Sajnos én jelenleg nem tudok ilyen szép és kellemes dolgokról beszámolni, mint a többiek.
Sérülés utáni hosszabb pihenés után kezdtem el futni január elején. Először még éreztem a talpamat, a későbbiek folyamán már szinte alig. Nagyon megörültem, hogy a kb 6,3km-e futások egyre jobban mentek, egyre erősebbnek éreztem magamat és már a talpam sem fájt.
De aztán jött a hétfői nap és ez megváltozott.
Kb a táv felénél elkezdett fájni a Achilles-inam és emiatt kénytelen voltam a futást néha sétára cserélni. Utólag bebizonyosodott, hogy jobb lett volna egyszerűen hazasétálni.
Azóta fáj a vádlim és egy combom hátulján lévő izom, amineka nevét sem tudom.
Próbáltam kenegetni, maszírozni, de eddig egyik sem vált be igazán. Ha sokat állok, akkor annyira megfájdul, hogy össze akar csuklani a lábam.
Elhatároztam, hogy amíg teljesen fel nem épülök, addig semmi futás, semmi versenyen való részvétel. Tavaly úgyis sok olyan versenyt kénytelen voltam kihagyni, ami betervezett volt.
Meg az is jó lenne, ha én is befutnék Anchorange-ba (Alaszka) a többiekkel együtt, nem pedig a hátukon kellene bevinniük.
1 megjegyzés:
Ajanlom a kimelö, regeneralo uszast! Igaz, ez egy kis anyagi befektetest igenyel- a zegi uszodat peldaul picit draganak tartom- de megeri. Az uszas ugye nem terheli annyira az izületeket es neha a Danit is magaddal vihetned!
Megjegyzés küldése