2012. május 30., szerda

2012 nyár: ZASZ edzőtábor Kistolmácson!


Katt a nagyobb mérethez!

Régóta szövögettük már a terveket egy közös Aszfaltszaggató edzőtáborról az egyesületen belül, és úgy néz ki, idén nyáron valóra válik! Egy négynapos tábor keretén belül lehetősége lesz minden egyesületi tagnak (családtagjaival együtt) részt venni egy jó hangulatú buliban, méghozzá csodaszép környezetben, a festői Kistolmács településen.

Egy futónak nem kell több motiváció, mint hogy reggeltől estig szép tájakat fedezhet fel futva vagy túrázva, de azért van még néhány érvünk. Lássuk, mi mindent lehet csinálni a táborban!
  • strandolni, úszni, pecázni, vizibiciklizni a kistolmácsi tavon
  • kirándulni egyet a közeli erdei kisvasúttal
  • ellátogatni a budafai arborétumba

És persze amit még kitalálunk, és amire igénye lesz a társaságnak. Például lehet tábortűz, szalonnasütés, kirándulhatunk a közeli termálfürdőkbe (Letenye, Bázakerettye), stb.

A táborhoz az is csatlakozhat, aki nem tud mind a négy napon (csütörtöktől vasárnapig) részt venni, csak mondjuk a két hétvégi napon (a pontos időpont hamarosan kitűzésre kerül).

Egy (a sportot mecénásként támogató) szponzor szervezetnek, a Kouko-Kai-nak köszönhetően kedvezményes áron vehetjük igénybe a szállást és az ellátást. Eszerint naponta fejenként 3000 ft-ba kerül a jó színvonalú szállás és a teljes ellátás (napi háromszori étkezés). Ezen kívül fejenként kb. 500 ft-tal kell kalkulálni benzinköltséggel, hiszen annak is felét a szponzorszervezet állja. A támogatásuk feltétele a szervezethez való csatlakozás és az éves tagdíj (3000 ft) megfizetése, legkésőbb a tábor előtt egy hónappal (az éves tagdíj további kedvezményekre is jogosít). Így összességében az egy főre jutó összköltség 2 nap esetén 9500, míg 4 nap esetén 15500 ft.

A részvételi szándékot az alábbi űrlapon lehet jelezni: ZASZ edzőtábor

Gyertek minél többen, mind a négy napra!

--------------------------------------------------------

Végül a többség igényeit figyelembe véve az a döntés született, hogy augusztus 10-12-én lesz, azaz péntek délutántól vasárnap estig tart a tábor.

2012. május 27., vasárnap

Keszthelyi Kilométerek Félmaraton 2012-05-27

Idén az első verseny, amivel nem vagyok elégedett. Akkor is, ha ez eddig a legjobb keszthelyi időm és tavaly ugyanitt feladtam a maratont a kánikulában.

Leginkább azért bánom a dolgot, mert ki tudja, mikor lesz ennyire kellemes idő (mindössze 20 fok körül árnyékban) még egyszer és talán a fordított irány is kedvezőbb némileg, hisz az emelkedés hosszabb, de lankásabb, mint alapesetben lenni szokott (68m szint volt összesen, ami azért már nem teljesen nulla).

Rengeteg ismerős, ideális bemelegítés, remek hangulat, szóval ezekre biztosan nem foghatom, de megígérem, hogy a végéig azért saját érdekemben kitalálok valamit:)

A rajt után elmentek az erősek és a gyorsabb váltók, pedig még én is 3:40-nel átlagoltam 5km-ig. A gond már itt jelentkezett, mert fáradtak a lábaim – a táv negyedénél! Azaz biztosan nem a mérsékelten meleg tett be, hisz ennyi időt egy szaunában is le kéne tudni futnom...



Már itt közel álltam a mentális feladáshoz, azaz valahogy’ lefutni lazább tempóban azt a sok maradékot. Az sem tette helyre a lelki békémet, hogy az előttem lévők el-, a mögöttem tempózók pedig mintha rámfutottak volna (ez a fordítóknál látszott).

Azért lenyomtam a kört, a végén a lankás emelkedővel (pár néző ismerősnek mutattam is, hogy game over esete forog fenn), aztán mivel a féltáv mégiscsak 39:30 lett, gondoltam, akkor még érdemes küzdeni egy kicsit.


Érdekes módon a második kör messze nem a fáradtságról, hanem inkább a lassulásról szólt. A dobogós maratonosok és egy félmaratonos is megelőzött (bár magyar szinten jó nevek mind), nagyjából ennyi történt. A végén, ha ránézek legalább egyszer az órámra, befértem volna 1:20 alá, de ez csak részletkérdés.

A vége:

1:20:05, 21.1km (68m szint) 3:48-as/165BPM átlag, négy részben:

3’40”/164

3’50” /166

3’50” /165

3’52” /166

Abszolútban 12. hely (korcs. 4.), 557-en indultak egyéniben, nők és férfiak egyaránt.



Összefoglalva:

Nem a helyezés, de még csak nem is az időm, sokkal inkább az ’érzés’ miatt tartom kudarcnak a versenyt. Egyszerűen nem lehetnének fáradtak a lábaim néhány kilométer után. Aztán, ha már egyszer összekapom magam, ne legyen egy perccel lassabb a második fele és legalább a maratonosokra tudjak kapaszkodni...

No mindegy, csütörtökön csináltam egy keményebb edzést 3x1km hegyi résztávval, remélhetőleg azt nem tudtam teljesen kipihenni (mondjuk akkor meg az a gáz :) ), vagy csak megérkezett Old Sam (öregszem)...

2012. május 13., vasárnap

De hol vannak a fiatalok?

Ez most kivételesen nem egy versenybeszámoló, mégis érdekes témát feszeget.

A karosi befutó után többekkel is hosszasan értekeztem az edzéseiről, tapasztalatairól, egyáltalán: a hosszútávfutásról. Némileg antiszociális mivoltomból, eleve ritkán beszélgetek hosszasan, de most úgy érzem, megérte.

Kasza Andrással most beszéltem először, korábban nem is nagyon ismertem, majd Pozsonyban csak futás közben találkoztunk, utána már nem, noha percen belül értünk be egymáshoz képest. Most viszont elmondta, hogy korábban versenyszerűen atletizált, 1:08-as félmaratont tudott, viszont maratonon mindig fejreállt 30km után, noha 2:30 alatti idő volt benne. Aztán abbahagyta, majd sok év után újrakezdte.

Veszprémben edz a VEDAC-osokkal, főleg a lányokkal. Elmondása szerint azért néhányan a klubjukból kiemelkedőek magyar szinten (sőt egyikük az egyetlen magyar férfi, aki olimpiai B szintet futott), főleg külföldön versenyeznek (Olaszország, Románia) pénzért, de azon kívül nem tudott más megyebelit felhozni.

Garami Árpival már a fürdőben értkeztünk, és oda jutottunk, hogy valahol nagyon szomorú, hogy egy (szinte akárm)ilyen versenyen egy néhány éve futó 35 éves üldözi a 46 éves elsőt, miközben mögöttünk is 40 év fölöttiek küzdenek a harmadik helyért. Az lenne talán a normális, hogy legalább félmaratoni távig huszonéves titánok mögött megvívjuk a saját kis csatáinkat a tizen-, húszonvalahányadik pozíciókért és gratuláljunk a másiknak, hogy most ő volt a jobb. Ha pedig előre, már Keszthelyre gondolok, Szabó Gábor, Filip Krisztián, Zsódér Zsolt, Makár Laci, no meg Koló és Garami Árpi lesz az élmezőnyben, mind közel vagy túl a negyvenen.

Összeszámoltuk (nem volt bonyolult), hogy 1, azaz egy fiatal futót tudunk (név szerint a Fábrics Gabit), aki az utóbbi pár évben feltűnt az ilyen és hasonló helyi amatőr versenyek élmezőnyében. A mi idejeink egy jobb amatőr teljesítményként értékelhetők, amit egy ereje teljében lévő, elkötelezetten edző húszon-iksz évesnek mindenképpen el kellene tudnia érnie, sőt! Mivel ilyen a környéken nincs, ez azt jelenti, hogy szinte egyáltalán nincs is a futást komolyan gondoló fiatal. Egy sem.

Néhány tizenéves triatlonos, illetve futó (az egerszegi Bicsák Bence és Flóra, a kőszegi Nemes Gergő, a szentgotthárdi Karsai Márton, stb.) üdítő kivétel lehet, de újra csak felmerül az örök kérdés: mennyire égnek ki a fiatal korban elvégzett rengeteg edzés következtében és hagyja abba végleg vagy évtizedekig a sportot.

Nem tudom, ezzel kapcsolatban kinek mi a tapasztalata, de egyre sötétebbnek látszik a jövő, miközben egy hosszútávfutó (akár 20, akár 50 éves) fizikai állapota – okosan felépített forma esetén – olyan szintre jut, amiből, ha nem hagyja abba a mozgást, élete végéig profitálhat: magyarul egy sokkal teljesebb és egészségesebb életet élhet, mint bármely más embertársa. Csak talán ez a jövőkép fiatal korban még olyan távoli, hogy ez nem motívál senkit...?

2012. május 12., szombat

Nagykanizsa-Zalakaros félmaraton 2012-05-12 – taktikus versenyzéssel ezüst


Pár nappal a verseny előtt Roli kérdezte, hogy mi a célom. Akkor úgy tűnt, hogy befut egy markáns hidegfront a rajtig, aztán mégis maradt a hőség, így “csak” a tavalyi időmet (1:22:43) szerettem volna überelni hasonló időjárás mellett.

A mezőny erősségét jól jelzi, hogy csak az ötödik legjobb félmaratoni idővel rendelkeztem, bár ezen nem is gondolkodtam ott (talán jobb is). Mostanában lazábban melegítek, de az legalább jól ment, aztán még néhány keresetlen szó a többiekkel és már indultunk is.

Mindenki mondta ám, hogy ezúttal nem kezd be cefetül, aztán persze egyedül én tartottam be a szavamat és szakadtam le folyamatosan. A többiek vagy tolták neki (Koló vezérletével), vagy tapadtak, nos, én utóbbira sem voltam képes. Nagyon nem esett volna jól a tempójukban (3:40) haladni, ez némileg elgondolkodtatott.

Arra gondoltam: “…basszus, már most leszakadok, és ha így távolodnak, a végén tíz percet rám ver majd a mezőny eleje.” Pár bevállalós váltóst azért befogtam gyorsan, aztán elkezdődött, amire titkon számítottam: az első váltópont után (de már némileg előtte is) jól láthatóan közelítettem három versenyzőhöz is, előbb Kolót (a lágyékánál érezte a sérülését), majd a Sipos Csabát (beszúrt az oldala), végül egy emelkedő közepén a Kasza Andrást is befogtam nagyon rövid időn belül.


 
Szerintem csak haladtam a saját tempómban, ők viszont talán a meleg miatt “kissé” megborultak. A második váltóhely előtti hosszú, árnyékmentes egyenes most szerencsére nem hozta azt a tavalyi szaunát, amire most is számítottam és már csak a Garami Árpi haladt előttem jó 300 méterrel.

Kerültem a hátranézegetést, de érezhetően teljesen leszakadtak az üldözőim (néha egy-egy fényképészt kérdeztem, mit látnak mögöttem), viszont sokszor porzott már a szám a frissítők között, olyannyira, hogy Galambokon egy közkútnál meg is kellett állnom, biztos, ami biztos. Onnan még akadt egy etető, azzal pedig már könnyedén kihúztam a célig, de Árpi is legalább olyan könnyedén őrizte meg az előnyét velem szemben. Viszont csak 4 perccel jöttek be utánam a többiek.


A felnégyelt adatok (tempo/pulzus):

3’46”/162

3’53”/166

3’57”/165

3’53”/166

Total: 1:21:05,  3’52”/165, 21km 160m szintemelkedés


Néha úgy érzem, hogy már nem tolom neki úgy, mint kellene. Ezt a relativ alacsony pulzus és az is mutatja, hogy a befutó után és a levezetés során is teljesen jól voltam, azaz kicsit “jobban illene meghalnom”, legalább az utolsó pár kilométeren… Ez majd igazán akkor válhat fontossá, ha tényleg PB-kompatibilis pályán és időjárásban futok majd, akkor egy métert sem szabad ellazsálnom. De ez még nem Keszthelyen lesz, ahol most azt remélem, hogy kánikulában futhatunk, mégha most sokan meg is köveznének ezért:)


2012. május 1., kedd

Bad Blumau 2012-05-01




Az úgy kezdődött, hogy a munka ünnepén reggel nem jár vonat Vasvár irányába, így kénytelen-kelletlen bringával jutottam el oda, ahol – most már mondhatom – FUTÓ kollegám és felesége vártak autóval. Az úgy végződött, hogy mivel a család feminin két harmada jól elmajálisozott itthon (azaz időm annyi volt, mint a tenger), Szentgotthárdról is a szebb utat választottam: hazatekerés a csodás Őrségen keresztül. Így a félmaraton mellett majdnem még egy százas is összejött két keréken. De közte volt egy futóverseny, erről írnék inkább.

Blumau az egyik kedvenc, talán mert itt 2 éve PB-t futottam és bronzérmes is lettem, no és a fürdője sem elhanyagolható tényező – nekem legalábbis. Tavaly meghívottként (és sérülten) indultam, ennek megfelelően felejthető eredménnyel (1:22:55), idén viszont a hirtelen jött nyári meleg okozhatott károkat a futókban, de hol jövök én ahhoz, hogy nyafogjak, amikor Sárváron ugyanilyen körülmények között 12/24 órán, de még a váltósok is minimum 3 órán keresztül „sültek szét” a napon.

Hitvány egy bemelegítést eszközöltem, mintha éreztem volna a combjaimban a reggeli bringás utat, nem jó érzés ilyet tapasztalni... Fábrics Gabival találkoztam ismét, jelengeg úgy tűnik, hogy jobban megy nekem, de már épp itt volt az ideje ennek is a sok verés után :)

A rajt előtt, pont mint Pozsonyban, nyomultam is előre, mert nagyon nem mindegy az elején, hogy mekkora népet kell kerülgetni, sokat így nem is kellett. A verseny 4 körös, 35-40%ban kavicsos és füves út, a maradék aszfalt, árnyék szinte semmi.
Normálisan kezdtem (hülyén nem is lehet a napon 30 fokban), nem tudtam, hogy tényleg gáz lesz a combom végett, vagy csak bemesélem – bemeséltem. Egyszerre indultunk az 5.25 és a 10.5km-esekkel, azaz volt kihez igazodjak az első körökben (a másodikban ugyanott eltévedtem, mint tavaly, ez plusz 15-20mp-et jelentett és hárman is elmentek mellettem). Így féltávnál négyen maradtunk egy csoportban, abból egy feladta, kettő pedig fokozatosan lemaradt a végéig. Hogy hányadik vagyok, fogalmam sem volt, csak 100 méterrel a vége előtt mutatták, hogy abszolút harmadik, addig csak remélni mertem, azért előbb is szólhatott volna valaki :)


Körönként 2 frissítőállomás volt elhelyezve és egy helyen még locsoltak is minket tűzcsapból, ami életet mentett, de legalább is tempót. Ittam és öntöztem is magam, így bár szépen végigértem, az mp3 lejátszóm totál beázott (Tesco gazdaságos, de akkor is), ami csak itthon tért magához, igaz letörölt minden zenefile-t.

A negyedelt adatok (köridő/pulzus):

19:54/158

20:31/163 (itt mentem félre)

20:01/164

19:55/164

A vége: 1:20:27 (3’49”)/163

Eredmények.


Nem szeretnék matematikai számításokkal előjönni, ez mit ért volna ideális körülmények között, szeretném inkább bebizonyítani, hogy mi van még bennem, erre pedig a legjobb alkalmak a versenyek lesznek. Mindenesetre bíztató, hogy jól bírtam a meleget.

Fábrics Gabi 1:26-tal 7., kollegám a negyedmaratonon 49:50-et(4’45”) futott. Gratulálok nekik is!

+Kicsit gáz, hogy a remek blues-t játszó helyi banda nagyrészt a futás alatt nyomja az ipart a rajtterületen és így csak keveset hallok belőlük, főleg most, hogy már egyáltalán nincs is zeném :)