korpa
2011. december 24., szombat
2011. december 18., vasárnap
2011. december 11., vasárnap
2011. december 4., vasárnap
2011. november 27., vasárnap
2011. november 26., szombat
2011. november 14., hétfő
A futás a világ legegyszerűbb dolga (lenne?)
Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy mennyire kevés is kell ahhoz, amit sokan azért nem érnek el, mert azt gondolják, hogy mennyire sok kell hozzá.
Ez a bejegyzés arról is fog szólni, hogy kizárólag szorgalommal és alázattal is lehet előbbre jutni és akkor csak nagyon keveset kell/lehet a körülményekre fogni.
Kezdem azzal, hogy nem akarok sokat mellébeszélni, ahol tudom, ott a számok nyelvén fogok szólni.
Lényegében 2008-ban kezdtem a futást, előtte kondizgattam, országúti kerékpároztam és duatlonoztam (versenyszerűen is), még korábban pedig kispályás fociztam. Talán a legutóbbiban szorult belém némi tehetség, a többiben felejtős produkciókat nyújthattam. Legalábbis semmiféle érdemleges eredmény nem jut most eszembe.
Ennyit akkor erről, magyarán pozitívumot nemigen tapasztaltam kiváló genetikai adottságaimból adódóan, mert hát azzal nem rendelkeztem. Mondjuk azt, hogy egy pizzától még nem híztam el disznó módjára, de ezt azért az emberek jelentős hányada elmondhatja magáról. Kivéve, ha két, három, négy, stb. mennyiségekben méri már az adagot.
Ha már a pizzánál tartunk: étkezés. Sokan meg szoktak lepődni, de nem élek táplálékkiegészítőkkel a legalapvetőbb dolgokat leszámítva: egy kis izotoniás ital hébe-hóba, némi magnézium-kálium por, ha éppen eszembe jut, maratonok közben pedig gél. Amúgy pedig csak amit elém tesznek, vagy magam elé teszek, plusz sok csoki, némi „hazai” gyümölcs, ilyesmi. Mint sok más gyarló ember esetében a világon, csipsz és gyorskaja is jut belém, még ha nem is gyakran. Ebben sem nevezhetem különlegesnek magamat, sőt!
Stressz? Mert hát ez is sok mindent befolyásol. Alkalmazottként nem akkor kelek, amikor nekem tetszik, ha meló van, meg kell csinálni, ha szart csinálok, le vagyok …va. Normál stresszhelyzetek, talán kicsit jobb stressztűrő képességgel, mint az átlag, de ebben sem vagyok biztos.
Lássuk csak, mi kell még az eredményességhez? Ja igen, futni, tényleg.
Mi kell hozzá? Szorgalom, alázat, a mozgás szeretete, saját korlátaink ismerete és tudatosan felépített edzésmunka. Csak egyik ne legyen meg és máris borul a bili.
Nincs szorgalom? Egyre nehezebben fogsz elindulni.
Nincs alázat? Hamarosan kudarcot vallasz.
Nem szeretsz sportolni? Előbb-utóbb belefásulsz.
Nem ismered a határaidat? Folyton megsérülsz.
Edzésmunka? Akkor itt jöjjenek a számok:
Futott kilométerek az utóbbi években: 2008: 2728km, 2009: 4779km, 2010: 5345km, 2011: kb. 5100. Időráfordítás: heti 8-10 óra. Vajon sok ez? Alig több annál, mint amit az orvosok egy átlagembernek, mint mozgásra fordítandó időt javasolnak. OK, hogy alacsonyabb intenzitással, de sokkal kevesebb időt az sem „rabol” el a hétköznapokból.
Eredmények alakulása (félmaraton): 1:29(2008), 1:26 és 1:23(2009), 1:22 és 1:19(3-szor is, 2010) , 1:18:31 (2011). De a többi versenyszámban is folyamatos a fejlődés.
Elsősorban annyi kellett hozzá, hogy csináljam. Nem azért mert kell, hanem mert már az életvitelem részévé vált, ez olyan mint a teljesen inaktívaknál a TVnézés, nekik sem nyűg. Nem ördöngösség és nem hókuszpókusz, szorgalommal sok mindenre választ kaphatunk, nélküle viszont csak fanyaloghatunk.
Meg lehet kérdezni Rudit, Keszei Krisztát és Bandit, csak mint a legutóbbi időszak "gyorsulási versenyének" felfedezettjeit, de sorolhatnám szerencsére legalább a fél ZASZ-t, aminek nagyon örülök. (Jó lenne, ha más is leírná a gondolatait ezzel kapcsolatban, vagy cáfoljon meg, ha más a véleménye) No és a legfontosabb: olyat viszont nem ismerek, aki a kvalitásai és teljesítménye ellenére csak vegetálna és nem jut egyről a kettőre. Mert végül aztán a befektetett munka kifizetődik…
2011. november 13., vasárnap
Mézes Emese Csenge
Hosszú történet ez.
Gondoljátok, hogy legalább kilenc hónap, de még annál is hosszabb.
Szóval Botond Csegő születésével kezdődik, ahol ott voltam, Évi erős nyomására. Akkor meglepően jól bírtam a megpróbáltatásokat. Évinek persze ezek után egyértelmű volt, hogy a következő szülésnél is ott leszek. Nekem is egyértelmű volt. Hogy nem leszek ott. Egyensúlyozva a családi béke e tekintetben figyelembe vett igencsak vékony jegén, sikerült "elintéznem", hogy a jó doktor bácsi teljes mértékben tudott koncentrálni a lányom születésre és nem arra, hogy engem fel kelljen mosni a padlóról.
November 5-re volt meghatározva a születési dátum, de mindig hozzátették, hogy simán jöhet hamarabb is, mert a jelek erre utalnak. Nekem mindennap stressz volt az életem, hogy akkor éppen milyen indokkal ne kelljen bemennem a szülésre.
Azt már tudtuk, hogy lány lesz, így annak a lehetősége, hogy a 2. gyermekem rajtengedély száma csupa egyes lesz hamar elúszott.
Hogy nem született meg a kiírt időpontra és semmi jelét nem adta, hogy sietne megérkezni; felvetődött bennem, hogy akkor "bírja már ki" 11.11.11-ig.
De mivel nem rendeltünk semmi természetellenes dolgot, végül Emese Csenge a nagy fétis nap után egy nappal született meg. Valamit megsejthetett, mert keretbe foglalta a rajtengedélyszámát: 2111112ME
Mivel azt gondoltuk, hogy az ominózus napon már rég letudjuk a születés szépséges fájdalmát, Évi már korábban elengedett Sárvárra félmaratont futni.
Mivel ezt nem vonta vissza, megúsztam a szülőszobai összerogyást.
Reggel, készülődés közben, már tudtam, hogy elindult a dolog, de délelőttre nem jósoltak semmi végeredményt. Már próbáltam a 10.30-as versenyre bemelegíteni, amikor jött a telefon, hogy 10.04-kor megszületett a lányom 4,1 kg-mal és 52 cm-rel.
A hír, és annak továbbadása, a jelentkezéskor felgyülemlő sor, Csegő, és a váltópontokra eljutás megszervezése azt eredményezte, hogy 1 cm bemelegítés nélkül álltam oda a rajthoz. Ez akár rossz jel is lehetett volna, de szerencsére nem lett semmi gond.
Az előzetes terv az volt, hogy az emelkedő lábáig éppen 4:00 belül maradni, minél előbb feljutni és a lefelében visszahozni a 4:00 percen belüli átlagtempót.
Az elején simán ott voltam a vezetők mögött, de láttam a Garminon, hogy ez nekem túl gyors lesz és szépen visszaálltam egy lassabb fokozatra. A "hegy" lábáig 3:55-ös tempót futottam.
A felfele 4:39 lett, az átlag pedig így 3:59.
Mivel a maradék rész átlaga is ez lett. összességében 1:22:57-es idővel 3:59-es átlaggal értem célba abszolút 6. helyen.
Teljes mértékben megelégedve magammal, hogy hoztam a kitűzött célt.
S mivel önző módon azt szeretném, hogy Emese Csenge is szeresse a futást, a tájfutást, képzeletben az ő kis lábaiba tápláltam e félmaraton kilométereit.
Aztán este hazaérve jutott némi alkohol is a szervezetembe, amit Évi az etetésnél jótékonyan nyugtázott.
Ha Te is szeretnéd, hogy e kisleány szeresse a futást, Te is táplálj a lábaiba néhány kilométert a következő futásodból. Nem kell hozzá semmilyen ördöngős technika, csak a képzeleted.
Gondoljátok, hogy legalább kilenc hónap, de még annál is hosszabb.
Szóval Botond Csegő születésével kezdődik, ahol ott voltam, Évi erős nyomására. Akkor meglepően jól bírtam a megpróbáltatásokat. Évinek persze ezek után egyértelmű volt, hogy a következő szülésnél is ott leszek. Nekem is egyértelmű volt. Hogy nem leszek ott. Egyensúlyozva a családi béke e tekintetben figyelembe vett igencsak vékony jegén, sikerült "elintéznem", hogy a jó doktor bácsi teljes mértékben tudott koncentrálni a lányom születésre és nem arra, hogy engem fel kelljen mosni a padlóról.
November 5-re volt meghatározva a születési dátum, de mindig hozzátették, hogy simán jöhet hamarabb is, mert a jelek erre utalnak. Nekem mindennap stressz volt az életem, hogy akkor éppen milyen indokkal ne kelljen bemennem a szülésre.
Azt már tudtuk, hogy lány lesz, így annak a lehetősége, hogy a 2. gyermekem rajtengedély száma csupa egyes lesz hamar elúszott.
Hogy nem született meg a kiírt időpontra és semmi jelét nem adta, hogy sietne megérkezni; felvetődött bennem, hogy akkor "bírja már ki" 11.11.11-ig.
De mivel nem rendeltünk semmi természetellenes dolgot, végül Emese Csenge a nagy fétis nap után egy nappal született meg. Valamit megsejthetett, mert keretbe foglalta a rajtengedélyszámát: 2111112ME
Mivel azt gondoltuk, hogy az ominózus napon már rég letudjuk a születés szépséges fájdalmát, Évi már korábban elengedett Sárvárra félmaratont futni.
Mivel ezt nem vonta vissza, megúsztam a szülőszobai összerogyást.
Reggel, készülődés közben, már tudtam, hogy elindult a dolog, de délelőttre nem jósoltak semmi végeredményt. Már próbáltam a 10.30-as versenyre bemelegíteni, amikor jött a telefon, hogy 10.04-kor megszületett a lányom 4,1 kg-mal és 52 cm-rel.
A hír, és annak továbbadása, a jelentkezéskor felgyülemlő sor, Csegő, és a váltópontokra eljutás megszervezése azt eredményezte, hogy 1 cm bemelegítés nélkül álltam oda a rajthoz. Ez akár rossz jel is lehetett volna, de szerencsére nem lett semmi gond.
Az előzetes terv az volt, hogy az emelkedő lábáig éppen 4:00 belül maradni, minél előbb feljutni és a lefelében visszahozni a 4:00 percen belüli átlagtempót.
Az elején simán ott voltam a vezetők mögött, de láttam a Garminon, hogy ez nekem túl gyors lesz és szépen visszaálltam egy lassabb fokozatra. A "hegy" lábáig 3:55-ös tempót futottam.
A felfele 4:39 lett, az átlag pedig így 3:59.
Mivel a maradék rész átlaga is ez lett. összességében 1:22:57-es idővel 3:59-es átlaggal értem célba abszolút 6. helyen.
Teljes mértékben megelégedve magammal, hogy hoztam a kitűzött célt.
S mivel önző módon azt szeretném, hogy Emese Csenge is szeresse a futást, a tájfutást, képzeletben az ő kis lábaiba tápláltam e félmaraton kilométereit.
Aztán este hazaérve jutott némi alkohol is a szervezetembe, amit Évi az etetésnél jótékonyan nyugtázott.
Ha Te is szeretnéd, hogy e kisleány szeresse a futást, Te is táplálj a lábaiba néhány kilométert a következő futásodból. Nem kell hozzá semmilyen ördöngős technika, csak a képzeleted.
Sárvár Fürdő Félmaraton
Az elmúlt néhány hetem úgy alakult, hogy majdnem minden hétvége versennyel vagy hosszú futással telt. Mivel mindkét klasszikus számban eddig megfutottam, amit szerettem volna és ezzel új PB-k születtek, a sárvári versenyre különösebb elvárás nélkül érkeztem. Nem tudtam megbecsülni, hogy a múlt heti maraton mennyire fogja befolyásolni a teljesítményemet, bár az bizakodásra adott okot, hogy az eheti 2 edzés izomlázmentesen és jólesően ment.
Nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen időt fogok futni. Bár az eszembe jutott, hogy tavaly is itt javítottam tavasszal és ez egy gyors pálya.
A rajtnál igyekeztem előre állni, hogy ne kelljen túl sok embert kerülgetni. Gyorsan kezdtem, a 2. boly után futottunk néhányan egymástól kisebb távolságokra. Bálint ért mellém még az elején, aztán meglepve láttam, hogy nem lép el tőlem. A 4 perc alatti első három-négy kilométer ijesztően hatott az órámra pillantva, bár nem esett rosszul. Eszembe jutott, hogy a 100 km-es váltókor ez csúnyán megbosszulta magát, de az ellenfelek húztak magukkal. A mi mezőnyünk nem volt olyan eseménydús és izgalmas, mint Korpáéké. 7 km-nél ment el mellettünk egy fiatalabb srác, egyébként egy somlói sólyommal futottunk végig együtt, az össztáv alatt végül 100 m-t kaptam tőle.
Az emelkedő tisztázta nálunk is az erőviszonyokat. Bár engem is nagyon megfogott( 4:10-es addigi átlagtempót 4:16-ra emelte), két vetélytársam mellett is el tudtam lépni. A többiek talán megfáradt váltósok lehettek. Egyikük Pongrácz Attila volt, akitől Bagodban még kikaptam, másik (Szakos Peti) elhagyásával 1 helyet ugrottam a korcsoportban is. Ezzel viszont üldözötté váltam és jól éreztem hogy nem lassulhatok, mert a végén 40 másodperccel kapott csak ki. A végét ennek megfelelően nehézzé tettem magam számára, még sok előttem levőt láttam, de már csak messziről. Közben még Bálint, mint ismerten jó hajrás ellépett még mellettem. Az utolsó km-t végigerőltetve, 1:28.37-tel értem célba. (abszolút 21. és korcsoportos 8.)
Korpa után szabadon még néhány gondolat számvetésképpen. Az idén a nyári maraton után csak ősszel kezdtem versenyezni, a bagodi versenyig nem futottam félmaratont. A formám is őszre állt össze, az elért eredmények számomra így is meglepően jók lettek. Talán most érett be a sok eddig lefutott kilométer és a rövid versenyek (Tekenye, Hosszúpereszteg) a gyorsító edzésekkel együtt adtak egy kis sebességet. A jövőt tekintve magam részéről is maratonban látok kisebb-nagyobb potenciált, félmaratonnál már minden percért keményen meg kell(ene) dolgoznom. ( Bár 1:41 után is ezt gondoltam 2 éve :-))
Nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen időt fogok futni. Bár az eszembe jutott, hogy tavaly is itt javítottam tavasszal és ez egy gyors pálya.
