Mátra 115
félig
Régi tervem volt már, hogy a Mátra
115 teljesítménytúrát teljesítsem. Pár évvel ezelőtt már meg
próbáltuk, de nem sikerült (kicsúsztunk a szintidőből) és
átneveztünk a 88-ra amin szintidőn belül sikerült beérnünk. Rá
egy évre elmentünk az 55-ös túrára, ezt sikeresen teljesítettük,
és másnap még kék-túrázni is volt időnk. Idén Rudi barátommal
vágtunk neki a feladatnak. Nagyon akartam, hogy sikerüljön, sokat
készültem rá még azt is megterveztem melyik ponton mikor kell
megjelennünk. Beneveztem egy 24 órás futásra is, csak azért,
hogy legalább annyi km lefussak amennyi a táv. Túrára még ennyit
nem készültem.
Közeledett az indulás napja, pénteken
utaztunk le Nagyrédére, ahol Piroska néninél volt a szokásos
szállásunk. Holnap reggel innen visznek ki minket Kisnánára.
Egész nap vezettem, így jól esett végre lepihenni, és a holnapi
nap előtt is célszerű volt hamar nyugovóra térni.
Szombaton reggel 5.00-kor keltünk
felszerelésünk már össze volt csomagolva, így gyors reggeli után
már indultunk is. Kisnánán a várnál volt a rajt, itt is kellett
regisztrálni. Elsők között érkeztünk, így gyorsan végeztünk.
A legnagyobb problémát az esőkabát kérdés okozta, vigyünk –
ne vigyünk, végül ijesztésnek bent hagytuk a hátizsákban. A
hangulatot dobszó és egy fúvós hangszer fokozta.
Egyre gyültek a túrázók, míg végül
elindították a társaságot. Idén két távot rendeztek meg a 88-t
és 115-t. Sokan sokféle felszereléssel vágtak neki a távoknak,
volt aki szinte csak rövid nadrág és pólóban indult, volt aki
kisebb, nagyobb hátizsákkal készült. A kezdeti lendület után
mindenki be- állt az általa gondolt tempóra, így az első km után
lassan fogytak a sport társak körülöttünk. Első ellenőrzőpont
Oroszlánvár ide 12 perc csúszással érkeztünk, igaz közben volt
egy titkos ellenőrzőpont is. A következő ellenőrzőpont
Kékestetőn volt 9 km távolságra és 738 m szint különbséget
kellett legyűrnünk. Oroszlánvártól lejtett az út, de rövid idő
múlva ismételten felfelé haladtunk. Ezt a szakaszt viszont fél
órás előnnyel zártuk 10.15 helyett 9.41-kor pecsételtünk. Sas
síháznál terülj-terülj asztalkánk volt, el se tudom mondani mi
minden közül válogathattunk ételben, italban. Feltöltöttük a
gyomrunkat egy kis utánpótlással, majd rövid szusszanás után
indultunk is tovább. Következő ellenőrzőpont Parádsasvár
ismételten közel 9 km a szint csak 108 m. Kékesről levezető út
viszont elég meredek volt. Rudinak és nekem is sikerült egy kisebb
,,perecelést” bemutatnunk, én kezdtem a sort bár inkább gyorsan
leültem és a fenéken csúszás technikáját követtem, utána
Rudi barátom már merészebben adta elő és az oldalán sikerült
csúszni a lejtőn lefelé. Összeszedve magunkat egyenletes
kocogással már minden gond nélkül értük el a pecsételő
helyet. Hiába mentünk lefelé az út meredeksége miatt a félórás
előnyünket tudtuk megtartani. Itt megint volt minden ami a
frissítéshez kell, ezeket igénybe is vettük indulás előtt.
