Sportember

Ma délután nagyon unatkoztam és egy kicsit elgondolkoztam az eddigi „sportmúltamról”.

10 hónappal ezelőtt nagy „sportembernek” számítottam, ami kimerült abban, hogy minden reggel elolvastam a sportújságot. Valami csoda folytán kedved éreztem ahhoz, hogy nekiálljak sportolni. Mivel nem nagyon szerettem mozogni, ment a gondolkodás melyik sportot válasszam. A biciklire esett a választás. Az elején 10-15 km-t tekertem, megtetszett ez a sport, kezdtem komolyabban venni. Később csatlakoztam az Egerszegi Bringaklubhoz. Minden vasárnap mentünk, megyünk túrázni. Nagyon jó kis összetartó társaság jött össze, van egy 10 fős mag, akikkel rendszeresen tekerek. Az első nagy beruházásom a biciklisportban, biciklis ruha vásárlása volt. Miután megmondtam otthon a ruha árát, annyit mondtak, nem vagy normális, ennyi pénzt kiadni egy ruháért. Mindegy, nem számít, az a lényeg jól érezzem magam. Rövidesen a biciklimet is lecseréltem, vettem egy túrabiciklit. Ennek az árát meg sem mertem mondani, a családi béke miatt. A kilométerek egyre csak gyűltek, egyre jobban ment a tekerés. A Zalakaros Maraton kerékpáros versenyen elért kategória második helyem hatalmas lökést adott, megtaláltam a nekem való sportot. Az országutisok világába is belekóstoltam, és nagyon megtetszett. Hatalmas késztetést éreztem arra, hogy vegyek egy országúti biciklit is. Nagy családi viták után végül vettem egyet. A fateromnak kölcsönadtam egy körre, utána csak annyit mondott, irigyellek. Az ember miközben biciklizik szabadnak érzi magát, főleg országútival, szinte szárnyal az utakon. Jött a tél. Valami mást kellett csinálnom télen, mert az ízületeket kímélni akartam. Kitaláltam futni fogok. Mikor megmondtam otthon, már csak legyintettek egyet, ha ezt akarod. November 2-án délelőtt vettem az első cipőmet, délután pedig elkezdődött a futókarrierem. És remélem a lendületem még sokáig megmarad.