A rajtnál igyekeztem előre állni, hogy ne kelljen túl sok embert kerülgetni. Gyorsan kezdtem, a 2. boly után futottunk néhányan egymástól kisebb távolságokra. Bálint ért mellém még az elején, aztán meglepve láttam, hogy nem lép el tőlem. A 4 perc alatti első három-négy kilométer ijesztően hatott az órámra pillantva, bár nem esett rosszul. Eszembe jutott, hogy a 100 km-es váltókor ez csúnyán megbosszulta magát, de az ellenfelek húztak magukkal. A mi mezőnyünk nem volt olyan eseménydús és izgalmas, mint Korpáéké. 7 km-nél ment el mellettünk egy fiatalabb srác, egyébként egy somlói sólyommal futottunk végig együtt, az össztáv alatt végül 100 m-t kaptam tőle.
Az emelkedő tisztázta nálunk is az erőviszonyokat. Bár engem is nagyon megfogott( 4:10-es addigi átlagtempót 4:16-ra emelte), két vetélytársam mellett is el tudtam lépni. A többiek talán megfáradt váltósok lehettek. Egyikük Pongrácz Attila volt, akitől Bagodban még kikaptam, másik (Szakos Peti) elhagyásával 1 helyet ugrottam a korcsoportban is. Ezzel viszont üldözötté váltam és jól éreztem hogy nem lassulhatok, mert a végén 40 másodperccel kapott csak ki. A végét ennek megfelelően nehézzé tettem magam számára, még sok előttem levőt láttam, de már csak messziről. Közben még Bálint, mint ismerten jó hajrás ellépett még mellettem. Az utolsó km-t végigerőltetve, 1:28.37-tel értem célba. (abszolút 21. és korcsoportos 8.)
Korpa után szabadon még néhány gondolat számvetésképpen. Az idén a nyári maraton után csak ősszel kezdtem versenyezni, a bagodi versenyig nem futottam félmaratont. A formám is őszre állt össze, az elért eredmények számomra így is meglepően jók lettek. Talán most érett be a sok eddig lefutott kilométer és a rövid versenyek (Tekenye, Hosszúpereszteg) a gyorsító edzésekkel együtt adtak egy kis sebességet. A jövőt tekintve magam részéről is maratonban látok kisebb-nagyobb potenciált, félmaratonnál már minden percért keményen meg kell(ene) dolgoznom. ( Bár 1:41 után is ezt gondoltam 2 éve :-))
2011. november 12., szombat
Sárvár Fürdő őszi félmaraton 2011-11-12
Az ősz eleji dimbes-dombos, illetve hegyi versenyeknél már megpengettem, hogy elcsalom a dombos edzéseimet, vagyis inkább nem futok igazából emelkedőket. Ott még nem, de ma visszaütött. Azért nem kell tragédiára gondolni, sőt, de levonom a tanulságokat...
A szakosztályvezetéstől (azaz Asitól) egész konkrét utasítást kaptam, fussak 1:18:59-et. Azért ennyire még nem tudom kicentizni az időeredményemet, de feltétlenül kellett hozzá egy erős mezőny. No és egy normális tempó az elejétől fogva, mert ha elalszok közvetlenül a rajt után, akár meg is nyerhetem az egészet, abból PB már nem lesz.
Rajtam kívül még öt 1:20 alatti futó sorakozott fel a termál parkolójában, szóval gyorsan megállapíthattam, már a hatodik helyhez is tolni kell rendesen a szekeret.
Toltam is, amíg bírta a szekér rúdja :)
A rajtból a szokás szerint gyorsan kilőttünk, 2km után már csak hatunk maradt az élen, de úgy éreztem, néha csak dadog a tempó. Garami, Nagy Gabi, Zsódér Zsolt, Fábrics Gabi (ő sajnos megsérült nem sokkal később és leszakadt) és Kasza András ide vagy oda, sokszor én vittem őket. De nekem mennem kellett (lásd még: szakosztályvezetés kívánsága), nem érdekelt, hogy első leszek vagy hatodik, időre hajtottam. Amikor úgy véltem, hogy nagyon bealudtunk, mentem elől és nagyon jól is esett a futás, egészen a több mint 1km hosszan kanyargó hegy aljáig (12km).
Aztán itt „beragadtam”az Árpival együtt, a többiek erős tempóval zúztak felfelé: csak érzékeltetésképpen: én is csak 4:18-ig lassultam, de az első kettő, mintha szembe jött volna, úgy futottak el tőlem... Na, itt már szenvedtem rendesen, be kell, hogy valljam. Az emelkedőre jövőre készülnöm kell valamit már, mert erre akár fél percem is rámehetett a végeredményt tekintve.
Na, de ott tartottam, hogy hárman elmentek, Árpi pedig kissé mögöttem, amikor ráfordultunk Sótonynál a hullámvasútra. Asi bíztató szavai csak épphogy eljutottak a tudatomig, onnan jórészt a túlélésre mentem: a többiek távolodni látszódtak és nem volt bennem elég kraft a felzárkózásra. Olyannyira nem, hogy Árpi is elment mellettem a 18. kilométernél.
Annyira rettenet módon (ha van ilyen kifejezés, ha nincs) végül nem kaptam ki, a második (Nagy Gabi) is csak alig egy perccel ért be előttem, ám ez a valóságban már-már zavaróan távolinak tűnt...
Na, de a sok negatívum után mondom a lényeget: még így is sikerült egyéni legjobbat (PB) futnom, aminek azért már tudtam örülni: 1:18:31 (átlagpulzus:168), abszolút 5., korcsoport 2.
Eredmények.
Most akkor némi számvetés következik 2011-ről és a hogyan továbbról.
Idén egyszer sem futottam ezelőtt 1:20 alatt, és bár mindig megvolt az oka (kisebb sérüléssel küszködtem vagy éppen kevéssel utána voltam, melegben, hullámos vagy terepes pályán zajlott a verseny), bizonyítanom kellett főleg magamnak, hogy azért nem kell még temetni. Erre a mai nap tökéletes alkalmat adott és szerencsére tudtam is élni vele.
Bár most úgy érzem, az igazi potenciál maratonon van még bennem (itt nyilván nem Rudi 2:40 alatti jóslatára gondolok, az kincstári optimizmusként értékelve is jó erős túlzás), ezek után nem mondhatok le újabb félmaratoni PB-kről sem. Egy 1:17:xx formájú eredmény egy sík pályán (vagy felkészülve a dombokra is) és megfelelő mezőnyben még kijöhet (jobb már aligha), ezt még jó lenne elmondani magamról.
Befejezésképpen még reményemet szeretném kifejezni az iránt, hogy a többiek is talán tollat ragadnak és lejegyzik a mai élményeiket, mert többen is nagy PB-t futottak.
Sólyomnak és Évinek pedig gratula a családalapítás második fázisának sikeres teljesítéséért:)
A szakosztályvezetéstől (azaz Asitól) egész konkrét utasítást kaptam, fussak 1:18:59-et. Azért ennyire még nem tudom kicentizni az időeredményemet, de feltétlenül kellett hozzá egy erős mezőny. No és egy normális tempó az elejétől fogva, mert ha elalszok közvetlenül a rajt után, akár meg is nyerhetem az egészet, abból PB már nem lesz.
Rajtam kívül még öt 1:20 alatti futó sorakozott fel a termál parkolójában, szóval gyorsan megállapíthattam, már a hatodik helyhez is tolni kell rendesen a szekeret.
Toltam is, amíg bírta a szekér rúdja :)
A rajtból a szokás szerint gyorsan kilőttünk, 2km után már csak hatunk maradt az élen, de úgy éreztem, néha csak dadog a tempó. Garami, Nagy Gabi, Zsódér Zsolt, Fábrics Gabi (ő sajnos megsérült nem sokkal később és leszakadt) és Kasza András ide vagy oda, sokszor én vittem őket. De nekem mennem kellett (lásd még: szakosztályvezetés kívánsága), nem érdekelt, hogy első leszek vagy hatodik, időre hajtottam. Amikor úgy véltem, hogy nagyon bealudtunk, mentem elől és nagyon jól is esett a futás, egészen a több mint 1km hosszan kanyargó hegy aljáig (12km).
Aztán itt „beragadtam”az Árpival együtt, a többiek erős tempóval zúztak felfelé: csak érzékeltetésképpen: én is csak 4:18-ig lassultam, de az első kettő, mintha szembe jött volna, úgy futottak el tőlem... Na, itt már szenvedtem rendesen, be kell, hogy valljam. Az emelkedőre jövőre készülnöm kell valamit már, mert erre akár fél percem is rámehetett a végeredményt tekintve.
Na, de ott tartottam, hogy hárman elmentek, Árpi pedig kissé mögöttem, amikor ráfordultunk Sótonynál a hullámvasútra. Asi bíztató szavai csak épphogy eljutottak a tudatomig, onnan jórészt a túlélésre mentem: a többiek távolodni látszódtak és nem volt bennem elég kraft a felzárkózásra. Olyannyira nem, hogy Árpi is elment mellettem a 18. kilométernél.
Annyira rettenet módon (ha van ilyen kifejezés, ha nincs) végül nem kaptam ki, a második (Nagy Gabi) is csak alig egy perccel ért be előttem, ám ez a valóságban már-már zavaróan távolinak tűnt...
Na, de a sok negatívum után mondom a lényeget: még így is sikerült egyéni legjobbat (PB) futnom, aminek azért már tudtam örülni: 1:18:31 (átlagpulzus:168), abszolút 5., korcsoport 2.
Eredmények.
Most akkor némi számvetés következik 2011-ről és a hogyan továbbról.
Idén egyszer sem futottam ezelőtt 1:20 alatt, és bár mindig megvolt az oka (kisebb sérüléssel küszködtem vagy éppen kevéssel utána voltam, melegben, hullámos vagy terepes pályán zajlott a verseny), bizonyítanom kellett főleg magamnak, hogy azért nem kell még temetni. Erre a mai nap tökéletes alkalmat adott és szerencsére tudtam is élni vele.
Bár most úgy érzem, az igazi potenciál maratonon van még bennem (itt nyilván nem Rudi 2:40 alatti jóslatára gondolok, az kincstári optimizmusként értékelve is jó erős túlzás), ezek után nem mondhatok le újabb félmaratoni PB-kről sem. Egy 1:17:xx formájú eredmény egy sík pályán (vagy felkészülve a dombokra is) és megfelelő mezőnyben még kijöhet (jobb már aligha), ezt még jó lenne elmondani magamról.
Befejezésképpen még reményemet szeretném kifejezni az iránt, hogy a többiek is talán tollat ragadnak és lejegyzik a mai élményeiket, mert többen is nagy PB-t futottak.
Sólyomnak és Évinek pedig gratula a családalapítás második fázisának sikeres teljesítéséért:)
2011. november 6., vasárnap
Sri Chinmoy félmaraton Győr 2011-11-06
Ilyen se volt még, hogy valaki megelőzzön – blogírásban :) Bandi most megtette. Mentségemre szóljon, hogy neki a november hatodika kiemelt napként kerül majd be az edzésnaplójába, hisz jelentőset javított egyéni maratoni legjobbján, leírni is felemelő: több, mint negyed órát (3:30-ra!), és ha így folytatja, hamarosan nem csak blogírásban fog elém kerülni! Kriszta pedig szintén dobogóra állhatott korosztályában félmaratonon (2.hely), igazán sportos család!
Nekem ma szintén félmaraton jutott meglehetősen csípős, szeles időben, reggel nyolcas indulással. Lett volna affinitásom maratonhoz is, de a jövő héten esedékes Sárvár miatt úgy gondoltam, jobb a békesség. Eddig talán csak a Roli futott az egyesületből két éve Győrben, ezért kicsit bemutatnám a pályát (ő ezt a részt kihagyhatja, vagy stréberségből elolvashatja:) ).
Egy kör kicsit több mint 7km, ebből aszfalt kb. 500 méter, erdei földút talán 5km, a maradék 1.5km pedig futáshoz már-már kellemetlenül mély köves zúzalékos tökegyenes töltés az etapok végén. Jórészt erdőben haladt a verseny, amit egyébként nagyon kedvelek.
Nekem ma szintén félmaraton jutott meglehetősen csípős, szeles időben, reggel nyolcas indulással. Lett volna affinitásom maratonhoz is, de a jövő héten esedékes Sárvár miatt úgy gondoltam, jobb a békesség. Eddig talán csak a Roli futott az egyesületből két éve Győrben, ezért kicsit bemutatnám a pályát (ő ezt a részt kihagyhatja, vagy stréberségből elolvashatja:) ).
Egy kör kicsit több mint 7km, ebből aszfalt kb. 500 méter, erdei földút talán 5km, a maradék 1.5km pedig futáshoz már-már kellemetlenül mély köves zúzalékos tökegyenes töltés az etapok végén. Jórészt erdőben haladt a verseny, amit egyébként nagyon kedvelek.
A választható versenytávok: 7km, 21.1km, 42.2km, ahol mindenkit egyszerre rajtoltattak. Azaz az első körben számíthattam jobban versenyszituációra, akkor is a rövid távosokkal. Ez utólag be is jött, hisz másodpercek híján „megnyertem” a 7km-t is, a nálam jóval zsengébb korú győzteseket a töltésen már csak a görcs rángatta, pedig voltak már hozzám képest többszáz méteres előnyben is előtte. Ezek a mai fiatalok, ejnye :)
Azt láttam, hogy a félmaratoni második annyira nincs lemaradva (mondjuk percen belül érkezett), de azt is tudtam, hogy innentől előttem max. lekörözötteket fogok érzékelni, hátrafelé pedig nem ildomos tekintgetni. Nem is tettem; amit viszont tettem, az a dolgom, magyarul próbáltam koncentráltan tartani a sebességem, mintegy érzésre (ennek sikerességéről majd később).
A második kör végére, miután az egyre ellenszelesebb kavicsos töltést valahogy’ újra letudtam, már messze leszakadtak tőlem a többiek, innentől főleg arra koncentráltam, hogy mire harmadszorra is felérek a töltésre, még legyen erőm ne csak „zombiként” kapálózni. Egyszer a Tamás fejezte ki így magát egy ultrafutása leírásakor, miszerint nem szerette volna ilyen módon befejezni a versenyét.
Úgy éreztem, hogy lassulok, de azért a körözések alkalmával bele-belegyorsítottam, adva némi versenyhangulatot is az élményhez. Aztán a töltésen még áthúztam magam (az egyre erősödő szél kíséretében), hogy aztán felérjek a rövid aszfaltos szakaszra és élvezzem végre a „normális futás” nyújtotta élvezeteket.
Az időm a körülményekből is adódóan felejtős lett (1:23:24), amit a plusz 100méter miatt jótékonyan 1:23:00-ra szelidítenék.
Eredmények.
Szinte hihetetlen, de mindhárom köröm 27’48”-as lett, 163-as átlagpulzus mellett. Jó lett volna ténylegesen is versenyezni egy jobb időeredmény reményében, de ezt az örömöt majd Sárváron próbálom megszerezni magamnak. No nem mintha amiatt aggódnék, hogy hasonlóan „eseménytelenül” fog az is zajlani, mint a mai.
A szervezés kissé érdekes mutatványokat is produkált, főleg eredményhirdetéskor, például engem még a korcsoportban is csak másodikként hirdettek ki, no és a versenyóra is 10 percet késett, pedig hogy’ megörültem, amikor a befutónál 1:13-nál intettek le. Majd legközelebb (azaz soha) futok ténylegesen is ilyet valahol. :)
Sri Chinmoy, Győr
Ma rendezték Győrben a 14. Sri Chinmoy maratont. Az Aszfaltszaggatókat hárman képviseltük, Kriszti, Korpa és én.
Mindenképpen szerettem volna mostanában egy maratont teljesíteni. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, mire vagyok képes őszi hőmérsékleti viszonyok között (a keszthelyi kánikulai 3:49-hez képest), másrészt bár hosszabb futásokban nem bővelkedtek edzéseim mostanában, az utóbbi hetek eredményei alapján is jó formában éreztem magam. Úgy terveztem, hogy megpróbálok egyenletes tempót menni 5 perces ezrekkel, mert ezt tarthatónak véltem a végéig.
A győri versenyek jellemzője, hogy reggel 8-kor kezdődnek, ezért egy nappal korábban már elutaztunk és így nem kellett 4-kor kelni. A frissítéseket nem terveztem meg különösebben, egy proteinszeletet vittem magammal, az állomások elég gyakran és bőséges kínálattal vártak minket. Az időjárás részben kegyes volt hozzánk a jól futható 11 fokkal, csak a szélerősség és irány volt kedvezőtlen. Ahol hátszelünk lett volna, ott erdőben nem volt észlelhető, de a töltésen meg demoralizálóan erősen szembefújt.
A rajt nem volt zökkenőmentes, mert megint túl hátulról indultam és 3 futam embereit kellett kerülgetni. Igyekeztem magam a tervezetthez tartani és ez sokkal jobban sikerült, mint Keszthelyen. Gyakorlatilag az első öt kör (7 km) 4:57-es tempóval ment, jelentősebb pulzusemelkedés nélkül. Érdekesen alakult a helyzet viszont a körülöttem futó többi emberhez
képest. Bérczes Edit tavalyi Sárvári 12 óráson elhangzott mondata jutott eszembe, hogy "nem az elején kell versenyezni". Olyan 6-7 versenyzőre emlékszem, akik nem eszerint taktikáztak. A környékemen, volt hogy jóval előttem futottak az elején, de az utolsó körre már mind lemaradtak. A frissítésekre sem kellett most annyira figyelnem, 1 proteinszelet és néhány pohár folyadék elégnek bizonyult.
Az ötödik kör végén még jött a már szokásossá váló (Írottkő) vegetatív nehézség, (hasmenés) ami az utolsó körben realizálódott kb 1 perc veszteséget okozva. Innen már csak a tempómat próbáltam tartani, kicsit kezdtek beállni az izmaim. Nagy különbség volt a keszthelyi maratonhoz képest, hogy az elfáradás csak enyhe izomfájdalomban és sebességcsökkenésben, nem pedig durva pulzusemelkedésben mutatkozott meg. Még átküzdöttem magam a nagyon kellemetlen kavicsos töltésen és már csak a célba kellett befutnom. A hivatalos idő 3:32 lett. Viszont hozzá tartozik, hogy a pálya legalább 300 méterrel hosszabb volt. Roli is hosszabbnak mérte tavaly.
A stopperemet 42,2-nél kört nyomva még éppen befértem a 3:30-ba. Ez korcsoportos 3. helyet jelentett.
Mindenképpen szerettem volna mostanában egy maratont teljesíteni. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, mire vagyok képes őszi hőmérsékleti viszonyok között (a keszthelyi kánikulai 3:49-hez képest), másrészt bár hosszabb futásokban nem bővelkedtek edzéseim mostanában, az utóbbi hetek eredményei alapján is jó formában éreztem magam. Úgy terveztem, hogy megpróbálok egyenletes tempót menni 5 perces ezrekkel, mert ezt tarthatónak véltem a végéig.
A győri versenyek jellemzője, hogy reggel 8-kor kezdődnek, ezért egy nappal korábban már elutaztunk és így nem kellett 4-kor kelni. A frissítéseket nem terveztem meg különösebben, egy proteinszeletet vittem magammal, az állomások elég gyakran és bőséges kínálattal vártak minket. Az időjárás részben kegyes volt hozzánk a jól futható 11 fokkal, csak a szélerősség és irány volt kedvezőtlen. Ahol hátszelünk lett volna, ott erdőben nem volt észlelhető, de a töltésen meg demoralizálóan erősen szembefújt.
A rajt nem volt zökkenőmentes, mert megint túl hátulról indultam és 3 futam embereit kellett kerülgetni. Igyekeztem magam a tervezetthez tartani és ez sokkal jobban sikerült, mint Keszthelyen. Gyakorlatilag az első öt kör (7 km) 4:57-es tempóval ment, jelentősebb pulzusemelkedés nélkül. Érdekesen alakult a helyzet viszont a körülöttem futó többi emberhez
képest. Bérczes Edit tavalyi Sárvári 12 óráson elhangzott mondata jutott eszembe, hogy "nem az elején kell versenyezni". Olyan 6-7 versenyzőre emlékszem, akik nem eszerint taktikáztak. A környékemen, volt hogy jóval előttem futottak az elején, de az utolsó körre már mind lemaradtak. A frissítésekre sem kellett most annyira figyelnem, 1 proteinszelet és néhány pohár folyadék elégnek bizonyult.
Az ötödik kör végén még jött a már szokásossá váló (Írottkő) vegetatív nehézség, (hasmenés) ami az utolsó körben realizálódott kb 1 perc veszteséget okozva. Innen már csak a tempómat próbáltam tartani, kicsit kezdtek beállni az izmaim. Nagy különbség volt a keszthelyi maratonhoz képest, hogy az elfáradás csak enyhe izomfájdalomban és sebességcsökkenésben, nem pedig durva pulzusemelkedésben mutatkozott meg. Még átküzdöttem magam a nagyon kellemetlen kavicsos töltésen és már csak a célba kellett befutnom. A hivatalos idő 3:32 lett. Viszont hozzá tartozik, hogy a pálya legalább 300 méterrel hosszabb volt. Roli is hosszabbnak mérte tavaly.
A stopperemet 42,2-nél kört nyomva még éppen befértem a 3:30-ba. Ez korcsoportos 3. helyet jelentett.
2011. november 4., péntek
ZASZ-Kanizsai Futóklub, a számok tükrében
Most, hogy – mondjuk úgy – virtuálisan elszaladtunk egészen a Holdig, érdekes lehet az eredmények tekintetében is végignézni az év versenyeit, elsősorban azokra fókuszálva, amelyeken face-to-face, mindkét egyesület tagjai szerepeltek. Próbálok némi sorrendet is belecsempészni az érdekesség kedvéért. (ZASZ-Kanizsa)
Kezdjük máris a végével: ahogy Roli már szépen összefoglalta, a 384 403km 119 futó teljesítményéből jött össze, ebből a hat legtöbb kilométert gyűjtő futót fele-fele arányban adta a két klub. Nem meglepő módon Lubics Szilvi (mostantól: Szilvi) gyűjtötte magasan a legtöbbet, második helyem (Korpa) egyben jó 5e km hátrányt is a nyakamba sózott. Aztán már közel sem ekkora különbséggel Lakatos Roland (Roli), Sznopek József (Sznupi), Szabó Béla (Wojtek(nála 2 év lett csak figyelembe véve)) és Kasz Ferenc (Keszi) következtek. (1-1)
Innentől elképzelhető, hogy kihagyok néhány fontos eseményt, ezt jelezzétek és pótlom a hiányosságokat. Vagy inkább pótoltatom a reklamáció feladójával, szóval nem ér annyit az egész :)
Máris lehet reklamálni: Talán (?) a sárvári félmaratonnal kezdődött a „közös” szezon, itt Korpa, Köves Peti, Szittár Rudi(Rudi), Sznupi sorrend alakult ki, míg a hölgyek között Sifter Andi(Andi), Hadnagy Ági (Ági) hozta el az arany és bronzérmet, Tóth Nikolett (Niki), Vajda Anita(Iljusin) 6./8.-ak lettek. (2-0)
Áprilisból a 12/24 órás sárvári verseny emelkedik ki, ott is a hölgyek versengése: Andi és Iljusin holtversenyben lettek másodikak, míg a férfiaknál Lubics György (Gyuri) remek futással bronzérmet szerzett, Rudy képviselte a ZASZ-t, 100km felett futott ő is.
A borzasztóan kemény 24 órás versenyszámban Wojtek egy hellyel előzte meg Tölli Tamást.
Női váltó: a Ka-Csa csapat második, a ZASZ leányok a 4. helyet hozták.
A férfi váltót a ZASZ első csapata nyerte, Kanizsa ott nem indított egységet. (1-4)
Első „hazai rendezésű” esemény: Nagykanizsa-Zalakaros, immár félmaratoni távon. A hölgyeknél Ági (3.), Niki (6.), a férfiaknál Korpa(4.), Gadányi Bálint (7.) (Bálint), Roli (9.) volt ezúttal a sorrend. A váltóknál vegyes csapatokat látok mindenütt. (2-0)
Keszthelyi Kilométerek: A kánikulában megrendezett versenyen női félmaratonon Ági 7., Niki 24. lett, maratoni távon Szilvi nyert, Iljusin az 5. helyet csípte meg, Gyömbér Viki a 9. helyen zárt. A férfi maratoni mezőnyben Bálint 4. helye több mint remek teljesítmény, Gyuri pedig 12. lett. Korpa feladta a versenyt. (1-2)
Nyáron jópár eseményen vagy egyik, vagy másik klub tagjai vettek részt, kivétel talán az UltraBalaton 212km, ahol Szilvi remek idővel nyerte a női versenyt, míg a férfiaknál Rudolf Tamás(Csika) (20.), Wojtek (25.), Gyuri(32.), Tölli Tamás (55.) sorrend alakult ki. (0-1)
100km-es OB: egyéniben Szilvi és Iljusin indultak csak női vonalon, Roli bronzérmet hozott haza. Maratonon a hölgyek között Andi nyert, a férfiaknál Kovács Balázs. (2-2)
Újabb saját verseny következett, immár ősszel, a Kanizsai Futófesztivál. A kemény, 50km-es távon a hölgyek versenyét Andi nyerte Niki előtt, az erősebb nemnél a Kanizsai fölényt jelzi, hogy Vránics Laci(2.), Csika(3.) és Sznupi(8.) mellett a ZASZ-t csak Rudi(9.) képviselte.
Félmaratonon: Ági a hölgyeknél, az erősebb nemnél pedig Korpa nyert, utóbbi Bálint és Roli előtt, azaz a két klub kéviselői foglalták el az egész dobogót. (3-1)
Végezetül pedig a ZASZ bringautas futóversenye (Szaggasd az Aszfaltot) érdemel említést: női félmaratonon Andi és Ági kibérelte magának a dobogó legfelső fokát, Niki 7. lett, míg a fiúknál Roli (2.), Bálint (4.), Keszei Bandi, Járfás Gyula, Rudi, Dávid Attila, Csika (7.-11.) értek el előkelő helyezéseket. (2-0)
Összesen: 14-11
Most pedig álljanak itt a kiemelkedő eredmények, amiben viszont egyértelmű kanizsai fölény mutatkozik: elsősorban ultratávokon jeleskedtek a Futóklubosok, nem is akárhogyan: Druskó Zsófi Almádiban országos bajnok lett a 12 óráson (111.7km), Szilvi ugyanott 6 óra alatt futott országos rekordot (75.77km), míg Gyuri a félnapos számban éppen lemaradt a dobogóról(128.9km).
Csika a tavaszi többnapos Balaton Maratonon nyújtott kiemelkedőt, majd az újjáéledő Bécs-Budapest egyéni számában is újfent bizonyította affinitását az ultratávok iránt.
Bálint kerek 3 órás (Keszthely), majd 2:57-es (Budapest), Korpa 2:54-es (Bagod) maratonjai szintén ide kívánkoznak, viszont a pálmát toronymagasan Szilvi Spartathlonon aratott győzelme viszi, gondolom nem kell különösebb magyarázat mindehhez.
Saját érdekünkben azt javaslom, egyezzünk ki egy békés döntetlenben :)
Gratulálok a két futóklub tagjainak, példás lehet mások számára is az együttműködésünk és bár lehet ilyen-olyan sorrendet felállítani a játék kedvéért, a futás/mozgás szeretete köt igazán minket össze.
Ja, és még nincs vége ennek az évnek sem :)
Kezdjük máris a végével: ahogy Roli már szépen összefoglalta, a 384 403km 119 futó teljesítményéből jött össze, ebből a hat legtöbb kilométert gyűjtő futót fele-fele arányban adta a két klub. Nem meglepő módon Lubics Szilvi (mostantól: Szilvi) gyűjtötte magasan a legtöbbet, második helyem (Korpa) egyben jó 5e km hátrányt is a nyakamba sózott. Aztán már közel sem ekkora különbséggel Lakatos Roland (Roli), Sznopek József (Sznupi), Szabó Béla (Wojtek(nála 2 év lett csak figyelembe véve)) és Kasz Ferenc (Keszi) következtek. (1-1)
Innentől elképzelhető, hogy kihagyok néhány fontos eseményt, ezt jelezzétek és pótlom a hiányosságokat. Vagy inkább pótoltatom a reklamáció feladójával, szóval nem ér annyit az egész :)
Máris lehet reklamálni: Talán (?) a sárvári félmaratonnal kezdődött a „közös” szezon, itt Korpa, Köves Peti, Szittár Rudi(Rudi), Sznupi sorrend alakult ki, míg a hölgyek között Sifter Andi(Andi), Hadnagy Ági (Ági) hozta el az arany és bronzérmet, Tóth Nikolett (Niki), Vajda Anita(Iljusin) 6./8.-ak lettek. (2-0)
Áprilisból a 12/24 órás sárvári verseny emelkedik ki, ott is a hölgyek versengése: Andi és Iljusin holtversenyben lettek másodikak, míg a férfiaknál Lubics György (Gyuri) remek futással bronzérmet szerzett, Rudy képviselte a ZASZ-t, 100km felett futott ő is.
A borzasztóan kemény 24 órás versenyszámban Wojtek egy hellyel előzte meg Tölli Tamást.
Női váltó: a Ka-Csa csapat második, a ZASZ leányok a 4. helyet hozták.
A férfi váltót a ZASZ első csapata nyerte, Kanizsa ott nem indított egységet. (1-4)
Első „hazai rendezésű” esemény: Nagykanizsa-Zalakaros, immár félmaratoni távon. A hölgyeknél Ági (3.), Niki (6.), a férfiaknál Korpa(4.), Gadányi Bálint (7.) (Bálint), Roli (9.) volt ezúttal a sorrend. A váltóknál vegyes csapatokat látok mindenütt. (2-0)
Keszthelyi Kilométerek: A kánikulában megrendezett versenyen női félmaratonon Ági 7., Niki 24. lett, maratoni távon Szilvi nyert, Iljusin az 5. helyet csípte meg, Gyömbér Viki a 9. helyen zárt. A férfi maratoni mezőnyben Bálint 4. helye több mint remek teljesítmény, Gyuri pedig 12. lett. Korpa feladta a versenyt. (1-2)
Nyáron jópár eseményen vagy egyik, vagy másik klub tagjai vettek részt, kivétel talán az UltraBalaton 212km, ahol Szilvi remek idővel nyerte a női versenyt, míg a férfiaknál Rudolf Tamás(Csika) (20.), Wojtek (25.), Gyuri(32.), Tölli Tamás (55.) sorrend alakult ki. (0-1)
100km-es OB: egyéniben Szilvi és Iljusin indultak csak női vonalon, Roli bronzérmet hozott haza. Maratonon a hölgyek között Andi nyert, a férfiaknál Kovács Balázs. (2-2)
Újabb saját verseny következett, immár ősszel, a Kanizsai Futófesztivál. A kemény, 50km-es távon a hölgyek versenyét Andi nyerte Niki előtt, az erősebb nemnél a Kanizsai fölényt jelzi, hogy Vránics Laci(2.), Csika(3.) és Sznupi(8.) mellett a ZASZ-t csak Rudi(9.) képviselte.
Félmaratonon: Ági a hölgyeknél, az erősebb nemnél pedig Korpa nyert, utóbbi Bálint és Roli előtt, azaz a két klub kéviselői foglalták el az egész dobogót. (3-1)
Végezetül pedig a ZASZ bringautas futóversenye (Szaggasd az Aszfaltot) érdemel említést: női félmaratonon Andi és Ági kibérelte magának a dobogó legfelső fokát, Niki 7. lett, míg a fiúknál Roli (2.), Bálint (4.), Keszei Bandi, Járfás Gyula, Rudi, Dávid Attila, Csika (7.-11.) értek el előkelő helyezéseket. (2-0)
Összesen: 14-11
Most pedig álljanak itt a kiemelkedő eredmények, amiben viszont egyértelmű kanizsai fölény mutatkozik: elsősorban ultratávokon jeleskedtek a Futóklubosok, nem is akárhogyan: Druskó Zsófi Almádiban országos bajnok lett a 12 óráson (111.7km), Szilvi ugyanott 6 óra alatt futott országos rekordot (75.77km), míg Gyuri a félnapos számban éppen lemaradt a dobogóról(128.9km).
Csika a tavaszi többnapos Balaton Maratonon nyújtott kiemelkedőt, majd az újjáéledő Bécs-Budapest egyéni számában is újfent bizonyította affinitását az ultratávok iránt.
Bálint kerek 3 órás (Keszthely), majd 2:57-es (Budapest), Korpa 2:54-es (Bagod) maratonjai szintén ide kívánkoznak, viszont a pálmát toronymagasan Szilvi Spartathlonon aratott győzelme viszi, gondolom nem kell különösebb magyarázat mindehhez.
Saját érdekünkben azt javaslom, egyezzünk ki egy békés döntetlenben :)
Gratulálok a két futóklub tagjainak, példás lehet mások számára is az együttműködésünk és bár lehet ilyen-olyan sorrendet felállítani a játék kedvéért, a futás/mozgás szeretete köt igazán minket össze.
Ja, és még nincs vége ennek az évnek sem :)
2011. október 22., szombat
Magyarország, Hosszútávfutás, 2011
A fenti címmel a saját blogomon készítettem egy kis helyzetelemzést a témában.
A képre kattintva lehet eljutni a részletekhez.
korpa
A képre kattintva lehet eljutni a részletekhez.
korpa
Deák 30 teljesítménytúra futva
Ígértem, hogy ha tudok közvetlenül blogolni, élek a lehetőséggel. Mai friss élményeink jó apropót adnak erre. Hermán Gyöngyi, ált. iskolás matektanárom hívott meg minket. Többeket is invitáltunk a Söjtörről induló Deák-túra teljesítésére, de végül ketten maradtunk Krisztivel. Illetve még két Aszfaltszaggató is teljesítette a húszas távot, Molnár Teodóra és dr. Nagy Zita.
Mivel nem vagyok egy tájékozódóművész, tegnap a Garminra töltöttem a tracket, ami nem volt egyszerű. Rudi bácsi biztosan fogja most a fejét, hogy hogyan lehet valaki ilyen informatikai analfabéta, de nekem csak így sikerült (röviden): A www.turistautak.hu-n találtam egy fájlt, amit a Map Source programmal tudtam a www.gpsies.com számára importálhatóvá tenni. Így már láttam a térképen, de az órára csak rövidítve volt hajlandó kitenni. Később rájöttem, hogy a pontok számát kell csökkenteni és akkor ráfér. Így egy kicsit elnagyolt lett, de tökéletesen működött.
Az indulást későre időzítettük, hogy lehetőleg nyissanak ki a frissítőállomások, mire odaérünk.
Kb. 9.55-kor indultunk. Az út eleje gyermekkoromból ismerős volt. A Deák-kútig. Itt találkoztunk Szendrő Szabolcs hegymászóval, még ő is meglepődött azon, hogy végigfutjuk a 30-at (Aztán még persze sokan). Szép őszi erdőkön, borospincés vidéken kocogtunk keresztül.
Majd állandó iskolai kirándulócélpontom, a Vas-völgy következett. A 2. állomáson volt osztálytársam, iskolatársaim fogadtak. (Meglepődés) A jóféle pálinkát elutasítva teával és pogácsával frissítve köszöntünk el tőlük. Mondták, hogy lesz egy meredek horgos. Ezen addig futottunk, amíg biztosan már nem látnak minket :-) . Eredetileg is így terveztük, de csak a nagyobb emelkedőkön gyalogoltunk. A talaj sáros volt sok helyen, néhol dagonyás is. Elkelt a terepcipő - főleg a lejtőkön, utcai futócipővel gondjaink lettek volna. Jött a pusztaszentlászlói szőlőhegy, 13km után egy borospincében a frissítés forralt borral (kihagytuk), zsíros kenyérrel, pár szót váltottunk a jókedvű túrázókkal. A horgásztó mellett vezetett az utunk, nagyon szép hely. A helyi termálfürdő után balra kanyarodott az út és ezzel elkezdődött a dolog nehezebbik fele. Rögtön egy húzós emelkedő, be Pusztaedericsre, ami nem egy barátságos hely. Az utána következő emelkedő sem. Felértünk a Gáni-hegyre, várt ránk az ellenőrző pont. Frissítő nélkül.
Ez volt 21-nél, üres volt a kulacsunk. Szerencsére találtunk almákat egy fa alatt. Visszafelé egy rövid aszfaltos szakasz (Szompácspuszta) után erdős, füves emelkedős rész után a kritikus utolsó kilométerek már lefele vezettek. 27-nél még lett volna ellenőrzőpont, de még nem ért oda az ember (a célban mondták). A frissítéseket nem futók igényeire tervezték, az biztos. Még a falu előtti földúton kerülgettük egy kicsit a 20-as túrázóit és a 31. km-nél értünk a célba. Megkaptuk a jelvényt, emléklapot, (csodálkozás az időeredményen) bedöntöttünk több pohár vizet és teát.
Ezután még eleget tettünk Gyöngyi szíves meghívásának. Elveszett kalóriáinkat bablevessel és saját termésű gesztenyéből készült sütivel pótoltuk.
Mint a fentiekből kiderült, a túra szűkebb hazám tájain vezetett. Viszont érdekes, hogy az útvonal 80%-a ismeretlen volt.
Track:
http://www.gpsies.com/map.do?fileId=vftrcxcjkhgqmbki
Mivel nem vagyok egy tájékozódóművész, tegnap a Garminra töltöttem a tracket, ami nem volt egyszerű. Rudi bácsi biztosan fogja most a fejét, hogy hogyan lehet valaki ilyen informatikai analfabéta, de nekem csak így sikerült (röviden): A www.turistautak.hu-n találtam egy fájlt, amit a Map Source programmal tudtam a www.gpsies.com számára importálhatóvá tenni. Így már láttam a térképen, de az órára csak rövidítve volt hajlandó kitenni. Később rájöttem, hogy a pontok számát kell csökkenteni és akkor ráfér. Így egy kicsit elnagyolt lett, de tökéletesen működött.
Az indulást későre időzítettük, hogy lehetőleg nyissanak ki a frissítőállomások, mire odaérünk.
Kb. 9.55-kor indultunk. Az út eleje gyermekkoromból ismerős volt. A Deák-kútig. Itt találkoztunk Szendrő Szabolcs hegymászóval, még ő is meglepődött azon, hogy végigfutjuk a 30-at (Aztán még persze sokan). Szép őszi erdőkön, borospincés vidéken kocogtunk keresztül.
Majd állandó iskolai kirándulócélpontom, a Vas-völgy következett. A 2. állomáson volt osztálytársam, iskolatársaim fogadtak. (Meglepődés) A jóféle pálinkát elutasítva teával és pogácsával frissítve köszöntünk el tőlük. Mondták, hogy lesz egy meredek horgos. Ezen addig futottunk, amíg biztosan már nem látnak minket :-) . Eredetileg is így terveztük, de csak a nagyobb emelkedőkön gyalogoltunk. A talaj sáros volt sok helyen, néhol dagonyás is. Elkelt a terepcipő - főleg a lejtőkön, utcai futócipővel gondjaink lettek volna. Jött a pusztaszentlászlói szőlőhegy, 13km után egy borospincében a frissítés forralt borral (kihagytuk), zsíros kenyérrel, pár szót váltottunk a jókedvű túrázókkal. A horgásztó mellett vezetett az utunk, nagyon szép hely. A helyi termálfürdő után balra kanyarodott az út és ezzel elkezdődött a dolog nehezebbik fele. Rögtön egy húzós emelkedő, be Pusztaedericsre, ami nem egy barátságos hely. Az utána következő emelkedő sem. Felértünk a Gáni-hegyre, várt ránk az ellenőrző pont. Frissítő nélkül.
Ez volt 21-nél, üres volt a kulacsunk. Szerencsére találtunk almákat egy fa alatt. Visszafelé egy rövid aszfaltos szakasz (Szompácspuszta) után erdős, füves emelkedős rész után a kritikus utolsó kilométerek már lefele vezettek. 27-nél még lett volna ellenőrzőpont, de még nem ért oda az ember (a célban mondták). A frissítéseket nem futók igényeire tervezték, az biztos. Még a falu előtti földúton kerülgettük egy kicsit a 20-as túrázóit és a 31. km-nél értünk a célba. Megkaptuk a jelvényt, emléklapot, (csodálkozás az időeredményen) bedöntöttünk több pohár vizet és teát.
Ezután még eleget tettünk Gyöngyi szíves meghívásának. Elveszett kalóriáinkat bablevessel és saját termésű gesztenyéből készült sütivel pótoltuk.
Mint a fentiekből kiderült, a túra szűkebb hazám tájain vezetett. Viszont érdekes, hogy az útvonal 80%-a ismeretlen volt.
Track:
http://www.gpsies.com/map.do?fileId=vftrcxcjkhgqmbki
2011. október 20., csütörtök
Hibbant elmével írni a sportról
Miután egyesületünk két kíváló futója (és egyben legszorgalmasabb írói) egy-egy saját blog mellett döntöttek, muszáj lesz az egyesület többi tagjának aktívabbá válnia, hogy életben maradjon a blog.
Nekem sajnos a futásra is alig van idöm, így csak ritkán tudok hosszabb bejegyzéssel jelentkezni. Most is csak egy érdekes szövegrészletet szeretnék itt megosztani. A szerzö Moammer Kadhafi. Nem tudnék az életéröl regényt írni, hiszen nem nagyon kutattam ebben az irányban, de valószínüleg nem téved a Mandiner, ha hibbant elméjünek, diktátornak nevezi. Viszont érdekes, amit a Zöld Könyvében a sportról ír:
„A sport
Nekem sajnos a futásra is alig van idöm, így csak ritkán tudok hosszabb bejegyzéssel jelentkezni. Most is csak egy érdekes szövegrészletet szeretnék itt megosztani. A szerzö Moammer Kadhafi. Nem tudnék az életéröl regényt írni, hiszen nem nagyon kutattam ebben az irányban, de valószínüleg nem téved a Mandiner, ha hibbant elméjünek, diktátornak nevezi. Viszont érdekes, amit a Zöld Könyvében a sportról ír:
„A sport
Sportolni mindenkinek kell, s nem szabad hagyni, hogy bárki is a nép helyett tegye ezt. Ostoba dolog lenne, ha a tömegek azért mennének imahelyre, hogy csak bámulják, amint más vagy mások imádkoznak, ők pedig nem vesznek benne részt. Ugyanígy ostoba dolog, hogy a tömegek azért menjenek a sportpályákra, hogy egy vagy több játékost bámuljanak, miközben ők nem vesznek részt a játékban. A sport olyan, mint az ima, az evés, a fűtés vagy a szellőztetés. Ostobaság lenne, ha tömegek azért mennének egy étterembe, hogy azt bámulják, amint egy vagy több ember eszik. Az is ostobaság lenne, ha hagynák, hogy egy vagy több ember élvezné helyettük a fűtés vagy szellőztetés örömét.”
forrás: http://mandiner.blog.hu/2011/02/22/muammar_al_kaddafi_a_zold_konyv
Szerintem néha megtekinthetünk egy-egy sporteseményt, ez nem bün, de ne feledkezzünk mi magunk nagyon aktívak lenni! Hajrá!
2011. október 18., kedd
Váratlanul jó eredmény a hazai versenyen
Két gyengén sikerült félmaraton után idén harmadszor is nekifutottam a távnak. Nem mintha most gyorsabbnak érezném magam, de azért bíztam benne, hogy végre összejön egy jó verseny, és egy picit helyrebillentem vele az önbizalmamat.
Hogy miképpen sikerült a futás, és hogy egy régi edzésen kivel találkoztam a versenynek helyet adó bicikliúton, az kiderül az új futóblog-omba írt bejegyzésből:
2011. október 17., hétfő
Sikeres Holdraszállás!
Az egész a Kanizsai Futóklub ötletével kezdődött: 2009 elején egy baráti versengésre hívtak ki bennünket: számoljuk a tagok által lefutott összes km-eket hónapról hónapra, és majd év végén meglátjuk, melyik város csapata lesz a nyertes. Hogy garantáltan véresen komoly tétre menjen a dolog, értékes nyereményt is kilátásba helyeztek, talán sikerül szó szerint visszaidéznem a versenyszabályzat idevonatkozó passzusát: "A győztes jutalma: nagy dícséret." :-D
A történelemkönyvek krónikái szerint az első évben a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók nyerték a nemes küzdelmet 59155:47519 arányban, és bezsebelhették a nagy dícséret mellé a testvérklub ajándékát, egy igazán impozáns serleget. De ezzel aztán vége is volt az udvariaskodásnak kanizsai részről: azon nyomban ki is jelentették, hogy a következő évben vissza fogják hódítani a vándorkupát. Ígéretüket be is váltották: 2010-ben 80007:55722 arányban a Kanizsai Futóklub teljesített több km-t.
Az idei évre adta magát az ötlet, hogy folytassuk az addig "összefutott" km-ek gyűjtését, de immár nem egymás ellen, hanem közösen, és legyen a közös cél a Föld-Hold távolság elérése, azaz 384.403 km. Október hónapra (immáron 119 résztvevővel) sikerült is elérni a nagy célt, és a bagodi verseny után egy közös kis kocogással jelképesen végrehajthattuk a "Holdraszállást"!
Gratulálunk minden résztvevőnek, és talán nem túlzás elmondani, hogy a végig sportszerű versengés igazi győztese a barátságon alapuló, a Kanizsa-Egerszeg ellentétre fittyet hányó kiváló kapcsolat a két klub között!
Az egyes évek egyéni teljesítményei ezen a címen láthatók: Hold-expedíció
A három évet összesítve az alábbi futók gyűjtötték a legtöbb km-t:
19.121 km Lubics Szilvia dr.
13.881 km Korpics Attila
13.727 km Lakatos Roland
11.720 km Sznopek József
11.472 km Szabó Béla
10.645 km Käsz Ferenc
Végezetül hadd köszönjem meg a kanizsai kollégák munkáját, akik az évek során szervezés és adminisztráció tekintetében segítették a versengés menetét, külön kiemelve Vajda Anita, Sznopek József és Lubics György munkáját!
2011. október 16., vasárnap
Szaggasd az Aszfaltot, Sipos Ferenc Emlékverseny 2011-10-16 Maraton (versenyen kívül)
Sajnos személyes okok miatt nem jutottam el idén a múlt heti Graz Marathonra, de semmiképpen sem szerettem volna, hogy kimaradjon idén egy teljesített maratoni táv, így a keszthelyi feladásom után az jutott eszembe (azaz csak pár hete), hogy a saját versenyünkön tesztelem hosszú távú gyorsaságomat.
Előnye, hogy nagyon gyors a pálya, kevés szinttel, sok ismerőssel; hátránya, hogy kutya sem fogja látni az elért időeredményemet, hisz félmaraton a leghosszabb hivatalos szám. Nyilván, ha az kellően hitvány, nem is annyira hátrány már, de egy PB elrejtése már maradandó károsodást okozhat az ember lelkivilágában :)
Felkészülés: idén valamiért összejöttek a dolgok. Élvezem is a futást (ráadásul az edzéseket is), és a helyezések is kicsit elegánsabbak lettek, mint vártam. A téli-tavaszi térdsérülésem szerencsére csak rövid távon vetett vissza, ez elengedhetetlen az én koromban már ahhoz, hogy ne menjen rá a fél szezon. Keszthelyen a maraton viszont borzalmasra sikeredett, OK, hogy kánikulában olvadozott mindenki az aszfalton, de hogy ennyire összeessek féltávnál, az annál is inkább elgondolkoztató, hogy kifejezetten megszoktam addigra már ahetek óta jellemző hőséget. Az UltraBalaton váltó 40 kilométere (2h53m) június végén már kissé helyrebillentette a lelki békémet, ám ott minden csapat másképp osztotta meg a saját távját, így nem volt igazi verseny.
Közvetlen előzmények: két kulcskérdés maradt: ne hátráltasson se betegség, se sérülés, illetve a rápihenés időszakában ne erőltessem túl magam, mint tavaly Güssing előtt. Előbbi szerencsére összejött, utóbbi viszont olyannyira, hogy közel egy hónapja futottam az utolsó hosszúmat, azóta csak rövidebb versenyeken szerepeltem (ez azért aggasztott is).
4’09”(153), 4’07”(158), 4’05”(163), 4’09”(164).
Mondhatnám, hogy ha versenyen futok, biztosan sokkal jobb eredményt érek el, de ebben nem igazán hiszek. Egyrészt az ember bentragadhat a tömegben (mint Roli tavaly Grazban), másrészt szokott zavarni, ha mellettem futnak azonos tempóban, ezen javítanom kell majd.
Persze a versenyhangulat ellenben sokat segíthet.
Nem hiszem, hogy jelentősebben áttérek maratonra, bár kétségtelen, hogy nagyobb potenciál van benne, mint a rövidebb távokban – legalábbis az én esetemben. Azért szilveszterkor még bármi lehet :)
Gratulálok mindenkinek, a szervezésről pedig csak a legmagasabb fokon lehet szólni!!!
Előnye, hogy nagyon gyors a pálya, kevés szinttel, sok ismerőssel; hátránya, hogy kutya sem fogja látni az elért időeredményemet, hisz félmaraton a leghosszabb hivatalos szám. Nyilván, ha az kellően hitvány, nem is annyira hátrány már, de egy PB elrejtése már maradandó károsodást okozhat az ember lelkivilágában :)
Felkészülés: idén valamiért összejöttek a dolgok. Élvezem is a futást (ráadásul az edzéseket is), és a helyezések is kicsit elegánsabbak lettek, mint vártam. A téli-tavaszi térdsérülésem szerencsére csak rövid távon vetett vissza, ez elengedhetetlen az én koromban már ahhoz, hogy ne menjen rá a fél szezon. Keszthelyen a maraton viszont borzalmasra sikeredett, OK, hogy kánikulában olvadozott mindenki az aszfalton, de hogy ennyire összeessek féltávnál, az annál is inkább elgondolkoztató, hogy kifejezetten megszoktam addigra már ahetek óta jellemző hőséget. Az UltraBalaton váltó 40 kilométere (2h53m) június végén már kissé helyrebillentette a lelki békémet, ám ott minden csapat másképp osztotta meg a saját távját, így nem volt igazi verseny.
Közvetlen előzmények: két kulcskérdés maradt: ne hátráltasson se betegség, se sérülés, illetve a rápihenés időszakában ne erőltessem túl magam, mint tavaly Güssing előtt. Előbbi szerencsére összejött, utóbbi viszont olyannyira, hogy közel egy hónapja futottam az utolsó hosszúmat, azóta csak rövidebb versenyeken szerepeltem (ez azért aggasztott is).
A futás maga: negyed óra bemelegítés után 8:50-kor indultam, Asi, Bandi és Jani már ott rendezkedtek a rajtban. Azaz Bandi inkább csak velem beszélgetett :) Előzetesen 45 perces hosszakat akartam (10.55km), és csak egy-egy etap végén néztem rá az órámra, megnézni, ez mennyire tartható. Az első hátszeles „odaút” könnyedén ment, a végén pedig láttam, hogy 43’48”, gondoltam is, már van 72mp előnyöm.
Aztán visszafelé a szembeszél érezhetően kissé megrogyasztott, ittam kevés Gatorade-et és egy gélt is letoltam 18-nál, majd elkezdtem aggódni, mi lesz itt, ha így megy ez a továbbiakban is...
A tömeg pár perccel visszatértem előtt startolt, így néha sokakat kellett szemből „lekezelnem”. 1h27’14” a féltáv, már majd’ 3 perc előnnyel bírtam. Jól estek Keszi szavai, aztán iramodhattam is már a mezőny után. Igazán itt akadtak nehéz pillanatok, pedig rengeteg mindenki mellett elmentem... Aztán egy kis Gatorade valamelyest helyretett, de csak arra tudtam gondolni, ha megmarad a szerzett előnyöm, akkor visszafelé szembeszélben már csak arra törekszem, hogy ennyinél ne veszítsek többet. (azaz 48 perc is elég lesz a végéig a 3 órához). Csodák csodájára a fordítónál 43’06”-ot jelzett a Garmin, azaz még nyertem közel 2 percet, valószínűleg ezért is esett kicsit nehezebben a 21.-től 32. kilométerig tartó rész.
Innen már éreztem, ha nem állok fejre, itt már nem lesz gond. Az utolsó negyedtávon már nem is éreztem akkora szelet, mint előzőleg és kifejezetten jól esett, hogy végre gyorsabb futókat érhetek utol (Ági, Andi, Oli, Dávid Attila tőlünk), extra lendületet adott minden egyesületi tag látványa.
A vége 2h54m07s lett (Roli futott velem a legvégén), azaz a „negative split” is sikerült, a második fele gyorsabbra sikeredett az elsőnél.
4’09”(153), 4’07”(158), 4’05”(163), 4’09”(164).
Mondhatnám, hogy ha versenyen futok, biztosan sokkal jobb eredményt érek el, de ebben nem igazán hiszek. Egyrészt az ember bentragadhat a tömegben (mint Roli tavaly Grazban), másrészt szokott zavarni, ha mellettem futnak azonos tempóban, ezen javítanom kell majd.
Persze a versenyhangulat ellenben sokat segíthet.
Nem hiszem, hogy jelentősebben áttérek maratonra, bár kétségtelen, hogy nagyobb potenciál van benne, mint a rövidebb távokban – legalábbis az én esetemben. Azért szilveszterkor még bármi lehet :)
Gratulálok mindenkinek, a szervezésről pedig csak a legmagasabb fokon lehet szólni!!!
2011. október 9., vasárnap
Kis Balaton kör 35km - Lőrincz Endre beszámolója
Mai nap kivételesen én is rajthoz álltam, nem sok versenyre megyek el de van egy kettő amit erő felmérésből megcsinálok. A Kis-Balaton körbefutása is ezek közé tartozik, - ha már a nagyot nem tudom körbe futni :) . Reggel kicsit korán keltem mivel lányomat be kellet vinnem úszást oktatni 8 órára Keszthelyre. Ez magával hozta, hogy kicsit korán értem Zalakarosra. az idő napsütéses volt viszont a szél fújt egy keveset. Gondolkodtam mit vegyek fel végül a szél dzsekit magamon hagytam. A rajt a szokáshoz híven :) kicsit késet, de a hangulat jó volt így fel sem tűnt.
Mivel edzés futásnak terveztem felpakoltam magam rendesen csoki, iso gél még fél liter vizet is vettem magamhoz, pedig tudtam a frissitések jól elvannak osztva. A rajtnál hátul helyezkedtem el ne akadályozzam akik komoly versenyre készülnek. Angyalosi Dani barátommal indultam a távnak, de pár száz méter után elváltunk én kicsit erősebb tempót terveztem. Felkészültem, hogy a távot egymagamban futom így MP3 lejátszót is vittem magammal.
Nagyjából így is volt az elsők nagyon hamar elmentek, a lassabbak lemaradtak Karos végére már csak magam voltam (de legalább jó volt a társaságom). Mivel mindenem meg volt az első frissítőknél meg se álltam csak a táv fele után két frissítőnél vettem magamhoz vizet és szőlő cukrot.. Súlya volt amit cipeltem így igyekeztem azt csökkenteni, 2 dl vizet hagytam azért a végére biztonsági tartaléknak.
Nagyradán egy kék pólós srác tünt fel de nem tudtam az én távomon fut-e így nem igen erőlködtem, hogy utol érjem. Kellemes 4,50- 5.00 tempóban futottam a zene jó, igazán jól éreztem magam. Öltözékem volt kérdéses hol így hol úgy gondoltam. Szélcsendes helyeken melegem volt, viszont a szelesebb helyeken jó volt a dzseki. Gondoltam vmelyik frissítőnél leadom, de már bele izzadtam akkor meg fáznék, így maradt. Újszabari fordulónál a gáton rendesen fújt a szél, de nem igen zavart teljesen komfortosan éreztem magam, tempót is tartottam.
A gát után mikor a bicikliútra fordultunk ismét a távolban láttam a kék pólós srácot, egy pillanatra arra gondoltam utána eredek, de aztán maradtam a megszokott tempómnál. Balatonmogyoród előtti egyenesben viszont úgy éreztem közelebb kerültem hozzá. Elfutni nem akartam magam,de gondoltam megfogható ezért a tempón kicsit gyorsítottam. Kitűztem magamnak a célt Zalakomárig utol érem. Meg kell jegyeznem hátulról utolérni valakit jobb mint akit utolérnek.
Kényelmesen tudtam a sebességem szabályozni, hogy el ne fussam magam - párszor kísértett a gondolat, hogy neki eredjek :). Lassan de biztosan fogyott a távolság, majd Zalakomár táblánál terv szerint utolértem, illetve meg is előztem. Ezek után a cél az volt, hogy minél előbb ellépjek, ne keljen a végén erőlködnöm :) . Próbáltam tartani a 4.50 körüli sebességet, nagyon hátra felé nem néztem inkább a futásra koncentráltam. Az utolsó három-négy kilométernél hátra nézegettem, de senki nem volt a látóhatáron, így nyugodt tempóban futottam a cél felé.
Zalakomár után Karos felé fordulva nagyon erős szél nehezítette a haladást. Ez túl jól nem eset :) , de azért ezt is leküzdöttük. A végén még egy kis sprintre is futotta. Így a 35 km-et 2.50.14-el teljesítettem. Közérzetem végig jó volt, semmi problémám nem volt, talán a talpam bírta kevésbé az aszfaltot, futás után ez kicsit érzem, ha rá állok.
Beérkezés után, lepakoltam a magamra aggatott felszerelést :) és lazítás képen Dani barátom elé kocogtam, hogy buzdítsam a cél előtt. Így még 5 km-et sikerült a versenyen kívül hozzá tennem a mai teljesítményemhez.Jó futás volt, meglepően jól ment a futás ahhoz képest, hogy idén talán nem is futottam ilyen hosszú távot és az edzések se sűrűn követték egymást :) Az abszolút első Rudolf Tamás lett 2.32.28-as eredménnyel, én az időmmel a korosztály első helyét sikerült begyűjtenem.
Gratulálok mindenkinek aki ezen a hétvégén futott.Endre
Mivel edzés futásnak terveztem felpakoltam magam rendesen csoki, iso gél még fél liter vizet is vettem magamhoz, pedig tudtam a frissitések jól elvannak osztva. A rajtnál hátul helyezkedtem el ne akadályozzam akik komoly versenyre készülnek. Angyalosi Dani barátommal indultam a távnak, de pár száz méter után elváltunk én kicsit erősebb tempót terveztem. Felkészültem, hogy a távot egymagamban futom így MP3 lejátszót is vittem magammal.
Nagyjából így is volt az elsők nagyon hamar elmentek, a lassabbak lemaradtak Karos végére már csak magam voltam (de legalább jó volt a társaságom). Mivel mindenem meg volt az első frissítőknél meg se álltam csak a táv fele után két frissítőnél vettem magamhoz vizet és szőlő cukrot.. Súlya volt amit cipeltem így igyekeztem azt csökkenteni, 2 dl vizet hagytam azért a végére biztonsági tartaléknak.
Nagyradán egy kék pólós srác tünt fel de nem tudtam az én távomon fut-e így nem igen erőlködtem, hogy utol érjem. Kellemes 4,50- 5.00 tempóban futottam a zene jó, igazán jól éreztem magam. Öltözékem volt kérdéses hol így hol úgy gondoltam. Szélcsendes helyeken melegem volt, viszont a szelesebb helyeken jó volt a dzseki. Gondoltam vmelyik frissítőnél leadom, de már bele izzadtam akkor meg fáznék, így maradt. Újszabari fordulónál a gáton rendesen fújt a szél, de nem igen zavart teljesen komfortosan éreztem magam, tempót is tartottam.
A gát után mikor a bicikliútra fordultunk ismét a távolban láttam a kék pólós srácot, egy pillanatra arra gondoltam utána eredek, de aztán maradtam a megszokott tempómnál. Balatonmogyoród előtti egyenesben viszont úgy éreztem közelebb kerültem hozzá. Elfutni nem akartam magam,de gondoltam megfogható ezért a tempón kicsit gyorsítottam. Kitűztem magamnak a célt Zalakomárig utol érem. Meg kell jegyeznem hátulról utolérni valakit jobb mint akit utolérnek.
Kényelmesen tudtam a sebességem szabályozni, hogy el ne fussam magam - párszor kísértett a gondolat, hogy neki eredjek :). Lassan de biztosan fogyott a távolság, majd Zalakomár táblánál terv szerint utolértem, illetve meg is előztem. Ezek után a cél az volt, hogy minél előbb ellépjek, ne keljen a végén erőlködnöm :) . Próbáltam tartani a 4.50 körüli sebességet, nagyon hátra felé nem néztem inkább a futásra koncentráltam. Az utolsó három-négy kilométernél hátra nézegettem, de senki nem volt a látóhatáron, így nyugodt tempóban futottam a cél felé.
Zalakomár után Karos felé fordulva nagyon erős szél nehezítette a haladást. Ez túl jól nem eset :) , de azért ezt is leküzdöttük. A végén még egy kis sprintre is futotta. Így a 35 km-et 2.50.14-el teljesítettem. Közérzetem végig jó volt, semmi problémám nem volt, talán a talpam bírta kevésbé az aszfaltot, futás után ez kicsit érzem, ha rá állok.
Beérkezés után, lepakoltam a magamra aggatott felszerelést :) és lazítás képen Dani barátom elé kocogtam, hogy buzdítsam a cél előtt. Így még 5 km-et sikerült a versenyen kívül hozzá tennem a mai teljesítményemhez.Jó futás volt, meglepően jól ment a futás ahhoz képest, hogy idén talán nem is futottam ilyen hosszú távot és az edzések se sűrűn követték egymást :) Az abszolút első Rudolf Tamás lett 2.32.28-as eredménnyel, én az időmmel a korosztály első helyét sikerült begyűjtenem.
Gratulálok mindenkinek aki ezen a hétvégén futott.Endre
II. Felsőhegyi futás 10.38km 2011-10-09
Ez a verseny kimaradt volna idén, ha végül eljutok a szintén ma megtartott Graz maratonra, de a körülmények másképp alakultak. Legutóbb itt harmadik lettem egyébként. Tavaly a maratonom előtti hétvégén (mint amilyen ez is) félmaratont futottam, ráadásul két napra egy 35km-es kemény edzés után, így most ahhoz képest szinte csak pihengettem. De azért mégsem teljesen.
Viharos északi szél és 10 fok, de alapvetően napos idő fogadott minket (ZASZ különítmény: Ági, Kriszta, Sólyom, Asi, Bandi), így a bemelegítést hosszúban végeztem, de azért a rajtra már újjatlanban toporogtam (de nem vacogtam) a rajtnál. Mondanom sem kell, senki más nem öltözött ennyire lengén, nem mintha ezen bármi is múlott volna.
Mint az Irottkőnél, most is a Fábrics Gábor-Garami Árpi duó után eredtem (előbbi csak 5km-t vállalt ezúttal), bár az elején még Sólyom (10km) és egy másik futó is gyorsabban kezdett nálam. Aztán amint rendeződtek az erőviszonyok, olyan száz méterrel már meg is lépett az élen álló páros.
A pálya 2 db 5.2km-es körből állt: egy elnyújtott emelkedő után következett egy kissé meredekebb lejtő (ez mind terepen), majd vissza a faluba, ahol már aszfalton zajlott a verseny. Körönként 45m volt a szint.
Térkép.
Na, ott tartottunk, hogy le voltam maradva. A lefelén és a kör második felében már sikerült annyira regenerálódnom, hogy teljesen felfutottam a Fábrics Gabira, aki mindössze 5 másodperccel ért be előttem az első kör végére, ami ugye neki a verseny végét jelentette. Kár, hogy nem csapunk össze félmaratonon Bagodban :) Sőt, talán az Árpi és a Gadányi Bálint-Koló duó is elindul, ahogy tudom, így a Rolinak nem lesz egyszerű dolga.
A Garami Árpi ekkorra viszont már fél perccel előttem járt, én pedig kb. ugyanennyivel a Sólyom előtt. A második körben sikerült hasonló időt futnom, mint az elsőben, a hosszú lankás emelkedő kifejezetten jól ment, de sajnos nem közelítettem az elsőhöz, a végéig megmaradt az előnye, talán még növelni is tudta kissé.
Az időm 39’50” (19’50”+20’00”) lett, ez 3’50”-es tempó (163-as pulzus), ha beleszámítjuk a viharos szelet és a szintet, elfogadhatónak gondolom.
Hiányérzet csak amiatt maradt bennem, hogy talán a második kört még jobban megnyomhattam volna, de ez akkor sikerülhetett volna csak, ha közelebb vagyok az Árpihoz és vérszemet kapok, de ez most elmaradt.
Sólyom érkezett 3.-nak egy perccel mögöttem, most is jól ment, akár a Szőlőhegyi-, akár az Irottkő futáson.
Ági egyébként elhozta a női vándorkupát, gratulálok neki is.
Viharos északi szél és 10 fok, de alapvetően napos idő fogadott minket (ZASZ különítmény: Ági, Kriszta, Sólyom, Asi, Bandi), így a bemelegítést hosszúban végeztem, de azért a rajtra már újjatlanban toporogtam (de nem vacogtam) a rajtnál. Mondanom sem kell, senki más nem öltözött ennyire lengén, nem mintha ezen bármi is múlott volna.
Mint az Irottkőnél, most is a Fábrics Gábor-Garami Árpi duó után eredtem (előbbi csak 5km-t vállalt ezúttal), bár az elején még Sólyom (10km) és egy másik futó is gyorsabban kezdett nálam. Aztán amint rendeződtek az erőviszonyok, olyan száz méterrel már meg is lépett az élen álló páros.
A pálya 2 db 5.2km-es körből állt: egy elnyújtott emelkedő után következett egy kissé meredekebb lejtő (ez mind terepen), majd vissza a faluba, ahol már aszfalton zajlott a verseny. Körönként 45m volt a szint.
Térkép.
Na, ott tartottunk, hogy le voltam maradva. A lefelén és a kör második felében már sikerült annyira regenerálódnom, hogy teljesen felfutottam a Fábrics Gabira, aki mindössze 5 másodperccel ért be előttem az első kör végére, ami ugye neki a verseny végét jelentette. Kár, hogy nem csapunk össze félmaratonon Bagodban :) Sőt, talán az Árpi és a Gadányi Bálint-Koló duó is elindul, ahogy tudom, így a Rolinak nem lesz egyszerű dolga.
A Garami Árpi ekkorra viszont már fél perccel előttem járt, én pedig kb. ugyanennyivel a Sólyom előtt. A második körben sikerült hasonló időt futnom, mint az elsőben, a hosszú lankás emelkedő kifejezetten jól ment, de sajnos nem közelítettem az elsőhöz, a végéig megmaradt az előnye, talán még növelni is tudta kissé.
Az időm 39’50” (19’50”+20’00”) lett, ez 3’50”-es tempó (163-as pulzus), ha beleszámítjuk a viharos szelet és a szintet, elfogadhatónak gondolom.
Hiányérzet csak amiatt maradt bennem, hogy talán a második kört még jobban megnyomhattam volna, de ez akkor sikerülhetett volna csak, ha közelebb vagyok az Árpihoz és vérszemet kapok, de ez most elmaradt.
Sólyom érkezett 3.-nak egy perccel mögöttem, most is jól ment, akár a Szőlőhegyi-, akár az Irottkő futáson.
Ági egyébként elhozta a női vándorkupát, gratulálok neki is.
2011. október 1., szombat
XXIX. Irottkő futás 18.6km 2011-10-01
Lényegében csak egy hete szereztem tudomást ennek a méltán népszerű hegyi versenynek az időpontjáról és mivel nem ütött semmi más eseményt, no és már korábban is szimpatikusnak tűnt, gondoltam, miért ne? 18.6 km és több mint 600méter szint. Ez ilyenkor október elején még nem az én világom, de egész megbízható formát mutattam az utóbbi hetekben, sikerült a Kanizsai Félmaratonon és a Szőlőhegyi versenyen is jól futnom.
A számos Aszfaltszaggató klubtárs látványa igazán felemelő volt ezen a csodás napon, így már eleve nem is lehetett gyászos a hangulat, noha ismerve a pálya nehézségét, igencsak benne lehetett mindenkinél a zabszem a gatyában (Bandinál a végén ez kis híján szó szerint is megtörtént, bár nem konkrétan zabszem formájában :) ).
A számos Aszfaltszaggató klubtárs látványa igazán felemelő volt ezen a csodás napon, így már eleve nem is lehetett gyászos a hangulat, noha ismerve a pálya nehézségét, igencsak benne lehetett mindenkinél a zabszem a gatyában (Bandinál a végén ez kis híján szó szerint is megtörtént, bár nem konkrétan zabszem formájában :) ).
Szintrajz
Csapjunk is a közepébe: pontosan 107-en voltunk, a rajt után a jelenleg is (terep)triatlonos klasszis Hóbor Péter azonnal elhúzott, róla tudtuk, hogy más kategória. Én a Garami Árpi-Fábrics Gabi duót vettem üldözőbe, azért némileg tartalékolva, bár egy-egy erdei kaptatón szó sem lehetett erről, hisz akkor konkrétan meg kellett volna állnom... A sima futómozdulat megtartása sem volt leányálom a néha 30% feletti erdei ösvényeken.
Rajt, a kép bal szélén tolnak bele az árokba
Mégis, a Szent Vid kápolnánál lévő fordítóig (nem volt túlzottan sem a Sólyom, sem Bálint lemaradva) nem éreztem vészesnek a dolgot, azt viszont megjegyezném, hogy szerintem köszönő viszonyban sem volt a valóság a Rudi szintrajzával, legalábbis érzésre :)
Az aszfaltos, lankásabb felfeléken azt vettem észre, hogy mintha nekem menne legkönnyebben hármunk közül (döbbenten álltam, azaz futottam ennek tudatában), a lefeléken pedig rendesen engedtem neki a gyeplőt, konkrétan annyira, hogy alaposan meg is léptem egy veszélyes downhilles részen, így már nemcsak dobogóért, hanem az ezüstéremért voltam versenyben.
11km-nél azonban elvétettem egy balkanyart (egyszerűen nem láttam meg a máshol egyébként kifogástalan szalagozást a fákon) és lezúgtam egy meredek horhosba, ami egyszer csak abbamaradt... Árpi jött mögöttem, de addigra éppen annyira lemaradt, hogy nem is látta a malőrt, ő jó irányba ment, Gábor viszont szintén belefutott a csőbe, pedig engem nem is láthatott.
Anyázás, szitkozódás nem volt, de szinte csak visszamászni tudtunk a pályára a meredek avaros szakaszon, közben a fél mezőny persze szépen elhaladt.
Sikerült azért olyan 8-10 futót (1:30-on belül végző futókat is) még visszaelőzni, sőt a Gabi is elmaradt közben. Itt már akadtak azért érdekes részek (vagy rövidebb meredek, vagy hosszú lankás, vagy hosszú és meredek), ahol már éreztem a combjaimat rendesen, de ahogy láttam, a többiek még jobban. Végig tudtam tartani a futómozdulatot, pedig néha kedvem lett volna sétálgatni.
Erőm alapján úgy érzem, jogosan számíthattam volna az abszolút 2.-4. helyek egyikére, de ezt már sajnos soha nem tudom meg...
Nem is láttam, mennyi lett a hivatalos időm (kiderült: 1:27:38), de ez nem adhat támpontot sem, hisz plusz 700 méter, nem kevés szint (25-30 méter) és gyaloglás is volt benne. Pulzus 162 átlagosan, ha éles a verseny, ez magasabb lett volna biztosan.
Pulzus- és sebességgörbe.
Eredmények.
A pálya egyébként lenyűgözően szép és változatos, a hangulat úgyszintén és ha nincs ez az eltévedés, az eredmény tehette volna fel az i-re a pontot.
ZASZos résztvevők még: Kriszta, Sifter Andi, Cseh Andi, Gyömbér Viki, Rudi, Bálint, Oli, Sólyom, Bandi, Sergyán Gabi, Németh Jani, Völler Feri és az utolsó pillanatban még Edit is megjelent a múlt heti fantasztikus 24 órás veronai versenye után. (légyszi szóljatok, ha kihagytam valakit)
2011. szeptember 27., kedd
"Tőkétől a Pohárig" Szőlőhegyi Futóverseny Tekenyén
Ősz van, egymást érik a futóversenyek, szinte minden hétvégére jut egy-két rendezvény akár itt a környéken. Mivel még csak az alapozó időszakom kellős elején tartok, így feltett szándékom volt, hogy csak nagyon kevés versenyre megyek el az ősszel. Hiszen még nem vagyok csúcsformában, pláne nem vagyok gyors, ráadásul a maximumra futott távok nem is illenek bele jelenleg az edzéstervembe.
 |
| Rajt 2010-ben |
Mindezek ellenére akad egy-két rendezvény, aminek nem tudok ellenállni. Ezek közé tartozik Tekenye is, a tavalyi kellemes emlékek (szülinapi győzelem) után feltétlenül ott volt a helyem a rajtvonalon idén is!
Néhány napja nem volt teljesen jól a hasam, a 10 órai rajt előtt háromszor is meglátogattam a bizonyos helyet, bízva benne, hogy az egy órás versenyidő alatt nem lesz vele gondom. A tavalyi időm 61 és fél perc volt, idén reméltem, hogy tekintettel a sokkal szárazabb talajra, sikerülni fog bőven 60 perc alá szorítani az eredményt.
Azzal már a rajtnál tisztában voltam, hogy kemény ellenfelekkel kell megküzdeni az előkelő helyezésekért, hiszen ott volt az egész évben remekül teljesítő Korpa, az őszre újra régi formáját idéző Sólyom, és eddigi legizgalmasabb futóversenyem egykori főszereplője, a tájfutó Scultéty Marci. Aztán rögtön a rajt után egy addig számomra ismeretlen tapolcai futó, Gajdics Péter állt az élre, és villámsebességgel távolodott tőlünk, pedig mi is 3:30-as tempóban kezdtük a versenyt.
Mindenesetre az első emelkedő után összeállt az ötösfogat az eddig felsorolt urakból és jómagamból. Mintegy 4 km hosszan (a síkon) teljesen együtt haladtunk, a két tájfutó, Sólyom és Marci diktálták a tempót, de ott voltunk szorosan a nyomukban. Nagyjából 4 perc körüli ezreket futottunk, egyelőre könnyedén ment a futás, de úgy tűnt, még a többieknek is.
Aztán a második hegy alaposan átrendezte a csapatot. Elsőként Péter maradt le, de itt már nekem is gondjaim voltak, nem mással, csak a hasammal. Egyre jobban csikart, a kezem már libabőrös volt. Azért felértem a többiekkel a dombtetőre, itt azonban meg kellett látogatnom a bokrot, pedig tudtam, hogy egy ilyen rövid versenyen ez végzetes időveszteség. 50 másodperc kényszerpihenő után iramodhattam a többiek nyomába. Közben Péter is előbukkant, megbeszéltük, hogy neki is hasonló gondjai adódtak, amik nem is nagyon oldódtak meg, hamar lemaradt újra. Én viszont elszántan folytattam a versenyt, pedig nem is láttam a három élen haladót.
Egészen amíg ki nem értünk a műútra, itt ugyanis egy jól belátható hosszú egyenes volt, láthattam, hogy kb 45 másodperccel futnak előttem, Korpa, Sólyom, Marci sorrendben. Az utolsó emelkedőt közepes tempóban nyomtam, de a végére így is 15-20 másodpercre megközelítettem Marcit, akit a lejtő végére utol is értem. Innen még hátravolt kb 2 km síkon, könnyedén hagytam ott a tájfutó sporttársat (mindkettőnknek deja vu érzése lehetett 2008 szilveszteréről). Sólyom viszont csak nem sokkal a vége előtt bukkant fel előttem: valamivel gyorsabban futottam ugyan nála, de már nem volt elég táv, hogy utolérjem. Így 58:28-as idővel ezúttal a harmadik helyen értem célba.
 |
| Pulzus és tempó grafikonom |
A szervezők figyelmességének köszönhetően az eredményhirdetésnél a másnapi szülinapom alkalmából egy üveg tekenyei borral is megajándékoztak, nagyon jól esett! :-)
Korpát meg kell hogy dícsérjem, idén valamennyi versenyén magabiztosan fut, a sárvári félmaratonon, a Kanizsa-Karoson, a Kanizsai Futófesztiválon és most Tekenyén is maga mögé utasított mindenkit a megyéből. Kánikula vagy emelkedő sem fog ki rajta, egyszerűen nincs gyenge pontja. Ennek ellenére feltett szándékom, hogy idén még egyszer legyőzzem, sajnos a bagodi és a szilveszteri versenyen valószínűleg más távon indulunk, így talán csak Sárvár (esetleg Hosszúpereszteg) marad lehetőségként.
