"Tőkétől a Pohárig" Szőlőhegyi Futóverseny Tekenyén

Ősz van, egymást érik a futóversenyek, szinte minden hétvégére jut egy-két rendezvény akár itt a környéken. Mivel még csak az alapozó időszakom kellős elején tartok, így feltett szándékom volt, hogy csak nagyon kevés versenyre megyek el az ősszel. Hiszen még nem vagyok csúcsformában, pláne nem vagyok gyors, ráadásul a maximumra futott távok nem is illenek bele jelenleg az edzéstervembe.

Rajt 2010-ben

Mindezek ellenére akad egy-két rendezvény, aminek nem tudok ellenállni. Ezek közé tartozik Tekenye is, a tavalyi kellemes emlékek (szülinapi győzelem) után feltétlenül ott volt a helyem a rajtvonalon idén is!

Néhány napja nem volt teljesen jól a hasam, a 10 órai rajt előtt háromszor is meglátogattam a bizonyos helyet, bízva benne, hogy az egy órás versenyidő alatt nem lesz vele gondom. A tavalyi időm 61 és fél perc volt, idén reméltem, hogy tekintettel a sokkal szárazabb talajra, sikerülni fog bőven 60 perc alá szorítani az eredményt. 

Azzal már a rajtnál tisztában voltam, hogy kemény ellenfelekkel kell megküzdeni az előkelő helyezésekért, hiszen ott volt az egész évben remekül teljesítő Korpa, az őszre újra régi formáját idéző Sólyom, és eddigi legizgalmasabb futóversenyem egykori főszereplője, a tájfutó Scultéty Marci. Aztán rögtön a rajt után egy addig számomra ismeretlen tapolcai futó, Gajdics Péter állt az élre, és villámsebességgel távolodott tőlünk, pedig mi is 3:30-as tempóban kezdtük a versenyt.

Mindenesetre az első emelkedő után összeállt az ötösfogat az eddig felsorolt urakból és jómagamból. Mintegy 4 km hosszan (a síkon) teljesen együtt haladtunk, a két tájfutó, Sólyom és Marci diktálták a tempót, de ott voltunk szorosan a nyomukban. Nagyjából 4 perc körüli ezreket futottunk, egyelőre könnyedén ment a futás, de úgy tűnt, még a többieknek is.

Aztán a második hegy alaposan átrendezte a csapatot. Elsőként Péter maradt le, de itt már nekem is gondjaim voltak, nem mással, csak a hasammal. Egyre jobban csikart, a kezem már libabőrös volt. Azért felértem a többiekkel a dombtetőre, itt azonban meg kellett látogatnom a bokrot, pedig tudtam, hogy egy ilyen rövid versenyen ez végzetes időveszteség. 50 másodperc kényszerpihenő után iramodhattam a többiek nyomába. Közben Péter is előbukkant, megbeszéltük, hogy neki is hasonló gondjai adódtak, amik nem is nagyon oldódtak meg, hamar lemaradt újra. Én viszont elszántan folytattam a versenyt, pedig nem is láttam a három élen haladót.

Egészen amíg ki nem értünk a műútra, itt ugyanis egy jól belátható hosszú egyenes volt, láthattam, hogy kb 45 másodperccel futnak előttem, Korpa, Sólyom, Marci sorrendben. Az utolsó emelkedőt közepes tempóban nyomtam, de a végére így is 15-20 másodpercre megközelítettem Marcit, akit a lejtő végére utol is értem. Innen még hátravolt kb 2 km síkon, könnyedén hagytam ott a tájfutó sporttársat (mindkettőnknek deja vu érzése lehetett 2008 szilveszteréről). Sólyom viszont csak nem sokkal a vége előtt bukkant fel előttem: valamivel gyorsabban futottam ugyan nála, de már nem volt elég táv, hogy utolérjem. Így 58:28-as idővel ezúttal a harmadik helyen értem célba.

Pulzus és tempó grafikonom

A szervezők figyelmességének köszönhetően az eredményhirdetésnél a másnapi szülinapom alkalmából egy üveg tekenyei borral is megajándékoztak, nagyon jól esett! :-)

Korpát meg kell hogy dícsérjem, idén valamennyi versenyén magabiztosan fut, a sárvári félmaratonon, a Kanizsa-Karoson, a Kanizsai Futófesztiválon és most Tekenyén is maga mögé utasított mindenkit a megyéből. Kánikula vagy emelkedő sem fog ki rajta, egyszerűen nincs gyenge pontja. Ennek ellenére feltett szándékom, hogy idén még egyszer legyőzzem, sajnos a bagodi és a szilveszteri versenyen valószínűleg más távon indulunk, így talán csak Sárvár (esetleg Hosszúpereszteg) marad lehetőségként.

