2009. június 8., hétfő

Keszthelyi kilométerek közösen, kánikulában (avagy nem csak Korpa tud ám futni és alliterálni)

Reggel: közösen készülődtünk következő kiruccanásunk kezdetére, Keszthely kisvárosához kocsiban közeledtünk.

Délután: a komoly közönségű Keszthelyi Kilométerek közben kánikulától kissé kimerültünk, kisvártatva kalandos kilométerekről kvaterkáztunk.

Na jó, ez így lassan fog menni, mostantól normálisan folytatva:

Remek kis verseny volt a mai, volt benne minden, ami egy jó futóversenyhez kell, és számtalan epizód, élmény színesítette a napunkat. Elég csak Binder Tomi kalandjaira, a hirtelen jött és erős zivatarra utalni, vagy éppen arra, hogy Korpát nem csak az izgatta a közel másfél órás futása során, hogy vajon sikerül-e egyéni csúcsot javítania (sikerült, gratulálok), hanem hogy vajon már apaként halad-e át a célvonalon (erre még várni kell, de ha a kislány olyan gyors lesz, mint az apukája, akkor már biztos nem túl sokat :-) ). A Korpics-Binder párbajhoz csak egy adalék: szegény Tomi nagyon el volt kenődve a beérkezés után, hogy nem sikerült jól a futása, egész délután kedvetlenül lófrált és csak lógatta az orrát. Aztán az eredmények kiragasztása után hirtelen felderült az arca, jött és boldogan újságolta: "Korpa a korosztályában hatodik, én meg a korosztályomban ötödik lettem. Ha úgy vesszük, akkor jobb voltam, nem?"

Aminek viszont a legjobban örültem, hogy a 34 alaszkázó aszfaltszaggatónak számszakilag éppen a fele tette tiszteletét ma Keszthelyen. Nagyon nagy öröm látni, hogy kialakult egy stabil mag, aki rendszeresen pénzt, időt, energiát áldoz arra, hogy fusson egy jót bármilyen versenyen, és talán nem másodsorban arra, hogy részese lehessen egy még formálódó, de máris erős és lelkes közösségnek.

Hogy azért a saját futásomról is írjak. Úgy hozta a sors, hogy a tavalyi befutó pozíciómat idén a kezdő ember pozíciójára cseréltem. Ebből nyilván kiderül, hogy akárcsak tavaly, idén is a váltószámban indultam. És akárcsak tavaly, idén is a kanizsai váltó volt a fő ellenfelünk az elsőségért. Bár idén némileg más összetételben vettük fel a küzdelmet, csapattársaim sorrendben Sólyom, Hegyi Peti és Olivér voltak. A baj ott kezdődött, hogy a kanizsaiak is némileg más összetételben vették fel a küzdelmet, leigazoltak egy 67 perces félmaratonistát (persze így már nem is hívhattuk őket kanizsai csapatnak, inkább kanizsai-kaposvári csapatnak).

Az én ellenfelem egy kitűnő futó, a tavalyi győztes váltó legerősebb embere, Gadányi Bálint volt. Mint utóbb kiderült, idén viszont ő volt a leglassabb ember a riválisnál, és nem csak azért, mert éppen formán kívül van. De persze a rajtnál nem tudhattam, milyen erőben van, így eltökéltem, lesz ami lesz, megyek vele, amíg bírok, aztán ha esetleg maradna tartalékom a végére, akkor idő előtt elköszönök tőle.

Hát az elején rendesen kapaszkodnom kellett utána! Jó alaposan bekezdtünk, az első km-nél 3:28-at mutatott a stopper, ráadásul úgy, hogy közben 10 m-nyi emelkedőn is felfutottunk. Egy darabig maradt ez a gyilkos tempó (Bálint elöl, én utána), aztán a második km után is csak alig engedtünk belőle. Az 5. km végén is még 3:37-et jelzett az óra az addigi átlagtempóra, a pulzusom már az egekben volt (egész pontosan 180-t ütött percenként, vagyis éppen háromszor dobbant a szívem minden egyes másodpercben).