Sólyom is igazolta nagy formáját, megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy ennyire jól bírja ezt a tempót egészen végig!
A klubból Kriszta és Bandi versenyeztek még, kategória első és második hellyel. Tehát azonos korosztályban egyedül Bandi elé tudott kerülni nem Aszfaltszaggató az egész mezőnyből (pedig hatan is indultunk), de csak pár méteren múlott az ő győzelme is, nagyszerű időt futott!
A végére hagytam Timit, aki 6 km-en (valójában 6,89 km-en) a legnagyobb meglepetést okozta. Több sérüléssel is küszködve, nagyon kevés tapasztalattal és még kevesebb edzéssel állt rajthoz, és kiváló, kereken 39 perces idővel fölényesen nyerte a korosztályát! Ráadásul az igencsak népes, 35 hölgyből álló teljes női mezőnyben is az abszolút 2. helyen ért be. Nagyon büszke voltam rá!
2011. szeptember 25., vasárnap
Tekenye, Szőlőhegyi futóverseny 14.2km 2011-09-25
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy elcsalom a dombos edzéseket. Vagy kerülöm, azért így egy fokkal jobban hangzik. Futásaim során a Bartók Béla út magasságáig szoktam eljutni, ami annak a fényében igazán szégyen és gyalázat, hogy Csácsból szinte adja magát a sok felfelé... Ennek ellenére bevállaltam ezt a versenyt, nem lett volna fair csak azért nem indulnom, mert rosszabbak az esélyeim. 1.5, 6 és 9.5 km-nél akadt egy-egy kaptató az útvonalban, ami összesen 234 méter szintkülönbségű mászást jelentett.
A héten akadt némi torokfájásom és időközben náthás is lettem, de reméltem, ez nem jelent majd hátrányt.
Az előzetes nevezések alapján borítékolható volt, hogy a Roli és a Sólyom mellett a szintén tájfutó Scultéty Márton lehet még nagy ellenfél, ami végül így is lett, de nem volt azért ennyire egyszerű a helyzet.
Az előzetes nevezések alapján borítékolható volt, hogy a Roli és a Sólyom mellett a szintén tájfutó Scultéty Márton lehet még nagy ellenfél, ami végül így is lett, de nem volt azért ennyire egyszerű a helyzet.
Az elején máris ellépett egy 24 éves tapolcai futó (korábban triatlonozott, majd nemrég kezdett el újra futni), alapos fejtörést okozva nekünk. Aztán mivel nem bízott az útvonaljelzések korrektségében, egyszer csak bevárt minket a domb aljában. Innen 5-en haladtunk fej-fej mellett a második emelkedőig, ahol aztán elkezdett lemaradozni az egyébként jó mozgású srác. Gondoltam, az erős kezdés betett neki, így járt.
A tetőre a két tájfutóval értem fel, de lefelé és a harmadik hegy aljáig tartó síkon már megnyomtam kissé a tempót, hogy legyen némi előnyöm a legkeményebb kaptatóra: végül kb.40 métert nyertem a Sólyom és még ugyanennyit a Marcival szemben, Rolit viszont nem láttam, amire előzetesen nem számítottam.
Szerettem volna a felfelén nem meghalni, ám ez sajnos nem szeret-nem szeret kérdése :) Sólyom csak nem szakadt le a hegytetőig, de a célig már a lejtőkön és a síkon el tudtam valamelyest lépni tőle, de így is percen belül maradt, nagyon szépen teljesített.
Roli érkezett harmadiknak (ő is csak éppen maradt percen kívül) az erejével elkészülő Marci és a tapolcai spori előtt.
Roli érkezett harmadiknak (ő is csak éppen maradt percen kívül) az erejével elkészülő Marci és a tapolcai spori előtt.
Később megtudtam, hogy Roli és a srác hasmars miatt maradtak el, sőt, utóbbi már nem is tudta összeszedni magát, pedig rá úgy gondoltam, mint potenciális végső győztesre. Persze nem bántam, hogy másképp alakult, de így maradt bennem kis hiányérzet, hogy mi lett volna, ha éles a verseny az első helyért is.
Végül az időm 57’10” lett, ami 4’02”es átlagtempó, 166-os átlagpulzussal.
Az Irott kőn gondolkodom ezúttal, bár tény, hogy ott már tényleg nem leszek esélyes, de nem igazán bánom.
Timi(6km) és Kriszta(14km) is megszerezte a korosztályos első helyet, Bandi(14km) pedig ezüstöt vihetett haza a Fehér Feri előtt korcsoportjában.
Gratulálok mindenkinek!
röviden:
57'10" Korpa
57'59" Sólyom
58'28" Roli
59'10" Scultéty Márton
1h01'24" Gajdics Péter
2011. szeptember 20., kedd
Harmadik hely a Kanizsai Futó Fesztiválon
Az előző két évben egyaránt az 50 km-es számban indultam ezen a versenyen, idénre azonban már nem terveztem magamnak ultraversenyt, úgyhogy a félmaratoni távot választottam, mert lemaradni semmiképpen sem akartam erről a kiváló versenyről. Távtól függetlenül viszont szerettem volna folytatni azt a sorozatot, hogy eddig mindkét alkalommal a dobogón végeztem (2009-ben annak harmadik, 2010-ben az első fokán). A feladat nem tűnt túl könnyűnek, hiszen népes mezőny (40 fő) és igencsak erős ellenfelek (Korpa, Gadányi Bálint, Sipos Csaba) gyűltek össze a 10 órás rajtra a fiúk félmaratoni számában. Ráadásul, bár jó formában végzem az edzéseket, egyáltalán nem vagyok még gyors, az aerob alapozás kezdetén járok csak, és még csak rá sem pihentem a versenyre.
Reggel egyébként hárman indultunk útnak Kiskanizsára Söjtörről, hiszen Timi és Dóra Peti is jöttek velem, mindketten a 10 km-es számra készülve. Örömmel üdvözöltem az Aszfaltszaggató és más ismerősöket, nagyon szép időnk volt, talán túlságosan is szép, hiszen már a 10 órás rajtnál kb 25 fok lehetett, ami előrevetítette, hogy nem lesz éppen kellemes a forró aszfalton a viadal.
Rögtön a rajt után Sipos Csabi állt az élre, közvetlenül vele haladt Bálint, de Korpa és én is ott voltunk pár lépéssel mögöttük. A 10 km-es mezőnyből Dóra Peti és Gorza István voltak még ott, a többiek szépen fokozatosan lemaradoztak. Csabi aztán egyre nagyobb tempót kezdett diktálni (3:40-nél gyorsabb km-eket), ami kicsit széthúzta a mezőnyt: Bálint és Dóra Peti mentek vele, Pisti és Korpa tisztes távolból követték, míg én még az utóbbi uraktól is kezdtem lemaradni, mert bár jól esett a futás, de egyáltalán nem éreztem, hogy menne a gyorsabb tempó.
Aztán 5 km-nél Peti és Pisti visszafordultak, én pedig haladtam tovább a saját tempómban, a félmaratoni szám negyedik helyén. Szépen lassan "lőtávolon" kívülre kerültek a dobogósok, Bajcsa végénél, a 8. km-nél már másfél-két perccel futottak előttem. A 10,55 km-es fordítónál aztán szembetalálkoztunk egymással, Csabi hozzám képest 3,5 perccel vezetett, önkívületi állapotban futott, míg Bálint és Korpa szinte együtt haladtak, a mozgásuk sokkal lazábbnak tűnt, főleg Korpáé.
A visszafelé út nagy részén teljesen egyedül futottam, az elején a hátszél miatt egy kicsit gyorsabban, de aztán a vége felé egy kicsit lassulva. A 16. km-nél hirtelen feltűnt egy fehér pólós alak előttem. Igencsak lassan haladt, nagyon hamar utol is értem. Csabi volt az, meg is kérdeztem, hogy minden rendben van-e vele. Válaszolt, hogy persze, csak görcsöl a vádlija. Az utolsó km-eken már nem történt semmi, se előttem, se mögöttem nem láttam senkit, kényelmesen bekocogtam a harmadik helyen.
Az 1:26-os idő kb hat perccel elmarad a legjobbamtól, amiből mondjuk 2-3 percet megmagyaráz a meleg és a hullámos pálya. Nincs mit szépíteni, nem vagyok gyors, ezen a napon ez volt a reális eredmény.
Nem voltam meglepve, hogy Korpa jobban bírta a végét, és kb két perccel Bálint előtt ért be, megismételve ezzel a tavalyi győzelmét. Régóta stabilan képes erre a teljesítményre, ráadásul taktikailag is okosabban versenyzett ma. Rajta kívül Ági (szintén 21 km-en) és Andi (50 km-en) is magabiztosan megnyerte a saját számát, így a hat egyéni számból háromban zalaegerszegi (Aszfaltszaggató) győzelem született (a maradék három elsőségen a magyarkanizsai Bognár Csilla, a söjtöri Dóra Peti és a válogatott Steib Peti osztoztak).
A végére hagytam Timit, akinek sajnos igencsak súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie: hetek óta fáj a térde, már a bemelegítésnél problémák voltak, illetve nagyon rosszul viseli ezt a meleg időt. Büszke vagyok rá, hogy dacolva ezekkel a gondokkal nagyon szépen futotta végig a távot és 53 perces idejével 5. helyen ért be a lányok között!
2011. szeptember 17., szombat
Nagykanizsa félmaraton 2011-09-17
Bár tavaly sikerült megnyerni ezt a versenyt, ismerve az idei mezőnyt, már nem tűnt ennyire egyértelműnek a helyzet. Eljött a Sipos Csaba, Gadányi Bálint és Roland is, ezek közül bárki nyerhetett volna, persze főleg előbbi, aki ha végig bírja, tud 1:16 körüli időt is 21.1km-en. ...és ennek megfelelően is kezdődött a futás: Csaba és Bálint hamar ellépett, mi a Rolival megfontoltan maradtunk le folyamatosan.
De egy pillanatra vissza a felkészüléshez. Nem panaszkodhatok: a sérülés elkerült és ha azt nem számítjuk, hogy sokszor kánikulában kellett edzeni, (hisz az mindenkit érintett), kifejezetten optimálisnak mondhatom a nyaram ilyen szempontból. Sőt, 2000km-t még a bringába is sikerült tolnom. Ezen a héten nyaraltam, de azért reggelente egy erdei salakos pályán jól megfuttattam magam. Igaz a legkeményebb edzés közben a lelkes takarítónénik elöntözgették a Gatorademet, mert szemétnek nézték... ’Sorry’, mondták is tört angolsággal és ezzel le is tudták az aznapi szemétszedő körútjukat. Ez akkor és ott nem volt annyira jó poén 25 kifejezetten kemény kilométer után...
Na de ott tartottunk, hogy már az elején komoly hátrányba kerültem. Ez konkrétan jó 250 métert jelentett, de amikor a Csaba ritmust váltott, hozzá képest volt már az 400 is. 5km után viszont egyre közelítettem legalább a Bálintot, Roli léptei mögülem ezzel egyidőben pedig megszűnőben voltak. A kanizsai Vajda Anitát, akit épp elkerültünk, (váltót futott 50-en) megkérdeztem, hogy mennyire látta elgyötörtnek a Bálint arcát, hát, nem sok jóval kecsegtetett...
Aztán láss csodát, a fordító után mégiscsak utolértem őt (itt Roli 400 méterrel volt mögöttünk), aztán már együtt haladtunk egymás mellett, amit nagyon nem tudok elviselni idegileg. Láttam rajta, hogy ott tudna hagyni (ezt később mondta is), de csak-csak szivózott velem, hisz jól tudta, hogy az ilyet ki nem állhatom:)
De ekkor megtörtént a második „csoda”: egyszer csak azt vettük észre, hogy az élen teljesen megzuhant emberünk, így pár percre rá már ott is hagytuk, hogy aztán az első két helyen találjuk magunkat.
A 16km nél lévő frissítőnél Bálint egy pillanatra megállt és mivel én nem szoktam, nyertem olyan 10 métert, amit nem volt képes már behozni valamiért (állítása szerint nem volt benne annyi küzdeni akarás), pedig állítom, ha tovább forszírozza azt, hogy mellém szegődik, előbb-utóbb én adom fel :)
Aztán az utolsó pár kilcsi már nagyon fájt nekem is az egyre inkább erősödő melegben, végül nem túl acélos 1:22:33-mal, kb. 2 perccel nyertem, majd még ugyanennyivel Roli előtt, így ketten is a dobogóra állhattunk a ZASZ-ból.
A négy részre osztott tempó (pulzus) adataim:
3:52 (164), 3:51 (170), 3:58 (171), 3:58 (175),
Gratulálok mindenkinek, különösen az 50-eseknek (Andi első hely, Rudy), de a többiek is kitettek magukért (Timi 10km, Ági félmaraton első hely, Asi, D.Attila, S. Attila, Járfás Gyula, mind félmaraton).
De egy pillanatra vissza a felkészüléshez. Nem panaszkodhatok: a sérülés elkerült és ha azt nem számítjuk, hogy sokszor kánikulában kellett edzeni, (hisz az mindenkit érintett), kifejezetten optimálisnak mondhatom a nyaram ilyen szempontból. Sőt, 2000km-t még a bringába is sikerült tolnom. Ezen a héten nyaraltam, de azért reggelente egy erdei salakos pályán jól megfuttattam magam. Igaz a legkeményebb edzés közben a lelkes takarítónénik elöntözgették a Gatorademet, mert szemétnek nézték... ’Sorry’, mondták is tört angolsággal és ezzel le is tudták az aznapi szemétszedő körútjukat. Ez akkor és ott nem volt annyira jó poén 25 kifejezetten kemény kilométer után...
Na de ott tartottunk, hogy már az elején komoly hátrányba kerültem. Ez konkrétan jó 250 métert jelentett, de amikor a Csaba ritmust váltott, hozzá képest volt már az 400 is. 5km után viszont egyre közelítettem legalább a Bálintot, Roli léptei mögülem ezzel egyidőben pedig megszűnőben voltak. A kanizsai Vajda Anitát, akit épp elkerültünk, (váltót futott 50-en) megkérdeztem, hogy mennyire látta elgyötörtnek a Bálint arcát, hát, nem sok jóval kecsegtetett...
Aztán láss csodát, a fordító után mégiscsak utolértem őt (itt Roli 400 méterrel volt mögöttünk), aztán már együtt haladtunk egymás mellett, amit nagyon nem tudok elviselni idegileg. Láttam rajta, hogy ott tudna hagyni (ezt később mondta is), de csak-csak szivózott velem, hisz jól tudta, hogy az ilyet ki nem állhatom:)
De ekkor megtörtént a második „csoda”: egyszer csak azt vettük észre, hogy az élen teljesen megzuhant emberünk, így pár percre rá már ott is hagytuk, hogy aztán az első két helyen találjuk magunkat.
A 16km nél lévő frissítőnél Bálint egy pillanatra megállt és mivel én nem szoktam, nyertem olyan 10 métert, amit nem volt képes már behozni valamiért (állítása szerint nem volt benne annyi küzdeni akarás), pedig állítom, ha tovább forszírozza azt, hogy mellém szegődik, előbb-utóbb én adom fel :)
Aztán az utolsó pár kilcsi már nagyon fájt nekem is az egyre inkább erősödő melegben, végül nem túl acélos 1:22:33-mal, kb. 2 perccel nyertem, majd még ugyanennyivel Roli előtt, így ketten is a dobogóra állhattunk a ZASZ-ból.
A négy részre osztott tempó (pulzus) adataim:
3:52 (164), 3:51 (170), 3:58 (171), 3:58 (175),
Gratulálok mindenkinek, különösen az 50-eseknek (Andi első hely, Rudy), de a többiek is kitettek magukért (Timi 10km, Ági félmaraton első hely, Asi, D.Attila, S. Attila, Járfás Gyula, mind félmaraton).
Jövő héten a tekenyei szőlőhegyi 15km következik, ahol Roli lesz a favorit az emelkedők miatt, de azért nem adom ingyen a bőröm, addig még leadok jópár kilót :)
Oli, igaz a nevezés drágább volt mint szokott, de úgy tudjuk a leginkább pozitívvá tenni a pénzügyi mérleget, hogy elhozzuk a nyeremények jó részét (elég gazdag volt a felhozatal), ami sikerült ezúttal négyünknek is.
Oli, igaz a nevezés drágább volt mint szokott, de úgy tudjuk a leginkább pozitívvá tenni a pénzügyi mérleget, hogy elhozzuk a nyeremények jó részét (elég gazdag volt a felhozatal), ami sikerült ezúttal négyünknek is.
2011. szeptember 14., szerda
4. Szaggasd az aszfaltot- zalai futóparty - Sipos Ferenc emlékverseny
Részletes információkért kattints a képre !
2011. augusztus 23., kedd
Százasok
Két és fél héttel a 100km-es OB után röviden összefoglalom, milyen százas váltókban indultam eddig. Most ehhez volt kedvem, meg hátha valakit érdekel... ;-)
2002 - Zalaegerszeg Alsóerdö
2002 - Zalaegerszeg Alsóerdö
Két középiskolás és egy általános iskolás osztálytársamat szerveztem be és (emlékeim szerint) fantasztikus 6:47 -es idövel, tehát 4:04 min/km-es átlaggal lettünk másodikak. Az egészben az a vicc, hogy a 4 fös váltóból csak egy valaki készült hosszútávfutással a versenyre, és az nem én voltam - én sprinteltem, kerékpároztam, kondiztam és kosaraztam. 18 évesen még más világ volt. A dobogó legfelsö fokára amúgy vmi őrült tájfutók kerültek (talán Sólyom is), akik nem tartották be azt a szabályt, hogy óránként kell váltani. Kaptak jó sok perc büntetést, mégis elöttünk végeztek.
Csapatom tagjai: Vörös Péter(84), Lestyán Gyula(83), Novák Péter(84), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 6:47 (emlékeim szerint)
2006 - Zalaegerszeg Számviteli Föiskola
A két 84-es tagot két másik 84-es barátra cserélve újra dobogóra kerültünk. Itt még annyi érdekesség volt, hogy nem adtuk meg csapatnevet, így a rendezök találtak ki nekünk egyet: Grof. O és csapata :-) Egyébként a "nyolcas" pályán általában 5 körönként váltottunk.
Eredmények itt.
Samuel fotógyüjteménye ill. beszámolója.
Csapatom tagjai: Ferecskó Frigyes(84), Lestyán Gyula(83), Samuel Petersen(84), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 7:03:22
2007 - Bécs Prater
Nagyon vegyes csapat, nagyon közepes eredmény, mégis dobogó a mezöny miatt.
Eredmények itt.
Csapatom tagjai: Sepp Riedl(47), Samuel Petersen(84), Karoline Jäger(77), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 8:34:53
2011 - Zalaegerszeg Számviteli Föiskola
Saját rendezésü verseny, a csapat neve is "ZASZ SEgítök" volt. Aznap reggel érkeztem Zalaegerszegre és egész nap pörögtem. A felkészülésem sem volt vmi példaértékü, így most itt egy elég gyenge láncszem voltam. Viszont nagyjából azt teljesítettem, amire számítottam, a többiek meg tényleg nagyon szépen futottak. Szerencsére egyik csapattagnak sem ment vérre a dolog. Ennek a váltónak nem én voltam a "csapatkapitánya", hanem a legerösebb futónk, Korpics Attila.
Csapatom tagjai: Korpics Attila(77), Keszei András(69), Gadányi Bálint(90), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 7:26:28
Csapatom tagjai: Vörös Péter(84), Lestyán Gyula(83), Novák Péter(84), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 6:47 (emlékeim szerint)
2006 - Zalaegerszeg Számviteli Föiskola
A két 84-es tagot két másik 84-es barátra cserélve újra dobogóra kerültünk. Itt még annyi érdekesség volt, hogy nem adtuk meg csapatnevet, így a rendezök találtak ki nekünk egyet: Grof. O és csapata :-) Egyébként a "nyolcas" pályán általában 5 körönként váltottunk.
Eredmények itt.
Samuel fotógyüjteménye ill. beszámolója.
Csapatom tagjai: Ferecskó Frigyes(84), Lestyán Gyula(83), Samuel Petersen(84), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 7:03:22
2007 - Bécs Prater
Nagyon vegyes csapat, nagyon közepes eredmény, mégis dobogó a mezöny miatt.
Eredmények itt.
Csapatom tagjai: Sepp Riedl(47), Samuel Petersen(84), Karoline Jäger(77), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 8:34:53
2011 - Zalaegerszeg Számviteli Föiskola
Saját rendezésü verseny, a csapat neve is "ZASZ SEgítök" volt. Aznap reggel érkeztem Zalaegerszegre és egész nap pörögtem. A felkészülésem sem volt vmi példaértékü, így most itt egy elég gyenge láncszem voltam. Viszont nagyjából azt teljesítettem, amire számítottam, a többiek meg tényleg nagyon szépen futottak. Szerencsére egyik csapattagnak sem ment vérre a dolog. Ennek a váltónak nem én voltam a "csapatkapitánya", hanem a legerösebb futónk, Korpics Attila.
Csapatom tagjai: Korpics Attila(77), Keszei András(69), Gadányi Bálint(90), Gróf Olivér(83)
Idöeredmény: 7:26:28
2011. augusztus 8., hétfő
Bronzérem a 100 km-es országos bajnokságon
Augusztus 6-án, szombaton éjjel került sor az idei 100-as ob-re, melyen hazai környezetben, az egerszegi Számviteli Főiskola udvarán versenyezhettem.
Kezdeném azzal, hogy úgy érzem, szinte tökéletesre sikerült a felkészülés. A tervezett edzések 95%-át sikerült megcsinálnom, az edzésformám kiegyensúlyozott volt, joggal bizakodtam egy 8 óra körüli (lehetőleg alatti) eredményben. Hogy ne tűnjön nagyképűségnek, hadd magyarázzam meg, mire alapoztam ezt a várakozást: a 8 órás idő 4:48-as bruttó tempót jelent, ami a frissítő időket leszámolva kb 4:40-es nettó átlagtempót feltételez. Síkon, a versenyhez hasonló körülmények között (és 4:40-es tempó mellett) végzett edzéseken a pulzusom rendre 134-136 között volt. Tízből tízszer, tévedhetetlenül. Még a verseny előtti napon, péntek este is éppen 135 lett az átlag 4:40-es tempó mellett. Tudtam azt, hogy ha 145 alatt marad az átlagpulzusom, akkor bírni fogom végig az iramot.
A kérdés tehát csak az volt, hogy emellett a tempó mellett a máskor 135-ös pulzus megáll-e 145 alatt a verseny napján, vagy sem? Nos, nem állt meg, és ez borított fel minden előzetes kalkulációt.
A rajtnál, bár nem volt tömeg, de igencsak erős mezőny sorakozott fel. Ott állt mellettem Hajduska Balázs, a szám 2010-es magyar bajnoka, a másik oldalamon Zahorán Ádám, a 2009-es bajnok, és Bogár János, akit nem kell bemutatni, lévén az ultrafutás világklasszisa. Az első körben Jani és Ádám álltak az élre, de Balázzsal ott futottunk mögöttük, és csatlakozott még hozzánk Lubics Szilvi is. A kör végén néztem rá az órára, és kellőképpen meg is ijedtem: a 4:30-as átlagtempóhoz máris 152-es átlagpulzus párosult. Ez rettenetesen magas néhány száz méter futás után, úgyhogy azonnal behúztam a fékeket, és próbáltam beállni a tervezett 4:40-es tempóra. Ez sikerült is, a szívem viszont változatlanul szaporán vert, nem akart engedni a percenként 150-ből. Tovább lassítottam, mert tudtam, hogy ebből baj lesz, de sajnos maradt a 150. Később még tovább lassítottam (5:00-ra, majd immár a valószínűtlenül lassú 5:10-re), de egyszerűen nem nyugodott meg a pulzusom (csak összehasonlításképpen: edzéseken az 5:10-es tempó mellett mindig 120 a pulzusom, szemben a mostani 150-el). A feladat az lett volna, hogy ne engedjem 145 fölé, de képtelen voltam lassabban futni, így is sorban kaptam a köröket a többiektől, Jani és Ádám például már másodszor körözött le 25 km-nél, de Szilvi és Balázs is egy kör előnybe került.
Tehát hogy összegezzem a helyzetet: a verseny negyedénél járunk, és csigalassúsággal közlekedek, a pulzusom az egekben, a bombaerős riválisaim már körökkel járnak előttem. Hát itt bizony nem tűnt túl valószínűnek a dobogó... Egyetlen reményem az volt, hogy tartom ezt a lassú tempót, amíg csak nem kezdek el megnyugodni, és nem indul el lefelé a pulzusom. Akkor majd meg lehet kezdeni a felzárkózást. Azt mondjuk pontosan láttam, hogy a tervezett 8 óra alatti időre így semmi esélyem.
Az idő amúgy nem volt a legtökéletesebb a futáshoz: az éjszaka ellenére viszonylag meleg volt, párás volt a levegő, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy az éjszakai futás némileg ellentétes az ember természetes bioritmusával. Talán ezen okok miatt is, néhány futó igencsak rosszul viselte a körülményeket, és már a táv felénél gyalogolni kényszerült. Sőt, több feladásra is sor került, már a 40. km tájékán gyors egymásutánban kaptam a hírt a szurkolóktól, hogy a korábbi két bajnok, Balázs és Ádám is kiszállt, így jelenleg a második helyen haladok Bogár Jani mögött (igaz, ő már 4-5 kör előnyben volt).
Aztán közel 5 órás futás, és 55 km megtétele után váratlanul elkezdett lefelé kúszni a pulzusom változatlan sebesség mellett. Előbb 145, majd 140 környékére. Bárcsak a legelejétől így lett volna! Ezen felbuzdulva kicsit bele is erősítettem: a tempó 4:50-5:00, a pulzus 140-145 között stabilizálódott. A futás változatlanul jól esett, nem volt különösebb bajom még 60, 70, sőt még 80 km-nél sem.
Nem emlékszem pontosan, de valahol 70 km környékén a harmadik helyre kerültem, lévén hogy Mózsik Józsi félelmetes tempóban ért utol és húzott el mellettem. Okosan versenyzett, az elején lassan kezdett, de elképesztően sok ereje maradt a legvégéig.
Egyetlen kérdés lógott csak a levegőben: mikor bosszulja meg magát az, hogy a verseny első felében átléptem a tiltott zónát, vagyis a 145-ös átlagpulzust. Mivel a 150-es pulzus közel van a maratoni versenypulzusomhoz (ami mellett 30-35 km-nél szokott jönni a savasodás), törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb most is be kell következnie. Ha csak vizet ittam volna, akkor valószínűleg már az 50. km környékén totálisan elmerevedtek volna a combjaim, de szerencsére kéznél volt a Fortune (talán nem véletlenül keresztelték erre a névre? :D ) nevű ital, ami a lúgos hatása révén valamennyire képes késleltetni az elkerülhetetlent.
Ez végül is 85 km-nél következett be, szinte egyik pillanatról a másikra az addig könnyű lábaim ólomnehézzé váltak, innentől kínkeserves csoszogás várt rám egészen a célig. A gps órám 83 km után lemerült (kissé meglepődtem, mert tavaly kibírta a teljes 12 órás sárvári versenyt, de úgy látszik, a kor előrehaladtával egyre kevesebbet bír, illetve túl sokat használtam a világítást rajta), emiatt az utolsó körökben már csak a nagy óra alapján tudtam tájékozódni: kb 6:30-as tempóval tudtam csak futni, de nagyon rosszul esett már minden lépés. A végén azért feldobott némileg a cél közelsége, sőt az utolsó körben csatlakozott hozzám Timi és Adrián is, ami nagy erőt adott az utolsó 1116 m megtételéhez.
A célidőm végül 9:13:49 lett, ami fényévekkel marad el az előzetes várakozásomtól. Hogy azért pozitív végkicsengéssel fejezzem be a futásom értékelését, néhány dolog nagyon jól alakult, és biztató jelnek veszem őket a folytatásra:
- ez volt az első ultraversenyem, ahol a legapróbb gondom sem akadt a frissítéssel, emésztéssel
- egyáltalán nem fáztam még a verseny végén, és utána sem, a hőérzetem megfelelt a külső hőmérsékletnek
- ez volt az első ultraversenyem, amin nem sikerült összeszednem semmilyen komolyabb sérülést, az izomlázat leszámítva kutya bajom
- gyorsan megy a regeneráció, már vasárnap este lett volna kedvem újra futni
- a menet közben adódó nehézségek (nagy hátrány, savasodás nagy kockázata, utolsó 15 km nehézsége) ellenére fejben végig kőkemény voltam, egy másodpercre sem vetődött fel bennem a feladás gondolata
Nagyon büszke voltam Timire, aki váltóban indult, és több részletben összesen 20 km-t futott az éjjel. A leghosszabb egyben futott szakasza 11,2 km volt, 5:00 körüli tempóban teljesítette, és elmondása szerint még a végén is nagyon jól érezte magát. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a dániai kirándulásunk miatt az utolsó két hétben egyetlen métert sem futott, akkor el kell ismernem, hogy nem akármilyen tehetsége van ehhez a sporthoz. Hát ha még egyszer rá tudnám venni a rendszeres edzésmunkára... :)
Végezetül szeretném kifejezni a 100-as futók nevében a köszönetemet, hogy egy remekül szervezett versenyen vehettünk részt. Tökéletes volt minden, ha akarnék sem tudnék semmibe belekötni, és miért is akarnék? Számomra különleges élmény volt ennyi ismerős, és nekem szurkoló barát előtt versenyezni!
A verseny oldala, eredmények: Éjszakai 100-as
Zalai Hírlap cikk: Ultrafutás: százezer méteres kitérő
Korábbi versenybeszámolóim: Miért szeretem a maratonfutást?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)