Sólyom is igazolta nagy formáját, megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy ennyire jól bírja ezt a tempót egészen végig!

A klubból Kriszta és Bandi versenyeztek még, kategória első és második hellyel. Tehát azonos korosztályban egyedül Bandi elé tudott kerülni nem Aszfaltszaggató az egész mezőnyből (pedig hatan is indultunk), de csak pár méteren múlott az ő győzelme is, nagyszerű időt futott!

A végére hagytam Timit, aki 6 km-en (valójában 6,89 km-en) a legnagyobb meglepetést okozta. Több sérüléssel is küszködve, nagyon kevés tapasztalattal és még kevesebb edzéssel állt rajthoz, és kiváló, kereken 39 perces idővel fölényesen nyerte a korosztályát! Ráadásul az igencsak népes, 35 hölgyből álló teljes női mezőnyben is az abszolút 2. helyen ért be. Nagyon büszke voltam rá!

Tekenye, Szőlőhegyi futóverseny 14.2km 2011-09-25

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy elcsalom a dombos edzéseket. Vagy kerülöm, azért így egy fokkal jobban hangzik. Futásaim során a Bartók Béla út magasságáig szoktam eljutni, ami annak a fényében igazán szégyen és gyalázat, hogy Csácsból szinte adja magát a sok felfelé... Ennek ellenére bevállaltam ezt a versenyt, nem lett volna fair csak azért nem indulnom, mert rosszabbak az esélyeim. 1.5, 6 és 9.5 km-nél akadt egy-egy kaptató az útvonalban, ami összesen 234 méter szintkülönbségű mászást jelentett.

A héten akadt némi torokfájásom és időközben náthás is lettem, de reméltem, ez nem jelent majd hátrányt.
Az előzetes nevezések alapján borítékolható volt, hogy a Roli és a Sólyom mellett a szintén tájfutó Scultéty Márton lehet még nagy ellenfél, ami végül így is lett, de nem volt azért ennyire egyszerű a helyzet.

Az elején máris ellépett egy 24 éves tapolcai futó (korábban triatlonozott, majd nemrég kezdett el újra futni), alapos fejtörést okozva nekünk. Aztán mivel nem bízott az útvonaljelzések korrektségében, egyszer csak bevárt minket a domb aljában. Innen 5-en haladtunk fej-fej mellett a második emelkedőig, ahol aztán elkezdett lemaradozni az egyébként jó mozgású srác. Gondoltam, az erős kezdés betett neki, így járt.

A tetőre a két tájfutóval értem fel, de lefelé és a harmadik hegy aljáig tartó síkon már megnyomtam kissé a tempót, hogy legyen némi előnyöm a legkeményebb kaptatóra: végül kb.40 métert nyertem a Sólyom és még ugyanennyit a Marcival szemben, Rolit viszont nem láttam, amire előzetesen nem számítottam.

Szerettem volna a felfelén nem meghalni, ám ez sajnos nem szeret-nem szeret kérdése :) Sólyom csak nem szakadt le a hegytetőig, de a célig már a lejtőkön és a síkon el tudtam valamelyest lépni tőle, de így is percen belül maradt, nagyon szépen teljesített.
Roli érkezett harmadiknak (ő is csak éppen maradt percen kívül) az erejével elkészülő Marci és a tapolcai spori előtt.

Később megtudtam, hogy Roli és a srác hasmars miatt maradtak el, sőt, utóbbi már nem is tudta összeszedni magát, pedig rá úgy gondoltam, mint potenciális végső győztesre. Persze nem bántam, hogy másképp alakult, de így maradt bennem kis hiányérzet, hogy mi lett volna, ha éles a verseny az első helyért is.

Végül az időm 57’10” lett, ami 4’02”es átlagtempó, 166-os átlagpulzussal.

Az Irott kőn gondolkodom ezúttal, bár tény, hogy ott már tényleg nem leszek esélyes, de nem igazán bánom.

Timi(6km) és Kriszta(14km) is megszerezte a korosztályos első helyet, Bandi(14km) pedig ezüstöt vihetett haza a Fehér Feri előtt korcsoportjában.

Gratulálok mindenkinek!

Szintrajz Németh Janinak köszönhetően.

Eredmények

röviden:

57'10" Korpa

57'59" Sólyom

58'28" Roli

59'10" Scultéty Márton

1h01'24" Gajdics Péter

Harmadik hely a Kanizsai Futó Fesztiválon

Az előző két évben egyaránt az 50 km-es számban indultam ezen a versenyen, idénre azonban már nem terveztem magamnak ultraversenyt, úgyhogy a félmaratoni távot választottam, mert lemaradni semmiképpen sem akartam erről a kiváló versenyről. Távtól függetlenül viszont szerettem volna folytatni azt a sorozatot, hogy eddig mindkét alkalommal a dobogón végeztem (2009-ben annak harmadik, 2010-ben az első fokán). A feladat nem tűnt túl könnyűnek, hiszen népes mezőny (40 fő) és igencsak erős ellenfelek (Korpa, Gadányi Bálint, Sipos Csaba) gyűltek össze a 10 órás rajtra a fiúk félmaratoni számában. Ráadásul, bár jó formában végzem az edzéseket, egyáltalán nem vagyok még gyors, az aerob alapozás kezdetén járok csak, és még csak rá sem pihentem a versenyre.

Reggel egyébként hárman indultunk útnak Kiskanizsára Söjtörről, hiszen Timi és Dóra Peti is jöttek velem, mindketten a 10 km-es számra készülve. Örömmel üdvözöltem az Aszfaltszaggató és más ismerősöket, nagyon szép időnk volt, talán túlságosan is szép, hiszen már a 10 órás rajtnál kb 25 fok lehetett, ami előrevetítette, hogy nem lesz éppen kellemes a forró aszfalton a viadal.

Rögtön a rajt után Sipos Csabi állt az élre, közvetlenül vele haladt Bálint, de Korpa és én is ott voltunk pár lépéssel mögöttük. A 10 km-es mezőnyből Dóra Peti és Gorza István voltak még ott, a többiek szépen fokozatosan lemaradoztak. Csabi aztán egyre nagyobb tempót kezdett diktálni (3:40-nél gyorsabb km-eket), ami kicsit széthúzta a mezőnyt: Bálint és Dóra Peti mentek vele, Pisti és Korpa tisztes távolból követték, míg én még az utóbbi uraktól is kezdtem lemaradni, mert bár jól esett a futás, de egyáltalán nem éreztem, hogy menne a gyorsabb tempó.

Aztán 5 km-nél Peti és Pisti visszafordultak, én pedig haladtam tovább a saját tempómban, a félmaratoni szám negyedik helyén. Szépen lassan "lőtávolon" kívülre kerültek a dobogósok, Bajcsa végénél, a 8. km-nél már másfél-két perccel futottak előttem. A 10,55 km-es fordítónál aztán szembetalálkoztunk egymással, Csabi hozzám képest 3,5 perccel vezetett, önkívületi állapotban futott, míg Bálint és Korpa szinte együtt haladtak, a mozgásuk sokkal lazábbnak tűnt, főleg Korpáé.

A visszafelé út nagy részén teljesen egyedül futottam, az elején a hátszél miatt egy kicsit gyorsabban, de aztán a vége felé egy kicsit lassulva. A 16. km-nél hirtelen feltűnt egy fehér pólós alak előttem. Igencsak lassan haladt, nagyon hamar utol is értem. Csabi volt az, meg is kérdeztem, hogy minden rendben van-e vele. Válaszolt, hogy persze, csak görcsöl a vádlija. Az utolsó km-eken már nem történt semmi, se előttem, se mögöttem nem láttam senkit, kényelmesen bekocogtam a harmadik helyen. 

Az 1:26-os idő kb hat perccel elmarad a legjobbamtól, amiből mondjuk 2-3 percet megmagyaráz a meleg és a hullámos pálya. Nincs mit szépíteni, nem vagyok gyors, ezen a napon ez volt a reális eredmény.

Nem voltam meglepve, hogy Korpa jobban bírta a végét, és kb két perccel Bálint előtt ért be, megismételve ezzel a tavalyi győzelmét. Régóta stabilan képes erre a teljesítményre, ráadásul taktikailag is okosabban versenyzett ma. Rajta kívül Ági (szintén 21 km-en) és Andi (50 km-en) is magabiztosan megnyerte a saját számát, így a hat egyéni számból háromban zalaegerszegi (Aszfaltszaggató) győzelem született (a maradék három elsőségen a magyarkanizsai Bognár Csilla, a söjtöri Dóra Peti és a válogatott Steib Peti osztoztak).

A végére hagytam Timit, akinek sajnos igencsak súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie: hetek óta fáj a térde, már a bemelegítésnél problémák voltak, illetve nagyon rosszul viseli ezt a meleg időt. Büszke vagyok rá, hogy dacolva ezekkel a gondokkal nagyon szépen futotta végig a távot és 53 perces idejével 5. helyen ért be a lányok között!

Nagykanizsa félmaraton 2011-09-17

Bár tavaly sikerült megnyerni ezt a versenyt, ismerve az idei mezőnyt, már nem tűnt ennyire egyértelműnek a helyzet. Eljött a Sipos Csaba, Gadányi Bálint és Roland is, ezek közül bárki nyerhetett volna, persze főleg előbbi, aki ha végig bírja, tud 1:16 körüli időt is 21.1km-en. ...és ennek megfelelően is kezdődött a futás: Csaba és Bálint hamar ellépett, mi a Rolival megfontoltan maradtunk le folyamatosan.

De egy pillanatra vissza a felkészüléshez. Nem panaszkodhatok: a sérülés elkerült és ha azt nem számítjuk, hogy sokszor kánikulában kellett edzeni, (hisz az mindenkit érintett), kifejezetten optimálisnak mondhatom a nyaram ilyen szempontból. Sőt, 2000km-t még a bringába is sikerült tolnom. Ezen a héten nyaraltam, de azért reggelente egy erdei salakos pályán jól megfuttattam magam. Igaz a legkeményebb edzés közben a lelkes takarítónénik elöntözgették a Gatorademet, mert szemétnek nézték... ’Sorry’, mondták is tört angolsággal és ezzel le is tudták az aznapi szemétszedő körútjukat. Ez akkor és ott nem volt annyira jó poén 25 kifejezetten kemény kilométer után...

Na de ott tartottunk, hogy már az elején komoly hátrányba kerültem. Ez konkrétan jó 250 métert jelentett, de amikor a Csaba ritmust váltott, hozzá képest volt már az 400 is. 5km után viszont egyre közelítettem legalább a Bálintot, Roli léptei mögülem ezzel egyidőben pedig megszűnőben voltak. A kanizsai Vajda Anitát, akit épp elkerültünk, (váltót futott 50-en) megkérdeztem, hogy mennyire látta elgyötörtnek a Bálint arcát, hát, nem sok jóval kecsegtetett...

Aztán láss csodát, a fordító után mégiscsak utolértem őt (itt Roli 400 méterrel volt mögöttünk), aztán már együtt haladtunk egymás mellett, amit nagyon nem tudok elviselni idegileg. Láttam rajta, hogy ott tudna hagyni (ezt később mondta is), de csak-csak szivózott velem, hisz jól tudta, hogy az ilyet ki nem állhatom:)

De ekkor megtörtént a második „csoda”: egyszer csak azt vettük észre, hogy az élen teljesen megzuhant emberünk, így pár percre rá már ott is hagytuk, hogy aztán az első két helyen találjuk magunkat.




A 16km nél lévő frissítőnél Bálint egy pillanatra megállt és mivel én nem szoktam, nyertem olyan 10 métert, amit nem volt képes már behozni valamiért (állítása szerint nem volt benne annyi küzdeni akarás), pedig állítom, ha tovább forszírozza azt, hogy mellém szegődik, előbb-utóbb én adom fel :)

Aztán az utolsó pár kilcsi már nagyon fájt nekem is az egyre inkább erősödő melegben, végül nem túl acélos 1:22:33-mal, kb. 2 perccel nyertem, majd még ugyanennyivel Roli előtt, így ketten is a dobogóra állhattunk a ZASZ-ból.



A négy részre osztott tempó (pulzus) adataim:
3:52 (164), 3:51 (170), 3:58 (171), 3:58 (175),

Gratulálok mindenkinek, különösen az 50-eseknek (Andi első hely, Rudy), de a többiek is kitettek magukért (Timi 10km, Ági félmaraton első hely, Asi, D.Attila, S. Attila, Járfás Gyula, mind félmaraton).

Jövő héten a tekenyei szőlőhegyi 15km következik, ahol Roli lesz a favorit az emelkedők miatt, de azért nem adom ingyen a bőröm, addig még leadok jópár kilót :)

Oli, igaz a nevezés drágább volt mint szokott, de úgy tudjuk a leginkább pozitívvá tenni a pénzügyi mérleget, hogy elhozzuk a nyeremények jó részét (elég gazdag volt a felhozatal), ami sikerült ezúttal négyünknek is.

központi beszámoló

eredmények

4. Szaggasd az aszfaltot- zalai futóparty - Sipos Ferenc emlékverseny

Részletes információkért kattints a képre !