Kemény szakasz következik ezután fel Galyatetőre, igaz a távolság
csak 5 km, de 583 m szint különbséget kell megmászni a Kis Lipót
formájában. Nagyon szép szakasz az ember sokszor kíván
visszanézni, főleg mert addig is megállhat felfelé
kapaszkodtában. Galyatetőre felérve továbbra is fél órás
előnyben voltunk a kitűzött menetidőhöz képest, itt egy rövid
pihenő is be volt tervezve, amit a meleg leves és egyéb finomságok
is indokolttá tettek. Az elkövetkező szakasz szinte egészében
lejt, Mátraalmásig csak
46 m szintemelkedés van, de a terep
lejtése szintén elég meredek – elég fárasztó a lefelé menet
is. 3 km-t viszonylag gyorsan megtettük és ismételten
kapaszkodhattunk vissza fel Galyatetőre. 4 km-en 434 m szint
különbség, szinte egész végig hegymenet olyan szinten, hogy
Galyavárnál kézzel húztuk magunkat fel a sziklákon keresztül,
majd később ismételten egy titkos ellenőrzőponton keresztül
jutottunk vissza, Galyatetőre. Itt megint kaptunk levest, volt
gyümölcs és még sok minden amivel az elégetett kalóriákat
tudtuk pótolni. Itt kezdet el a kis ördög dolgozni az agyamban,
hogy én ágyban akarok aludni, és nincs kedvem az éjszakában
kóborolni. Kaptam egy sört és ez kicsit rendbe rakta a lelki
egyensúlyomat, így tovább indultunk. Mátraháza a következő
pont kb. 8km és 367 m szintemelkedés várt ránk. Jó ideig lefelé
vezetett az utunk és ismét érintettünk egy titkos
ellenőrzőpontot, majd következett az emelkedő amin keresztül
jutottunk fel Mátraházára. 15.28-kor értünk fel és 16.00 óra
volt a tervezett így a fél órás előnyünk még meg volt továbbra
is. Erről a pontról nagyon nehezen indultam már tovább és az
éjszakai gyaloglás elleni nem tetszésem egyre erősödött. Innen
viszont csak lefelé vezetett utunk Lajosházáig ami kb 5 km
távolságra volt. Viszonylag hamar elértük, bár útközben folyt
a víz továbbra is a lábunk alatt. Ez egész túránkon végig
kísért minket, a hőmérséklet jó volt, hol borús hol napos, de
az ösvények nagy részén folyt a víz. Sólyom barátunk biztos
sikongatott volna örömében, bár itt csak csúszik a sár és nem
ragad. Lajosháza előtt a hídon zubogott át a víz, így vizes
lábbal érkeztünk be Lajosházára. Ezen a helyen még dinnyét is
kaptunk. Az ellátás végig nagyon magas színvonalú volt és a
rendező-segítők is nagyon vendégszeretőek, kedvesek voltak. Itt
volt az a pont ahol eldöntöttem, én pedig éjszaka nem gyalogolok,
Mátraszentimrén úgy is találkozunk az asszonyokkal és Laci
barátommal, ágyban alszom ma éjjel. Rudi ment volna tovább, de
úgy gondolta egyedül neki sincs kedve, így ő is a megállás
mellett döntött. Gyenge 9 km 513 m szintemelkedés várt még ránk.
Ahol lehetett ott futottunk kényelmes tempóban, emelkedőkön
gyalogolva gyűrtük le a távolságot. Ez a szakasz viszont egész
jól sikerült 19.30-ra terveztük az érkezést ezzel szemben
18.16-kor pecsételtünk. Sajnos rajtam teljesen elhatalmasodott az
ágyban alszom érzés, így gyorsan be is jelentettem itt kiszállok.
A túrát 60,54 km-rel és 3405m
szintemelkedéssel zártuk 11 óra 16 perc alatt mentünk végig
ebből
1 óra 53 perc állás idő volt. Jó
tempóban haladtunk végig, fizikailag is rendben voltunk, a
frissítésekre és tápanyag utánpótlásra is figyeltünk, sajnos
ezen a napon én voltam a gyenge láncszem, fejben gyenge voltam nem
tudtam élvezni a túrát, hiába készültem rá annyira (lehet túl
rá is görcsöltem). Nagyon nehéz, kihívásokkal teli útvonal ez,
még vissza lett volna 64 km és kb. 3200 m szint. A tavalyi
achillesín sérülésem is kezdett már a végén jelentkezni. Ennyi
fért most bele, kellemesen elfáradtunk, időnként nagyon szép
volt a látvány – pl. mikor a felhők alattunk voltak és mi
mintha repülőből látnánk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése