2009. június 14., vasárnap

Zalában-Körbe-Futva


Még év elején keresett meg Fehér Feri, a megyefutás egyik szervezője, hogy szívesen látna az 1000 éves megyét ünneplő staféta csapatában. Természetesen örömmel igent mondtam. Az eredeti elképzelés szerint 4-5 napos lett volna az esemény, reggeltől estig tartó futással, és minden éjjel a napi célállomáson aludtunk volna. Az iskolák bevonása miatt azonban reggel 8-tól délután 2-re változott a napi szakaszok teljesítése (napi 50-60 km), és minden délután hazautazott ki-ki a lakóhelyére.

Mindenki maga választotta meg a napi adagját, úgy gondoltam, igyekszem minél többet futni. Így hétfőtől péntekig gyakorlatilag minden nap teljesítettem egy maratont (sorban 42, 38, 44, 48, 36 km-t). A tempó 5-6 perces ezernek felelt meg, attól függően, éppen ki volt a futótársam. Akik rövidebb-hosszabb távon beszálltak a stafétába: tájfutók a ZTC-ből (Lukács Péter, Lukács Gergő, Székely Miklós, Molnár Barnabás, Nemes Noel), futók a Kanizsai Futóklubból (Lubics Szilvia, Vajda Anita, Kolonics Tamás, Gadányi Bálint), Bérces Edit, illetve a két szervező, Fehér Ferenc és Kámán Ferenc. Az Aszfaltszaggatókat én képviseltem, és igyekeztem kompenzálni a kanizsaiak létszámbeli fölényét a km-gyűjtő verseny szempontjából.

A szervezésre egy szavunk nem lehet: végig kísért bennünk egy kisbusz, néhány km-enként frissíthettünk. Valamennyi résztvevő ajándékba kapott értékes sportfelszereléseket. Maga a váltófutás mindannyiunknak nagyszerű élmény volt: azt csinálhattuk egy hétig, amit imádunk: futhattunk, ráadásul csodálatos vidékeken, nagyszerű társaságban, kitűnő szervezés mellett. A bevont településeken lelkesen fogadtak bennünk az iskolások (volt ahol az egész iskola) és kocogtak velünk néhány percet. Sok helyen tapssal fogadtak bennünk, felemelő érzés volt.

Az időjárást illetően elég meleg hetet fogtunk ki, különösen szerdán volt szinte elviselhetetlen a kánikula (gyakorlatilag mindvégig aszfalton futottunk).

Ami a saját teljesítményemet illeti, nagyon kíváncsi voltam, hogy bírom majd ezt a terhelést. A tempó az meglehetősen kényelmes volt a korábbi edzéseimhez képest, de korábban soha nem futottam sorozatban 40 km környékén nap-nap után. Első nap eléggé elfáradtam, bekötöttek az izmaim. Második nap már egy kicsit könnyebb volt, már csak a meleg miatt szenvedtem kicsit. És aztán napról napra hamarabb és könnyebben regenerálódtam, szinte néhány óra alatt kipihentem magamat. Minimális izomlázzal sikerült átvészelnem a hetet, azért a hét végére nem mondom, hogy nem éreztem kicsit a térdemet és a derekamat, de nem volt vészes. Fejben mindenképpen egy pozitív élmény volt, ami további lökést adhat a folytatáshoz.

Ami a részleteket illeti, egy kisregényt lehetne írni a sok érdekes kalandról, amiben részünk volt a héten, így inkább csak egy linket küldök, ami egy kis ízelítő az útvonalról, képekkel és rövid kommentárokkal:

Illetve a cikk elejére mellékeltem egy térképet, hozzávetőlegesen jelölve az útvonalat. Világoskékkel jelöltem azokat a szakaszokat, amiket én is teljesítettem.

Végül álljanak itt a száraz tények az öt napról (szombat pihenőnap volt, vasárnapra pedig már csak egy 14 km-es finálé maradt).

táv idő tempó pulzus szint kalória
--------------------------------------
H 41.86 3:54:57 5:37 125 504 2778
K 37.75 3:34:22 5:41 131 200 2515
S 44.06 4:14:27 5:46 124 439 2946
C 48.40 4:13:55 5:15 126 171 3217
P 36.05 2:56:28 4:54 131 215 2416
--------------------------------------
208.12 18:54:09 5:27 127 1530 13872

2 megjegyzés:

korpa írta...

Érdekes, hogy a második nap pulzusértéke ennyivel magasabb volt, mint a 3. napé, ahol több szintet kellett pedig legyűrni.
Vagy kedden volt az a nagyon meleg?

Lakatos Roland írta...

Nem, a legmelegebb szerdán volt, de kedden is nagy hőség lett a végére (amikor Bagodban ráfordultunk a biciklisútra), ráadásul kemény ellenszél ellen dolgoztunk Fehér Ferivel egész Zalalövőig. Ezt a szakaszt meglehetősen magas pulzussal teljesítettem, és ez felhúzta az egész nap átlagát.