2008. október 27., hétfő

Futparty a rendezés szemszögéből

Nagyon szépen sikerült a tegnapi futóverseny, aminek fényét csak kicsit árnyékolta be a lebonyolítás kisebb-nagyobb hiányossága.
Ami számomra teljesen nyilvánvalóvá vált: csak megfelő hozzáállással érdemes nekifutni egy ilyen vállalkozásnak.
1. A versennyel kapcsolatos egyeztetéseket a lehető legkorábban meg kell kezdeni.
2. Megbeszélésen a segítőknek kötelezően részt kell venni a munka megfelelő összehangolása érdekében.
3. A segítőknek a megbeszélésen meg kell szabni a konkrét feladatot.
4. Amit lehet, azt a verseny előtti napokban elő kell készíteni
5. A segítők létszámát mindig felül kell tervezni, hogy az esetleges "többlet" nevezés kezelhető legyen.
6. A segítőknek tartaniuk kell magukat az előzetesen megállapított feladatokhoz. Változás esetén meg kell vizsgálni azt, hogy ennek ténye miben befolyásolhatja atöbbi tevékenységet.
7. A verseny előtti kommunikációt komolyabban kell venni, változások esetén azokat azonnal jelezni még akkor is, ha esetleg még feltételes módban értendő.
8. Ha valamelyik területen nehézzé válik a munka, akkor másik területről be kell segíteni.
9. Mindig minden területen kell biztonsági tartalékot biztosítani.
stb.

Szerintem mindenki tudna még ehhez hozzátenni, aki ott volt, részt vett vagy segített a versenyen.

Egyéb dolgok:
1. A versennyel kapcsolatos ötleteket nem a közvetlen verseny előtti időszakra kell időzíteni
2. Lehetséges szponzorok megnevezésével vele jár a szponzor megszerzése is.
3. Ahhoz, hogy minél több nevező legyen az is kell, hogy mi is sok más versenyen induljunk.
4. A baráti körben nagyobb reklámot kell csinálni a rendezvénynek.
5. A plakátok kihelyezéséhez keresni kell a lehetőségeket.
6. A helyi ismertséghez ismét be kell iktatni a közös edzéseket, amelyek ne csak az aszfaltra korlátozódjanak, hanem legyen benn rekortán illetve terep is.
7. Népszerűsíteni kell a testmozgást illetve a futást.
8. A futóegyesületekkel szorosabbá kell tenni a kapcsolattartást azon tagjainkon keresztül, akik egyszerre több egyesületnek is tagjai.
9. Vidéki egyesületekkel lehet közös futást rendezni versenyen kívül is, ezzel növelve a futóbarátságot.
stb.

Most nem is szándékozom többet írni, nem szeretném a blogger rekordereink babérjait elhódítani.

Személy szerint az a célom, hogy ha létszámban a jövő évi verseny nem is lesz nagyobb, de lebonyolításban és díjazásban mindenképpen verje meg az ideit.

2008. október 26., vasárnap

Zalai futóparty 2008-10-26



Elnézve az írások szórványosságát, még az a csúfság is megeshet, hogy a saját versenyünkről nem kerül fel beszámoló, így – mivel úgyis nyertünk egy órát a minap – feláldozom a rám eső többletet az egyesület oltárán.
A patetikus felvezetőt nem is akarom tovább színezni, hisz nagyon is jól tudom, hogy saját nézőpontomból a verseny ennél már csak akkor sikerülhetett volna szánalmasabbra, ha a frissítőpontokon egy feles házipálesz leküldésével vágok neki a hátralévő kilométereknek – de nem, talán akkor sem…

Történt, hogy a választható távok közül ha a 3km mellett döntök, Asiék hirtelen ki is emelnek az egyesületi tagok listájáról, a 25 pedig meghaladni látszott képességeim határait. Hivatkozhatnék erős munkahelyi leterheltségre, hétvégi itthon-nemlétekre, érdemi edzések elmaradására, de nem teszem. (hisz már szinte mindenkinek elsírtam magam a verseny előtt :-) ) Mindegy is, a 15km ha nem is ideálisnak, de legalábbis teljesíthetőnek tűnt.

A tavasszal egy ekkora távnál még jogosan elvárt órán belüli időeredmény így jelentősen szelidült, és elnézve a rajtlista ismerős neveit (sajnos élőben is be tudtam azonosítani a hozzájuk tartozó fejeket), már a helyezések tekintetében sem kergetőztem hiú ábrándokkal.

A bemelegítés jóval kurtábbra sikeredett, mint szokott (figyelitek, újabb kifogás, ebben nagyon jó vagyok:-) ), de aki ismeri a Binder Tomi élménybeszámolóit, könnyen el tudja képzelni a warm-up komolyságát.


Utálom a rajt pillanatát, főleg ha ilyen közvetlenül érint, ez most sem volt másként, mégha a Keszi is dörrentette el a jelképes startpisztolyt. (itt jegyzem meg, hogy résztvevői szemmel nézve is a szervezés, a frissítők, meg minden kifogástalanra sikeredett)

A meglepettség legkisebb jele sem látszott rajtam, amikor észrevettem, hogy az élmezőny tempója valahogy (felülről) üti azt az iramot, amire lábaim az elején beálltak. (egy idő után szó szerint is) A Binder Tomival hamar sikerült közös nevezőt találnunk a helyes sebesség kiválasztása terén, mely éppen arra volt elég, hogy se előre, se hátra ne kelljen kacsintgatnunk felzárkózó vagy az élről épp leszakadó sporttársak irányába.

A fordítónál túlszaladtam egy jó aszfaltszaggató-szélességgel, de csak mert még abban a szent pillanatban sem tudtam eldönteni, végigkocogjam-e a 25-öt (meggyőződésem, hogy nem tudtam volna), vagy leszakadva, saját tempóban befejezzem a 15-ös távot. Utóbbit sikerült is maradéktalanul végrehajtanom, melyre büszke nem lehetek, főleg hogy a Tomi is elfutott előlem, melyre még soha nem volt precedens. (innen is gratulálok neki!)

Az stopper 1ó 03perc-nél állt meg , összetett 7. hely, ami annak ismeretében is szomorú, hogy akivel az év során.a cerr-kupában nagyokat meccseltem, közel hat perccel megelőzött. Gondolkodtam, ez a különbség éppen olyan mintha egy atlétikapályán 4-szer lekörözött volna, illetve amikor ő beért, én épp vánszorogtam át Bagod valahol közigazgatási határán. Súlyos.

Gratulálok az összes Aszfaltszaggatónak, nem kiemelve senkit, (bár örömmel olvasnék másoktól is beszámolót) és különösképpen azoknak, akik a szervezésben jeleskedtek, mert tudom, hogy milyen komoly előkészületeket igényelt a rendezvény.

korpa