Mountain Man hegyi Maraton 2012-12-31


Az  idén először próbálkoztam versenyszerűen futni a hosszú távot. Tavaly Krisztit kísértem élete első maratonján. Vele készültem az idén is 12 hetet, így távolságban nem sokkal, csak tempóban tért el jelentősebben az edzésünk.

November óta kezdtem érezni, hogy mintha az egész évi változatlan formám kezdene javulni. Alacsonyabb pulzusszázalék mellett mentek rendre ugyanazok a tempók edzéskor. A verseny közeledtével helyszíni futások következtek a 24-es távján, vagy még több szakaszt összekötve.
Amikor csak egyedül edzettem, gyakran egy-egy 4:20-4:30-es  tempós futást iktattam be.


A verseny előtt  megterveztem, hogy meddig engedem elmenni a pulzusomat a sík szakaszokon (85%) és hogy az emelkedőket sem erőltetem 90%-nál jobban. Hogy a frissítéssel se legyen baj, betáraztam zselékkel és iso-val töltöttem a kulacsomat.  Mivel a korcsoportbeosztás végül kedvezően alakult, helyezés szempontjából is lehettek reményeim, de nem próbáltam az elején felvenni senkivel a tempót (a fentiek miatt). Tudtam, hogy egy jó időhöz 4:50 körüli síkon futott átlag kell.  Közvetlen ellenfeleim nagyon elhúztak az elején, percekkel előttem és látótávolságon kívül voltak.

A TV-torony emelkedője egyből nem esett jól, a tetőn 5:20 volt a tempóátlag. Fáradtnak éreztem az izmaimat. Kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz így a Gógánon, de a lejtőn visszajött a tempóátlag, a Jáka-hegy alján a remélt 5-ös  körül stabilizálódott. A Botfai-hegy aljáig szigorúan tartottam magamat a kezdeti alapelvhez meg a félóránkénti evés-iváshoz. Déri Mikivel és a tájfutókkal együtt értünk a frissítőállomáshoz, ahol Ők lemaradtak. A hegyre viszonylag könnyen feljutottam, a tetőn sem ment el a tempóátlag 5:04 fölé. A lankásabb részeken gyorsan fel tudtam venni a futómozgást, lefelé mentek a 4 perc körüliek. Csácsban ért utol Lubics Szilvi, pár szót váltottunk, majd Ő elfordult a 24-es útvonala felé és én megkezdtem a következő kapaszkodást. Ettől tartottam, de mintha nem lettek volna olyan meredekre hegyezve a dombok, bár a füves részen meg kellett küzdenem e nagy csoport kirándulóval a helyért.

Lefelé láttam meg először potenciális ellenfeleim hátát,(Andi, Sznopek Józsi) de csak csak nagyon lassan közeledtem hozzájuk, leginkább akkor, amikor megálltak frissíteni. Utóbbira én is próbáltam nagyon figyelni, terven felül is toltam a géleket, mert közben többször mintha éhes lettem volna. A neszelei egyenesben arra gondoltam, hogyha ezt a tempót bírják végig, akkor végezzek mögöttük, mert már sejthető a 3:30 alatti idő és ezzel nem szégyen kikapni.

A Bútorgyárnál megint megálltak, én markoltan egy adag banánt és megállás nélkül folytattam.Itt kezdődött verseny része a dolognak. Próbáltam tőlük ellépni, ami sikerült is, meg aztán megláttam Rudit is  kb. 100 méterrel előttem. Félretéve addigi elveimet és 4:40-es tempóra váltottam a síkon.
Nem volt értelme taktikázni, a forgalmat irányító Sólymon csodálkozás után a kis emelkedőn erősítve megelőztem Rudit is.

Családi dobogó Rudival és Józsival :-)

A Gógán-hegy nehéz volt. Kb. 10 lépést sétáltam is a legmeredekebb részen. A lankásabb részen újra jól tudtam futni, sejtettem, hogy akiket elhagytam, már nem fognak erősíteni. Még nagy meglepetésemre Tölli Tomit is megközelítettem a hegyen, de legendás lejtmenetének köszönhetően végül 1 percen kívül kerültem Tőle.

A vége 3:25.24 lett, amivel nagyon meg vagyok elégedve, síkon is PB.