2008=>2009, futóévek futószalagon

Amikor 2007 év végén lecseréltem a kerékpárt az amúgy sokkal gazdaságosabb futócipőre, valójában nehéz lett volna meghatározni, melyik is lesz a távom, hisz gyakorlatilag jelentősebb tapasztalat nélkül csöppentem bele ebbe a szép sportba. Azért a szilveszteri 10km-ekre már előtte is rendszeresen gyúrtam a rekortánon (azok a hótolótól letakarított 6-os pályás magányos körözések!) és a Hegyi Peti mögött (micsoda blama!:-) )rendre be is érkeztem valahol a dobogón.

itt még előtte

Viszont utána legalább egy éven át térdfájdalmak miatt néhány perc után meg kellett szakítanom mindenféle futómozdulatot, mert az elviselhetetlen fájdalom gyötrelmessé tett minden percet. Kimondva-kimondatlanul részben emiatt is országúti kerékpároztam, még ha bűn lenne letagadni annak szépségeit is.

2008 aztán meghozta a fordulatot, a térdem rendbejött, neveztem a CERR-kupára (13 magyar-osztrák-szlovén versenyből álló sorozat), melyek tavaszi állomásain rendre jól szerepeltem (emiatt év végén a korcsoportomat meg is nyertem), sőt a Kanizsa-Karos és Keszthelyi kilométerek váltóin is dobogón végeztünk.

Viszont májusban munkahelyet váltottam: egy vezetői pozíciót sikerült elnyernem, ám ennek következtében a munkahelyi terhelés és stressz is jelentősen megemelkedett, emellett többször Budapestre vezényelt a főnökség, ahol ugye a szegényes futóterepek csak korlátozott edzéslehetőségeket biztosítanak, már ha jutott még idő egyáltalán ilyesmire. Noha a szállásunk éppen egy rekortán szomszédságában helyezkedett el és a hotel edzőterme is jól el volt látva futópadokkal, mindez az itthoni (valljuk be, paradicsomi) körülményeket meg sem közelítette.

Fentiek következtében rohamosan kezdett visszaesni fizikai teljesítményem, de mindenképpen szerettem volna megméretni magam egy nyárvégi félmaratonon Stinatzban. Talán nem kellett volna: 1h28m46s lett, de végtelenül elgyötörten éreztem magam az amúgy hangulatos esti verseny folyamán és megfogadtam, hogy ilyet soha többet az életben… Ezek után valami megmagyarázhatatlan okból hetekig légszomjjal küzdöttem már 10mp lejtőn történő kocogás vagy kerékpáros gurulás után is! Kissé ijesztően hatott mindez, éppen mintha 30 évet öregedtem volna. A mélypont mégis szégyenszemre az októberi saját versenyen következett be, ahol a 15km-es távon a Binder Tomi is elhúzott tőlem (ez a történet – aki ismeri a Tomit, tudja, hogy – most már életem végéig elkísér:-) ).

itt még együtt

Visszatértem a korábbi munkahelyemre és láss csodát, szilveszterre már annyira sikerült utolérni korábbi önmagamat, hogy addigi legjobb eredményemet értem el 41 perccel.

2009-re már úgy fordultam, hogy a CERR-kupát idén kihagyom, de így is több versenyen rajthoz fogok állni és ha úgy érzem, akkor a félmaratonba is belevágok. Néhány 19-25km-es verseny (ahol inkább jól akartam érezni csak magam, hogy elmúljon a stinatzi rémálom emléke) után aztán Keszthelyen vállaltam be újra a 21.1km-t, ahol az 1h25’40”-es eredménnyel már elégedett voltam, főleg, hogy nem szenvedtem meg igazán a versenyt.

Magánéletügyileg kislányom születése aranyozta be az évet, sportszempontból pedig az, hogy szinte azóta is rendre végigdurmolja az éjszakákat, így a reggeli edzéseken soha nem mosott szarként jelenek meg magam előtt (haza is zavarnám magamat, ha így lenne!). Köszönet neki innen is, ha majd évek múlva olvassa ezt.

itt már alszik

Egy a kabaré és a burleszk határát súroló sérülés – nevezetesen, hogy nekirúgtam egy követ a bal bokámnak a vasúti töltésen – pár hétre visszakényszerített a nyeregbe (ennek köszönhettem az idei közel 5ekm-t bringán), de néhány hét múlva a saját versenyen már újabb egyéni legjobbnak örülhettem(1h23’19”).

Pár nap múlva szilveszter, idén már a 24km-es távot választottam és bár úgy érzem, jól felkészültem a körre, időben és helyezésben kifejezett jóslatokba nem bocsátkoznék, mert nem szeretnék kifogásokat keresgélni, ha mégsem jönne össze. (ismerek olyasvalakit, akitől szerezhetnék tippeket:-) )

Rövid tanulság (a szempontomból sokkal inkább tanulópénz) lehet mindenki számára, ha valaki feláldozza a szabadidejét és relatív nyugalmát a karrier (pénz, másoknak történő megfelelés, stb.) oltárán és amellett egy olyan nagy felkészültséget igénylő sportban is teljesíteni akar, mint amilyen a hosszútávfutás, igenis számoljon azzal, hogy az egyik csak a másik rovására fog menni.

korpa

nemnormális

Tegnap teljes mértékben azt hittem, hogy nem vagyok normális. Ma kiderült, hogy lehet még lejjebb süllyedni.

Szóval szombaton reggel a -7 °C-ban befutottam a városba egy laza 30 perc alatt. Egész délelőtt kint ácsorogtam a hidegben a munkám miatt. Hazafelé terveztem egy 120-150 perces kört a hegyeken át.
Az nem volt bekalkulálva, hogy egész nap esni fog a hó. Mindegy, nekiindultam. Hóesésben.
A cipőmre és a zoknimra egy-kettőre kis jéggombócok keletkeztek. Az idő múlásával ez megszűnt: nagy jéggombócok lettek.
Az útvonal a maraton útvonalán és a közelében lévő kis utakon volt. Arra nemigen jártak előttem emberek. Magas hóban gyűrtem a perceket, mert nagy sebességről nem lehetett beszélni. Az a néhány cinege és feketerigó fázósan rázta le magáról a havat, és elhalványuló hangon énekelgetett. Talán valami gyászinduló lehetett, de biztos, hogy nem az örömóda.
Eleinte élveztem, hogy kezdek úgy kinézni, mint a hóember, hogy a szakadó hó megmaradt a ruhámon. Aztán amikor le akartam verni magamról a havat, rájöttem, hogy rám fagyott. Kezdett sötétedni és elkezdtem fázni. Már láttam, hogy csak a minimális mennyiség fog összejönni és az is csak azért mert elővigyázatosan elég messze futottam a jó meleg otthontól, hogyha meggondolom magam, akkor legyen még egy kis futás, amíg hazaérek.
Otthon a cipőmet kikötni alig tudtam a hógombócok és a lefagyott ujjak miatt. A tükörben megnéztem magam és a valóság sokkal szörnyűbb volt, mint amit elképzeltem. Az arcom teljesen piros és nem éppen egy arckrém-reklám. A szakállamra tetemes mennyiségű hó fagyva. Még jó, hogy Csegő aludt.

Másnap, azaz ma újra nekiindultam. A szokásos közös edzésre, a pályára. Most -15 °C volt az ablakunkban. Gondoltam jó lesz a szilveszterre kitalált futó öltözet tesztelésére.
Néhány perc után tudtam, hogy edzéstervben lévő 180 perc ma nem fog összejönni. S azt is, hogy egy picit vékony lett a nadrágom és a kesztyűm.
Találkoztam néhány elvetemült emberrel, akik havat lapátoltak. Láttam az arcukon, hogy amit ők tesznek az kötelesség, de amit én .....
Mindenesetre nem adtam fel és a gáton közelítettem a pálya felé. A mai hóban legalább az volt a jó, hogy a gombócok nem gyülekeztek a cipőmön, viszont hidegebb volt a bokámnál.
Már messziről láttam, hogy a pályán senki. Azaz mégis: egy kis traktor körözött és 9.00-ra "tiszta" volt a rekortán. A körülmények teljesen adottak voltak az edzésre. Csak nem jött senki.
Futottam 15 percet, hátha van, akinek tovább tart az öltözködés, mint nyáron.
Ám senki.
Már nagyon éreztem, hogy valamit elrontottam, mert a fagy majd szétszedte a combjaimat. Szerencsére a lengedező szél hazafelé hátulról fújt.
69 perc lett a vége.

S ezekben a futásokban tényleg az volt a jó, hogy utána oda tudtam kucorogni a cserépkályha padkájára, s szép nyugodtan felolvadni.

Annak a néhány embernek meg kellemes pillanatokat szereztem, akikkel találkoztam: Hogy még náluk is van, aki nemnormálisabb.
Én meg tudtam a lelkem a mélyén, hogy valójában ...
... igazuk van.

Őszi PB eső

Mielőtt még valaki azt hinné, hogy az írásom az időjárásról szól, mindjárt az elején leszögezem, hogy határozottan nem. A bejegyzés témája az őszi futóformám elemzése, bár azért a végén majd mégiscsak visszakanyarodok egy gondolat erejéig az időjárásra.. :)

Szóval. A tavaszi és a nyári kemény alapozás után az őszre kiváló formába lendültem, és a sok elvégzett edzésmunka nem is volt hiábavaló: szeptember óta saját megítélésem szerint egyenletesen kimagasló formában edzek és versenyzek. Ha más nem, a stopper ezt egyértelműen igazolja, szinte valamennyi mért távomon és útvonalamon jócskán megjavítottam a korábbi legjobb időmet. Ezeket szedtem csokorba ebben az írásban. Az utolsó négy eredmény a szilveszteri maratoni rövid és középső útvonalán, valamint az első és második félmaratonján mért idő. A régi rekord pedig az idén januárban érvényben lévő egyéni legjobb (PB) időm.

A táblázat (kattintásra nagyítódik):

Az új maratoni csúcsom és az 1.félmaratoni csúcsom mindketten részidők, egy hosszabb futáson mért részeredmények voltak.

Következtetésként úgy tűnik tehát, jól összeraktam magam az idei évre, elég sokat sikerült fejlődnöm, ahogy terveztem. A kérdés már csak az, az év utolsó napján sikerül-e megkoronázni mindezt egy kiváló idővel? És akkor itt kanyarodnék vissza az időjáráshoz: szép dolog a jó forma, azonban ha most kinézek az ablakon, mínuszokat, havas-jeges-csúszós utakat látok. Ha így maradna, valószínűleg dobhatjuk ki az ablakon az előzetesen papíron született kalkulációkat...

IV. Mikulás Mountain Man

Mielőtt elkezdeném, ajánlom a bejegyzés teljes címét:

IV. Mikulás Mountain Man, futótúra a Kanizsa és Egerszeg barátság jegyében - avagy Szittár Rudi javasolt egy címet, Olivér pedig írt egy blogbejegyzést

Vasárnap, december 6-án sokan indultunk egy hosszú edzésre, talán ezért is van ilyen sok szó ebben a hosszú címben. Node komolyra fordítva a szót: az előző évekhez hasonlóan idén is meglátogattak minket a Kanizsai Futóklub színeiben induló barátaink, hogy kellemes, beszélgetős tempóban lefussák a Mountain Man Marathon-t, készülve ezzel a szilveszteri kihívásokra. Az útvonal egyik nagy előnye, hogy több helyen is „ki lehet szállni“, így mindenki edzésterv és ízlés szerint választhatott a távok közül.

A vasárnapi közös edzés találkozója tehát a rekortán pálya helyett a Deák Ferenc Szakközépiskola előtti parkolóban volt. A rajtnál ugyan személyesen is megjelent a Mikulás, a kanizsai mikuláscsomagokat mégis Lubics Szilvitől kaptuk meg. Nagyon szépen köszönjük, úgy tűnik jó gyerekek voltunk! ;-)

Hasonló meglepetést okozott számunkra a létszám is! Dél-Zalát és Keszthelyt Lubics Szilvi, Vajda Anita, Sznopek Józsi, Szabó Béla és Lubics Gyuri képviselték. Az Aszfaltszaggatók részéről Viki, Évi, Gábor, Rudi, Endre, Keszi, Jani, Sólyom, Korpa, Roli, Peti2 és jómagam vettünk részt. De még mindig nincs vége! Viki két kollegájának is szólt és nem hiányzott Binder Tomi és Keszei Bandi sem. Ráadásként Horváth Peti1 egy Jánka-hegyi fotós szerepét vállalta, amivel ugyancsak örömet szerzett nekünk. Remélem nem felejtettem el senkit!

Az időjárásról annyit kell elmondani, hogy bár picit ködös és hűvös volt, de futáshoz abszolút alkalmas. Az utak szárazak és jól járhatóak voltak. Kitűnő hangulatban, sok-sok beszélgetés mellett teljesítette tehát mindenki a maga távját. Néhányan a 10, többen a 24 km mellett döntöttek, Évi pedig egy fiatalemberrel a csácsi részre csatlakozott hozzánk, miután Bozsokon finom teával frissítettek minket. Természetesen volt egy nagyon kemény csapat is (Szilvi, Józsi, Béla, Gábor, Endre, Sólyom, Roli) akik az egész maratont teljesítették. Én hasonlóan a tavalyi évhez jól megvoltam a Gógánhegy nélkül is! Sőt, idén nem futottam el a Kiskondásig sem, hogy ezt eldöntsem. Amint elértünk a Hock János úthoz, én balra kanyarodtam és így 36 km-esre sikeredett a kör. Az átlagtempó pont 6 perces lett, viszont csak akkor állítottam meg az órát, amikor tényleg nem haladtam semmit, tehát a futás mellett a sétáknál is ment. Frissítésként kettő körtés Vita Tigrist vittem magammal, amit el is fogyasztottam és persze nagyon jól esett Éviék teája is.

Zárásként csak annyit szeretnék leírni, hogy nagyon tetszett ez az edzés és kérem ne haragudjon senki, ha valamit kihagytam vagy ha valamit nem tudtam jól átadni! Vészhelyzetben várom az emaileket! :-)