2013. június 11., kedd

Mátra 115 félig (Lőrincz Endre írása)

Mátra 115 félig

Régi tervem volt már, hogy a Mátra 115 teljesítménytúrát teljesítsem. Pár évvel ezelőtt már meg próbáltuk, de nem sikerült (kicsúsztunk a szintidőből) és átneveztünk a 88-ra amin szintidőn belül sikerült beérnünk. Rá egy évre elmentünk az 55-ös túrára, ezt sikeresen teljesítettük, és másnap még kék-túrázni is volt időnk. Idén Rudi barátommal vágtunk neki a feladatnak. Nagyon akartam, hogy sikerüljön, sokat készültem rá még azt is megterveztem melyik ponton mikor kell megjelennünk. Beneveztem egy 24 órás futásra is, csak azért, hogy legalább annyi km lefussak amennyi a táv. Túrára még ennyit nem készültem.
Közeledett az indulás napja, pénteken utaztunk le Nagyrédére, ahol Piroska néninél volt a szokásos szállásunk. Holnap reggel innen visznek ki minket Kisnánára. Egész nap vezettem, így jól esett végre lepihenni, és a holnapi nap előtt is célszerű volt hamar nyugovóra térni.
Szombaton reggel 5.00-kor keltünk felszerelésünk már össze volt csomagolva, így gyors reggeli után már indultunk is. Kisnánán a várnál volt a rajt, itt is kellett regisztrálni. Elsők között érkeztünk, így gyorsan végeztünk. A legnagyobb problémát az esőkabát kérdés okozta, vigyünk – ne vigyünk, végül ijesztésnek bent hagytuk a hátizsákban. A hangulatot dobszó és egy fúvós hangszer fokozta.
Egyre gyültek a túrázók, míg végül elindították a társaságot. Idén két távot rendeztek meg a 88-t és 115-t. Sokan sokféle felszereléssel vágtak neki a távoknak, volt aki szinte csak rövid nadrág és pólóban indult, volt aki kisebb, nagyobb hátizsákkal készült. A kezdeti lendület után mindenki be- állt az általa gondolt tempóra, így az első km után lassan fogytak a sport társak körülöttünk. Első ellenőrzőpont Oroszlánvár ide 12 perc csúszással érkeztünk, igaz közben volt egy titkos ellenőrzőpont is. A következő ellenőrzőpont Kékestetőn volt 9 km távolságra és 738 m szint különbséget kellett legyűrnünk. Oroszlánvártól lejtett az út, de rövid idő múlva ismételten felfelé haladtunk. Ezt a szakaszt viszont fél órás előnnyel zártuk 10.15 helyett 9.41-kor pecsételtünk. Sas síháznál terülj-terülj asztalkánk volt, el se tudom mondani mi minden közül válogathattunk ételben, italban. Feltöltöttük a gyomrunkat egy kis utánpótlással, majd rövid szusszanás után indultunk is tovább. Következő ellenőrzőpont Parádsasvár ismételten közel 9 km a szint csak 108 m. Kékesről levezető út viszont elég meredek volt. Rudinak és nekem is sikerült egy kisebb ,,perecelést” bemutatnunk, én kezdtem a sort bár inkább gyorsan leültem és a fenéken csúszás technikáját követtem, utána Rudi barátom már merészebben adta elő és az oldalán sikerült csúszni a lejtőn lefelé. Összeszedve magunkat egyenletes kocogással már minden gond nélkül értük el a pecsételő helyet. Hiába mentünk lefelé az út meredeksége miatt a félórás előnyünket tudtuk megtartani. Itt megint volt minden ami a frissítéshez kell, ezeket igénybe is vettük indulás előtt. Kemény szakasz következik ezután fel Galyatetőre, igaz a távolság csak 5 km, de 583 m szint különbséget kell megmászni a Kis Lipót formájában. Nagyon szép szakasz az ember sokszor kíván visszanézni, főleg mert addig is megállhat felfelé kapaszkodtában. Galyatetőre felérve továbbra is fél órás előnyben voltunk a kitűzött menetidőhöz képest, itt egy rövid pihenő is be volt tervezve, amit a meleg leves és egyéb finomságok is indokolttá tettek. Az elkövetkező szakasz szinte egészében lejt, Mátraalmásig csak
46 m szintemelkedés van, de a terep lejtése szintén elég meredek – elég fárasztó a lefelé menet is. 3 km-t viszonylag gyorsan megtettük és ismételten kapaszkodhattunk vissza fel Galyatetőre. 4 km-en 434 m szint különbség, szinte egész végig hegymenet olyan szinten, hogy Galyavárnál kézzel húztuk magunkat fel a sziklákon keresztül, majd később ismételten egy titkos ellenőrzőponton keresztül jutottunk vissza, Galyatetőre. Itt megint kaptunk levest, volt gyümölcs és még sok minden amivel az elégetett kalóriákat tudtuk pótolni. Itt kezdet el a kis ördög dolgozni az agyamban, hogy én ágyban akarok aludni, és nincs kedvem az éjszakában kóborolni. Kaptam egy sört és ez kicsit rendbe rakta a lelki egyensúlyomat, így tovább indultunk. Mátraháza a következő pont kb. 8km és 367 m szintemelkedés várt ránk. Jó ideig lefelé vezetett az utunk és ismét érintettünk egy titkos ellenőrzőpontot, majd következett az emelkedő amin keresztül jutottunk fel Mátraházára. 15.28-kor értünk fel és 16.00 óra volt a tervezett így a fél órás előnyünk még meg volt továbbra is. Erről a pontról nagyon nehezen indultam már tovább és az éjszakai gyaloglás elleni nem tetszésem egyre erősödött. Innen viszont csak lefelé vezetett utunk Lajosházáig ami kb 5 km távolságra volt. Viszonylag hamar elértük, bár útközben folyt a víz továbbra is a lábunk alatt. Ez egész túránkon végig kísért minket, a hőmérséklet jó volt, hol borús hol napos, de az ösvények nagy részén folyt a víz. Sólyom barátunk biztos sikongatott volna örömében, bár itt csak csúszik a sár és nem ragad. Lajosháza előtt a hídon zubogott át a víz, így vizes lábbal érkeztünk be Lajosházára. Ezen a helyen még dinnyét is kaptunk. Az ellátás végig nagyon magas színvonalú volt és a rendező-segítők is nagyon vendégszeretőek, kedvesek voltak. Itt volt az a pont ahol eldöntöttem, én pedig éjszaka nem gyalogolok, Mátraszentimrén úgy is találkozunk az asszonyokkal és Laci barátommal, ágyban alszom ma éjjel. Rudi ment volna tovább, de úgy gondolta egyedül neki sincs kedve, így ő is a megállás mellett döntött. Gyenge 9 km 513 m szintemelkedés várt még ránk. Ahol lehetett ott futottunk kényelmes tempóban, emelkedőkön gyalogolva gyűrtük le a távolságot. Ez a szakasz viszont egész jól sikerült 19.30-ra terveztük az érkezést ezzel szemben 18.16-kor pecsételtünk. Sajnos rajtam teljesen elhatalmasodott az ágyban alszom érzés, így gyorsan be is jelentettem itt kiszállok.
A túrát 60,54 km-rel és 3405m szintemelkedéssel zártuk 11 óra 16 perc alatt mentünk végig ebből
1 óra 53 perc állás idő volt. Jó tempóban haladtunk végig, fizikailag is rendben voltunk, a frissítésekre és tápanyag utánpótlásra is figyeltünk, sajnos ezen a napon én voltam a gyenge láncszem, fejben gyenge voltam nem tudtam élvezni a túrát, hiába készültem rá annyira (lehet túl rá is görcsöltem). Nagyon nehéz, kihívásokkal teli útvonal ez, még vissza lett volna 64 km és kb. 3200 m szint. A tavalyi achillesín sérülésem is kezdett már a végén jelentkezni. Ennyi fért most bele, kellemesen elfáradtunk, időnként nagyon szép volt a látvány – pl. mikor a felhők alattunk voltak és mi mintha repülőből látnánk őket.

Nincsenek megjegyzések: