor kelek, amikor nekem tetszik, ha meló van, meg kell csinálni, ha szart csinálok, le vagyok …va. Normál stresszhelyzetek, talán kicsit jobb stressztűrő képességgel, mint az átlag, de ebben sem vagyok biztos.
Lássuk csak, mi kell még az eredményességhez? Ja igen, futni, tényleg.
Mi kell hozzá? Szorgalom, alázat, a mozgás szeretete, saját korlátaink ismerete és tudatosan felépített edzésmunka. Csak egyik ne legyen meg és máris borul a bili.
Nincs szorgalom? Egyre nehezebben fogsz elindulni.
Nincs alázat? Hamarosan kudarcot vallasz.
Nem szeretsz sportolni? Előbb-utóbb belefásulsz.
Nem ismered a határaidat? Folyton megsérülsz.
Edzésmunka? Akkor itt jöjjenek a számok:
Futott kilométerek az utóbbi években: 2008: 2728km, 2009: 4779km, 2010: 5345km, 2011: kb. 5100. Időráfordítás: heti 8-10 óra. Vajon sok ez? Alig több annál, mint amit az orvosok egy átlagembernek, mint mozgásra fordítandó időt javasolnak. OK, hogy alacsonyabb intenzitással, de sokkal kevesebb időt az sem „rabol” el a hétköznapokból.
Eredmények alakulása (félmaraton): 1:29(2008), 1:26 és 1:23(2009), 1:22 és 1:19(3-szor is, 2010) , 1:18:31 (2011). De a többi versenyszámban is folyamatos a fejlődés.
Elsősorban annyi kellett hozzá, hogy csináljam. Nem azért mert kell, hanem mert már az életvitelem részévé vált, ez olyan mint a teljesen inaktívaknál a TVnézés, nekik sem nyűg. Nem ördöngösség és nem hókuszpókusz, szorgalommal sok mindenre választ kaphatunk, nélküle viszont csak fanyaloghatunk.
Meg lehet kérdezni Rudit, Keszei Krisztát és Bandit, csak mint a legutóbbi időszak "gyorsulási versenyének" felfedezettjeit, de sorolhatnám szerencsére legalább a fél ZASZ-t, aminek nagyon örülök. (Jó lenne, ha más is leírná a gondolatait ezzel kapcsolatban, vagy cáfoljon meg, ha más a véleménye) No és a legfontosabb: olyat viszont nem ismerek, aki a kvalitásai és teljesítménye ellenére csak vegetálna és nem jut egyről a kettőre. Mert végül aztán a befektetett munka kifizetődik…
6 megjegyzés:
Még akkor annyit hadd tegyek hozzá, hogy már elmúltál 30, amikor belevágtál a futásba, tehát már nem éppen a leggyorsabb fejlődést ígérő életszakaszban produkáltad mindezt a fejlődést. Ez a tény is megerősíti a bejegyzés alaptételét: szorgalmas, alázatos munkával a siker, az eredmények javulása szinte garantált.
Kiváló példa vagy erre, remélem sokan követik a pozitív utat!
Roli
Teljes egyetértek veled. Nagyon becsületesen és pontosan végzed az edzésmunkádat (és remélem az igazi munkádat is:-)), ezért örülök hogy ilyen szép eredményeket érsz el. Egy dologgal azért mégis vitatkoznék: a genetikai adottságaidat én nem nevezném átlagosnak. De még egyszer mondom, egyetértek a bejegyzésben leírtakkal. Hajrá!
Gratulálok az összefoglalóhoz.
Minden lényeges dolog benne van.
Persze azért azt is érdemes csendben hozzátenni, hogy minél alacsonyabb a kiinduló szint, annál könnyebb gyors és látványos fejlődést produkálni. Egy magasabb szintről már sokkal nehezebb továbblépni, minden egyes percért kőkeményen meg kell dolgozni. És itt azért már hangsúlyosabbá válnak olyan tényezők, mint a helyesen megtervezett edzésterv, a stresszmentes, támogató környezet, az elegendő pihenés, a megfelelő minőségű táplálék, stb...
Ha vitatkozni akarnék, akkor azt mondhatnám, hogy nem ilyen fekete vagy fehér a dolog. De mivel nem akarok vitatkozni, ezért inkább elismerem a szorgalmadat, az alázatodat, az edzésmunkádat és az eredményeidet. :)
De, mindenki más, és meg kell találni a motivációt is. Az egészséges élet ma már nem elég motiváló. Szemben veled, te az eredményeid javításáért és dobogós helyekért futsz, én csak a fun faktort keresem, és a sporttól a legfőbb elvárásom hogy "a mindennapi endorfin adagom add meg nékem!"
Azért kösz hogy megemlítesz mint legutóbbi időszak egyik felfedezettjét... :) Ezt is megértem 22 év endorfin függőség és 8 sikeres Roki 130-al a hátam mögött. :))
Üdv, Rudi
Ja, és remélem jövőre meglesz neked a 2:50-en belüli maraton! Szurkolok!
Azért, Rudi, annyira komolyan a sportot, mint idén, űzni,még nem láttalak. Ezt a mondatot! :))
De gondolom, érted a lényeget. Sajnálom, hogy neked kimaradt Sárvár, mert remek adottságok voltak egy jó időeredményhez, talán kicsit kevesebb fun faktorral ezúttal beérted volna.
Megjegyzés küldése