Sri Chinmoy félmaraton Győr 2011-11-06

Ilyen se volt még, hogy valaki megelőzzön – blogírásban :) Bandi most megtette. Mentségemre szóljon, hogy neki a november hatodika kiemelt napként kerül majd be az edzésnaplójába, hisz jelentőset javított egyéni maratoni legjobbján, leírni is felemelő: több, mint negyed órát (3:30-ra!), és ha így folytatja, hamarosan nem csak blogírásban fog elém kerülni! Kriszta pedig szintén dobogóra állhatott korosztályában félmaratonon (2.hely), igazán sportos család!

Nekem ma szintén félmaraton jutott meglehetősen csípős, szeles időben, reggel nyolcas indulással. Lett volna affinitásom maratonhoz is, de a jövő héten esedékes Sárvár miatt úgy gondoltam, jobb a békesség. Eddig talán csak a Roli futott az egyesületből két éve Győrben, ezért kicsit bemutatnám a pályát (ő ezt a részt kihagyhatja, vagy stréberségből elolvashatja:) ).

Egy kör kicsit több mint 7km, ebből aszfalt kb. 500 méter, erdei földút talán 5km, a maradék 1.5km pedig futáshoz már-már kellemetlenül mély köves zúzalékos tökegyenes töltés az etapok végén. Jórészt erdőben haladt a verseny, amit egyébként nagyon kedvelek.

A választható versenytávok: 7km, 21.1km, 42.2km, ahol mindenkit egyszerre rajtoltattak. Azaz az első körben számíthattam jobban versenyszituációra, akkor is a rövid távosokkal. Ez utólag be is jött, hisz másodpercek híján „megnyertem” a 7km-t is, a nálam jóval zsengébb korú győzteseket a töltésen már csak a görcs rángatta, pedig voltak már hozzám képest többszáz méteres előnyben is előtte. Ezek a mai fiatalok, ejnye :)

Azt láttam, hogy a félmaratoni második annyira nincs lemaradva (mondjuk percen belül érkezett), de azt is tudtam, hogy innentől előttem max. lekörözötteket fogok érzékelni, hátrafelé pedig nem ildomos tekintgetni. Nem is tettem; amit viszont tettem, az a dolgom, magyarul próbáltam koncentráltan tartani a sebességem, mintegy érzésre (ennek sikerességéről majd később).

A második kör végére, miután az egyre ellenszelesebb kavicsos töltést valahogy’ újra letudtam, már messze leszakadtak tőlem a többiek, innentől főleg arra koncentráltam, hogy mire harmadszorra is felérek a töltésre, még legyen erőm ne csak „zombiként” kapálózni. Egyszer a Tamás fejezte ki így magát egy ultrafutása leírásakor, miszerint nem szerette volna ilyen módon befejezni a versenyét.

Úgy éreztem, hogy lassulok, de azért a körözések alkalmával bele-belegyorsítottam, adva némi versenyhangulatot is az élményhez. Aztán a töltésen még áthúztam magam (az egyre erősödő szél kíséretében), hogy aztán felérjek a rövid aszfaltos szakaszra és élvezzem végre a „normális futás” nyújtotta élvezeteket.

Az időm a körülményekből is adódóan felejtős lett (1:23:24), amit a plusz 100méter miatt jótékonyan 1:23:00-ra szelidítenék.

Eredmények.

Szinte hihetetlen, de mindhárom köröm 27’48”-as lett, 163-as átlagpulzus mellett. Jó lett volna ténylegesen is versenyezni egy jobb időeredmény reményében, de ezt az örömöt majd Sárváron próbálom megszerezni magamnak. No nem mintha amiatt aggódnék, hogy hasonlóan „eseménytelenül” fog az is zajlani, mint a mai.

A szervezés kissé érdekes mutatványokat is produkált, főleg eredményhirdetéskor, például engem még a korcsoportban is csak másodikként hirdettek ki, no és a versenyóra is 10 percet késett, pedig hogy’ megörültem, amikor a befutónál 1:13-nál intettek le. Majd legközelebb (azaz soha) futok ténylegesen is ilyet valahol. :)