Mézes Emese Csenge

Hosszú történet ez.


Gondoljátok, hogy legalább kilenc hónap, de még annál is hosszabb.

Szóval Botond Csegő születésével kezdődik, ahol ott voltam, Évi erős nyomására. Akkor meglepően jól bírtam a megpróbáltatásokat. Évinek persze ezek után egyértelmű volt, hogy a következő szülésnél is ott leszek. Nekem is egyértelmű volt. Hogy nem leszek ott. Egyensúlyozva a családi béke e tekintetben figyelembe vett igencsak vékony jegén, sikerült "elintéznem", hogy a jó doktor bácsi teljes mértékben tudott koncentrálni a lányom születésre és nem arra, hogy engem fel kelljen mosni a padlóról.

November 5-re volt meghatározva a születési dátum, de mindig hozzátették, hogy simán jöhet hamarabb is, mert a jelek erre utalnak. Nekem mindennap stressz volt az életem, hogy akkor éppen milyen indokkal ne kelljen bemennem a  szülésre.
Azt már tudtuk, hogy lány lesz, így annak a lehetősége, hogy a 2. gyermekem rajtengedély száma csupa egyes lesz hamar elúszott.
Hogy nem született meg a kiírt időpontra és semmi jelét nem adta, hogy sietne megérkezni; felvetődött bennem, hogy akkor "bírja már ki" 11.11.11-ig.
De mivel nem rendeltünk semmi természetellenes dolgot, végül Emese Csenge a nagy fétis nap után egy nappal született meg. Valamit megsejthetett, mert keretbe foglalta a rajtengedélyszámát: 2111112ME

Mivel azt gondoltuk, hogy az ominózus napon már rég letudjuk a születés szépséges fájdalmát, Évi már korábban elengedett Sárvárra félmaratont futni.
Mivel ezt nem vonta vissza, megúsztam a szülőszobai összerogyást.
Reggel, készülődés közben, már tudtam, hogy elindult a dolog, de délelőttre nem jósoltak semmi végeredményt. Már próbáltam a 10.30-as versenyre bemelegíteni, amikor jött a telefon, hogy 10.04-kor megszületett a lányom 4,1 kg-mal és 52 cm-rel.
A hír, és annak továbbadása, a jelentkezéskor felgyülemlő sor, Csegő, és a váltópontokra eljutás megszervezése azt eredményezte, hogy 1 cm bemelegítés nélkül álltam oda a rajthoz. Ez akár rossz jel is lehetett volna, de szerencsére nem lett semmi gond.
Az előzetes terv az volt, hogy az emelkedő lábáig éppen 4:00 belül maradni, minél előbb feljutni és a lefelében visszahozni a 4:00 percen belüli átlagtempót.
Az elején simán ott voltam a vezetők mögött, de láttam a Garminon, hogy ez nekem túl gyors lesz és szépen visszaálltam egy lassabb fokozatra. A "hegy" lábáig 3:55-ös tempót futottam.
A felfele 4:39 lett, az átlag pedig így 3:59.
Mivel a maradék rész átlaga is ez lett. összességében 1:22:57-es idővel 3:59-es átlaggal értem célba abszolút 6. helyen.
Teljes mértékben megelégedve magammal, hogy hoztam a kitűzött célt.
S mivel önző módon azt szeretném, hogy Emese Csenge is szeresse a futást, a tájfutást, képzeletben az ő kis lábaiba tápláltam e félmaraton kilométereit.

Aztán este hazaérve jutott némi alkohol is a szervezetembe, amit Évi az etetésnél jótékonyan nyugtázott.
Ha Te is szeretnéd, hogy e kisleány szeresse a futást, Te is táplálj a lábaiba néhány kilométert a következő futásodból. Nem kell hozzá semmilyen ördöngős technika, csak a képzeleted.