És ekkor Bálint elkezdett lassulni. Éppen ekkor utolért bennünk és elment mellettünk egy félmaratonista, kihasználtam az alkalmat, felvettem az ő tempóját. Kanizsai riválisom próbált váltani, de csak pár lépés erejéig volt rá képes, utána egyre halkabban hallottam magam mögött, míg aztán teljesen hallótávolságon kivülre került. 7 km-nél jött a fordító, a gyenesdiási strand. Előttem volt 3 félmaratonista fiú, egy félmaratonista lány (valami Kálovics nevű...) és egy váltó, aki azonban nem volt veszélyes, mert a többi csapattag állítólag gyengébb. A fordítónál láthattam, nem is gyűjtöttek túl nagy előnyt 7 km alatt, Anikó is csak kb fél perccel járt előttem.

Visszafelé indulva szembejött velem a teljes mezőny, kb ötvenen köszöntöttek bíztató szóval (rengeteg ismerősöm volt nem csak Egerszegről, de Kanizsáról, Keszthelyről, Pécsről és máshonnan is). Igyekeztem viszonozni a kedves szavakat. A tempóm beállt úgy 3:50 környékére, bírtam is végig, hogy aztán az utolsó pár száz méteren még egy sprintet is ki tudjak vágni, és így eresszem útjára Sólymot, aki már ugrásra készen várt a váltóhelyen. Bálint kicsivel több mint egy perccel utánam jött, és aztán még a váltással is szöszmötöltek egy sort, így kereken másfél perc hátránnyal indulhatott Sólyom nyomába a kanizsai-kaposvári illetőségű, feljebb már említett 67 perces félmaratonista futó (aki hozta is a formáját, 3:18-as (!) tempóban "kocogta" végig a számára kijelölt távot).

Sólyom, Peti és Olivér is jól futott, aszfaltszaggatóhoz méltó módon küzdöttek, de a mai napon gyorsabb volt az ellenfél. Gratulálok nekik, csapattagjaimnak pedig köszönöm a közös futást, öröm volt ismét váltószámban versenyezni. Befutó időnk 2:47 körül volt. Remélem, a többiek is beszámolnak majd a saját élményeikről, és itt nem csak a három társamra gondolok, hanem a többiekre is, akik egyéni számokban versenyeztek.

Ami a statisztikát illeti, egyelőre várunk a hivatalos eredményekre, de saját méréseim és Olivér mérései alapján négyünk szakasza rendre 11,4-13,0-13,0-5,1 km hosszú volt. A saját 11,4 km-emet 42:34 alatt teljesítettem, ami 3:44-es tempó. Átlagpulzusom 174 volt. Ez megfelelt az előzetes várakozásaimnak, bár rengeteget futok, de edzésen még a közelében sem járok hasonló sebességnek és pulzusértéknek. Így még nem igazán vagyok gyors, de az alapállóképességem már kezd szépen alakulni, azért az utóbbi versenyeken már képes vagyok egy aránylag megbízható teljesítményt produkálni.

Hajrá Aszfaltszaggatók, várom a többiektől is az élménybeszámolókat!

És még valami: biztos sokan tudjátok, mai vasárnaptól jövő vasárnapig, azaz egy hét alatt egy társaság körbefutja a megyét, naponta 50-60 km-es szakaszonként. Én is meghívást kaptam, amit örömmel el is fogadtam, így valamennyi nap ott leszek a staféta állandó tagjai között. Valamennyi várost, és még kb 70 falut érint az útvonal, a szervezők mindenhol várják azokat, akik rövidebb-hosszabb időre bekapcsolódnának a futókhoz. Egerszegre kedd délelőtt érünk, a részletekről még majd írok.

Nincsenek megjegyzések: