2011. május 14., szombat

Nagykanizsa-Zalakaros 2011-05-14

Blumau óta két hét sem telt el és máris itt a következő verseny, ráadásul az egyik kedvenc. Ez alapvetően kellően hosszú idő ahhoz, hogy újra felpörögjön az ember, ám ismervén az elszenvedett károkat (feltört talpcsont, gyulladt bokaizület), nem feltétlenül tudtam, mire lesz elég ez a néhány nap.

Valami csoda folytán a fenti anomáliák alig pár nap alatt elmúltak (mi mindenre jó egy félmararton!), hogy aztán felüsse a fejét egy kis hőemelkedéssel, majd lázzal és mélyről jövő köhögéssel járó néhány napos nyavalya. Azaz lőttek a gyorsítóedzéseknek, amiből amúgy sem nagyon jutott idén az edzésnaplómba. Aztán végre múlt vasárnap már tudtam egy erőteljesebb 30-ast futni, majd még most kedden és csütörtökön (bár ez sajnos már nagyon közel esett a szombathoz) valami igazán testet-lelket megmozgatót.

Ám a lényeg, hogy nem fájt semmi, csak a futásra kellett koncentrálnom, mégha a bemelegítésnél nem is éreztem azt a kirobbanó erőt, amiről sokat álmodozik az ember. De hisz nem is lehetek tavalyi formában, mert se az alapozás, se a továbbiak nem igazán hoztak optimális erőállapotba – egyelőre.

Mindegy, egyszer csak RAJT, és már nem is volt időm ilyesmiken filozofálgatni. Visszanéztem, a 15. mp-ben is alig százas volt a pulzusom, ez azt valószínűsíti, hogy ezúttal sem izgultam túl magam. Ez a legnagyobb erényem: fél percig legalább én érzem magam legjobban az egész mezőnyben:) Aztán már nem feltétlenül.

Hosszú idő után egyazon versenyen (és nem egy csapatban) futottam ismét a Rolival, Olivér legnagyobb megelégedésére, gondolom. Ennek ellenére próbáltam csak magamra figyelni, hogy ne fussam el az elejét, amit talán mégis megtettem, mert nagyon elmenni látszott az eleje, ami nem tetszett.
Rolit a fordító után láttam, nem sokkal volt elmaradva, majd a (D.)Bálint érkezett nem sokkal utána.

Aztán akadtak gondjaim is, de valahogy mindig átsegített a nehézségeken az előttem haladók látványa és nem nagyon távolodó mivoltja. Zavart a meleg déli hátszél, főleg a 2. frissítőpont előtti számomra irdatlan hosszú egyenesben, ahol már bántóan hiányzott a menetszél, a meleg ekkor majdnem fölhöz is vágott. Itt hárman haladtunk már fej-fej mellett, a kanizsai Gadányi Bálintot értük utol kicsit korábban, de így is ő tűnt a legerősebbnek közülünk.



elég szenvedősen kapaszkodtam

Aztán a frissítő után mégiscsak lemaradt, mi ketten pedig felfutottunk az éppen aktuális bronzérmesre, és az utolsó 3km-es karosi egyenes elejéig együtt is tempóztunk. Itt kaptam egyéni frissítést is „blumaui” kollegámtól, ami sokat segített abban, hogy végül összetett negyedikként (4mp es hátránnyal, de nem volt most több bennem) csapjak be a célba.


A négy részre osztott táv adatai (tempóátlag/pulzus), 241m-es szintemelkedés mellett:

1:22m43s 3:50/165; 4:00/169; 3:57/168; 3:53/169.

Rolinak ma valamiért nem jött össze, hogy kihozza magából, ami benne van, valószínűleg legközelebb már igencsak fel kell kötnöm a gatyámat, hogy tartsam a lépést vele:) (D.)Bálint is alig 1:30 felett megérkezett és a többiek is sorban, remek hangulatot találva a célban, majd a fürdőben is. Ági abszolút bronzot nyert!

Eredmények

Legyen itt a végén némi összegzés is, hátha tanulok belőle: nekem ez már meleg a futáshoz, egy jó futáshoz meg főleg. Nekem ez egy nehéz pálya, egy jó időeredményhez meg főleg. Most meg még melegebbek jönnek papírforma szerint...
Úgy látom, hogy a formám még nem a tavalyit idézi, viszont nagyon nincs messze tőle, így reménykedek egy még szebb futóőszben. Nem mintha a tavaszt már fel kéne adnom, csak úgy eszembe jutott.

Nincsenek megjegyzések: