Hali,
Ahogy ígértem, elmesélem, belülről hogyan is nézett ki a szombati napom, illetve az előzmények, bár a Rolandnak már a célbaérés után nagyjából elmondtam a lényegesebb pontokat. Év elején döntöttem el véglegesen a szilveszteri maraton után, hogy 2010-ben felkészülök a Nagyatádi Ironman-re. Sok utánaolvasás (edzésekkel, étkezéssel, technikai dolgokkal kapcsolatban, korábbi Ironmanek beszámolói stb.),korábbi saját tapasztalatok és mások által adott tanácsok segítettek abban, hogy lépésről lépésre felépítsem a magam kis edzéstervét. Mindig csak kb. 2-4 hétre terveztem előre (mikrociklus, makrociklus), ha közbejött vmi, akkor annak megfelelően alakítottam a dolgokat. Na mindegy, ezzel nem untatlak Benneteket, gondolom ez nálatok is hasonlóképpen zajlik. Két héttel a verseny előtt elkezdtem csökkenteni az edzésadagot, utolsó előtti héten kb. 60-65%-ra vettem vissza az edzésekből, utolsó héten pedig még kevesebb volt, hogy ki tudjam pihenni magam teljesen szombatra. Múlt hét csütörtökön a kora délutáni órákban indultunk le Katival ketten a szállásra, ami Berzencén volt, kb. félúton Nagyatád (versenyközpont) és Gyékényes között (úszás helyszíne). Lecuccoltunk, aztán bementünk Nagyatádra (kb. 15-20km), felvenni a rajtszámot, depózáshoz szükséges csomagokat, valamint elmentünk a tésztapartira. Mindenhova pont jókor érkeztünk, sem a nevezéskor nem kellett sorba állnunk, se a tésztaparti helyszínén, sőt foglaltunk helyet a Businak és Kikkának is (Kovács Krisztián Keszthelyről). Megvolt ez is, bár az adag lehetett volna nagyobb is, szóval még egy cukrászdát útba ejtettünk mielőtt hazaindultunk volna. Szerda és csütörtök éjjel úgy terveztem, hogy próbálom amennyire csak lehet kialudni magam, mert a verseny előtti éjjel már úgyis ideges leszek, és csak forgolódás lesz. Hát, már szerda éjjel sem sikerült jól aludnom, csütörtök éjjel meg pláne nem, és ez meglehetősen aggasztó volt. Csütörtökön már nem volt semmi edzés, de pénteken még egy laza 45 perc bringát terveztem, néhány felpörgetős résszel. Olyan pulzusadatokat láttam, ami végképp kétségbeejtő volt. Megfordult a fejemben, hogy hazamegyünk, így nem állok rajthoz. Persze akkor is tudtam, hogy két okra vezethető vissza ez a gyatra állapot, az egyik, hogy ideges voltam a verseny miatt, másrészt, hogy már két napja nem aludtam normálisan. Pénteken még bementünk Nagyatádra leadni a futáshoz szükséges cuccokat a városi strandon (ott volt a futó depó), lassan eltelt a péntek is, összepakoltunk a másnapi versenyre (bringa meg egy rakás cucc). Amúgy az Ironman egy logisztikai feladatnak sem rossz, hogy mit, mikor hova rakjon az ember, hogyan építse fel a frissítést stb. Péntek este már negyed kilenckor lefeküdtem, hogy megpróbáljam valahogy kipihenni magam. Kb. 9-től éjfélig sikerült is aludni valamennyit, aztán felébredtem, majd valahogy aludtam még kb. 2-3 órát megszakításokkal. 5 előtt kelés, reggeli, pakolás, lakótársaink Gyöngyösről (ugyancsak 1 indulóval) szintén, aztán indulás Gyékényesre. Ködös vagy inkább párás reggel volt, sokan már gyülekeztek a rajt helyszínén. Bringát kipakoltuk, összeraktam, beállítások ellenőrzése, irány a depó, berakni a bringát, bringafelszerelést, még egy utolsó könnyítés a WC-n. Bemondják, hogy nem neoprénes úszás lesz, mert majdnem 26 fokos a víz (tényleg nagyon kellemes volt). A gond csak az volt, hogy az iszonyú pára vagy köd miatt kb. 15-20 méter volt a látótávolság. Még egy búcsupuszi páromtól, mielőtt eldördül a „startágyú”. A rajt előtti utolsó pillanatokban csekkoltam be az úszásra (chip ellenőrzés), már ment a Final Countdown.
Ágyúdörrenés és rajt. Igencsak a végén mentem be a vízbe, ezért a két körös úszás első körének feléig szinte csak mellben tudtam úszni, mert nem nagyon haladtunk. Előzni reménytelen volt, mert hihetetlen tömeg volt előttem, a húsdarálóba meg nem akartam bemenni, mert jól megvoltam pofonok nélkül is. Hova siessen az ember, sok van még a végéig. Aztán a kör második felében sikerült találni egy pár fős bolyt, akikkel aztán a második kört is abszolváltuk, ott már úgy éreztem, hogy jobban haladunk, bár az időeredményen ez nem látszott. Szerintem az úszás során főleg a második körben nagyon sokat mentünk pluszban, mert tájékozódni nagyon nehéz volt, nem lehetett látni a következő bólyát, csak ment az ember az előtte lévők után. Sokszor fordultunk olyankor is, amikor nem volt fordító, csak korrigálni kellett az irányon. Na mindegy, az úszás jó bemelegítés volt, 158. helyen jöttem ki a 427-ből, ami elég közepes teljesítmény, kicsit túl laza is lett talán, bár lehet, hogy nem is baj.
Mindegy, arra jó volt az úszás, hogy megnyugodtam a reggeli drukk után, irány a bringás depó. Ott sikerült majdnem 8 percet eltökölnöm (165. helyen jöttem el a depóból), ezt teszi a tapaszatalat hiánya (amatőrök közül is sokan abszolválják ezt kb. 3-5 perc alatt, Major Joe-nak kb. 1,5 perc volt). Na, azért nagy nehezen sikerült elindulni, Kati biztatása közepette. A bringán volt egy nagyobb kör (Gyékényes-Csurgó-Csurgónagymarton-Ágneslak-61-es főút-Iharosberény-Böhönye-Nagyatád) kb. 75km, majd 3 kis kör (Nagyatád-Ötvöskónyi-Beleg-Ötvöskónyi-Segesd-Ötvöskónyi-Nagyatád), 1 kör kb. 35km. Bringán a tervezett pulzustartományt 70-80% közöttire lőttem be, az elején még könnyű lesz tartani a tartomány felső részén a pulzust, később a bringa vége felé (olvasmányélményeim szerint) ez egyre nehezebb. Nekem sikerült a 180km-en végig egyenletes tempóban menni 75-80% között, egyáltalán nem volt megerőltető, semmi lihegés, ami az anaerob tartományt jelezte volna, ami ugye tilos ilyenkor. A bringa első 15 percében csak ittam, nem ettem semmit (ezt ajánlották, mert a szervezetnek át kell állnia a vizszintes mozgásból, bár ez nekem szerintem már a depóban sikerült…). Aztán lassan elkezdtem táplálkozni, és folyamatosan előzgettem. Ironman-en nem szabad bolyozni, ha valakit bolyozni látnak a versenybírók, akkor időbüntetést kap, de több alkalom után ki is zárhatják. Tehát mindenki saját zsírján teljesíti a távot. Az első 75km-es körön volt egy szakasz, ami szűk, de aszfaltozott erdei úton vezetett, oda autók nem nagyon mennek be. Itt az előző esti viharnak köszönhetően volt néhány helyen kavicsfelhordás, de összességében nem volt veszélyes. Egy helyen kb. 10-15 méter hosszúságban volt sártenger, azon szép lassan mentem át, volt aki már türelmetlenkedett mögöttem, vesztettünk kb. kemény 5 másodpercet… Előszőr több mint 1 óra után néztem meg az átlagot és az abszolvált szintkülönbséget. Azt tudtam, hogy a pályán kb. 650m lesz az összes szint, és ebből 350m a 75-ös körön, a majd 3x100m a kiskörökön lesz. Szóval emelkedő nincs sok. 1 óra után 225m szintnél jártam, és 33,8 volt az átlag, és könnyen ment, pulzustartomány rendben. Folyamatosan előzgettem, néha megdícsértem egy-egy bringát, mert voltak olyan időfutam bringák, amilyeneket eddig csak a Tour-on láttam, telekerék, időfutam sisak, karbonfelni stb. Voltak bőven olyan kerékszettek, amelyek többe kerülnek mint az én komplett bringám, pedig az se egy olcsó cucc. 75km-nél Nagyatádon 2 kulacsot vettem fel, Kati ügyesen a megbeszéltek szerint adta, ami kellett, leste minden kívánságomJ. Kaját nem vettem fel, mert volt még a zsebemben is, illetve volt egy kajás táskám a bringa kormánya mögött, onnan falatozgattam. A 3 kis kör is gyorsan eltelt, folyamatos frissítéssel (Nagyatádon és a kiskör két fordítójánál is vettem fel néha egy kis kaját – ez utóbbi azért volt jó, mert menet közben adták fel a banánt vagy powerbar szeletet, ha kértem), a bringát végül 5:09-en belül sikerült teljesíteni, ennek örültem, legalább a bringán nem vallottam szégyent. Mint utólag kiderült ez a 22. bringás idő volt a 427-ből, és a 165. helyről sikerült az 50.-re feljönni.
Bringa után irány a futódepó, az már kicsit gyorsabb volt, kb. 5 perc, csak futócipőt húztam, fejemre meg a baseball sapkára vizet engedtem (kezdett jó idő lenni, és kb. ¾ 2-kor kezdtem a maratont), meg volt egy pisi is, előszőr és utoljára a verseny alatt. Pulzust hasonlóan a bringához 70-80% közötti tartományban képzeltem el, bár a 2. felére valószínűleg tényleg csak a 70-75% lett volna belőle. A futás 12 körös volt, 1 kör 3,55 km, árnyék kb. a pálya 10-15%-án volt ekkor még. Az első két kör a tervezett tempóban ment 75-78% között, nem volt gond, jól bírtam, nem volt gond az izomzatomnak az átállással sem. Aztán a 3. körben éreztem, hogy vmi nem stimmel a gyomrommal. Valószínűleg az lehetett a gond, hogy a frissítéseknél nem lett elég híg az oldat a gyomromban. Olvasmányaim alapján bringán kb. 8%-os, futásnál 6%-os szénhidrátoldat a javasolt (tehát a bevitt folyadék és a kaja szénhidrát tartalma a folyadékhoz képest ennél ne legyen magasabb), mert különben nem tud felszívódni, és hányás vagy hasmenés lesz a vége. Minél melegebb van, annál jobban kell higítani az optimális felszívódás érdekében. Egy hányás a maraton 10. km-e előtt (ironman-en meg pláne) pedig nagy fejreállást eredményezhet, mert távozik a szervezetből egy csomó nyomelem, vitamin, ásványi anyag is a folyadékon kívül, és azt már nem lehet visszapótolni a futás alatt. Éreztem, ha továbbra is ebben a tempóban futok, akkor 1-2 km és róka koma meglátogatja az egyik bokrot. Nem maradt más lehetőségem (mert ezt az opciót el akartam kerülni), mint visszavenni a tempóból, és csak vízzel frissítettem, semmi mást nem vettem magamhoz, Kati aggódott is, hogy miért nem kérek semmit. Kb. a 3. körtől a 7. kör végéig (5 körön keresztül) 60-62%-on futottam emiatt, pedig a keringésem, az izomzatom jóval többet is elbírt volna. A 7. kör vége felé egy kis dinnyét már megengedtem magamnak, akkor kezdte jól érezni magát a gyomrom. Ezután kb. 3 körben megint sikerült viszonylag normális tempóban és pulzussal futnom (73-75%-on), viszont továbbra is kevés szénhidrátot vittem be. Ezt kezdtem érezni, és szőlőcukrot akartam felvenni a parkban lévő frissítőállomásnál, persze pont akkor nem volt. Ebből aztán lett egy kb. 1,5 körös eléhezés, későn kezdtem el a kajálást. Az utolsó előtti körben sokat sétáltam (itt buktam el, hogy 11 órán belül érjek célba), Kati már szétaggódta magát a célban, hogy hol lehetek, benn fekszem vhol az árokban vagy ilyesmi. Ennyire azért nem volt rossz a helyzet, bár ekkor már elég sok zombi futott a pályán, ami lelkileg nem acélozza az embert, de próbáltam másra koncentrálni. A versenyközpontban magamhoz vett szőlőcukor felszívódása után az utolsó 3-4 km-en már nem volt gond, persze akkor már az ember lélektanilag is más állapotba kerül. Befutottam utoljára a versenyközpontba, és innen már csak pár méter volt a cél. Célkaput ilyenkor kinyitják, és minden célba érkezőt bemondanak, mindenki „átszakíthatja” a célszalagot, kap egy érmet és egy Finisher-es pólót. Ironman lettem! Jól megérdemelt puszi a Katitól, meg könnyes ölelés (ő könnyezett, én nem). Ügyesen segített a frissítésnél, pedig neki sem volt egyszerű. A gyékényesi úszás után kocsiba ült, átment Nagyatádra, ahova akkor már megérkeztek az első bringások. Utána hűtőtáska cipelés, hogy minden a helyén legyen, mire odaérek. Aztán a nap nagy részében ő is a tűző napon volt, szóval érthető módon elfáradt rendesen. Nem sokkal beérkezésem után befutott Kikka is (kb. 4 perccel később), Busi is még 12 órán belül ért célba, ügyesen ment nagyon.
Kicsúsztam 11 órán túlra, köszönhetően a nagyon gyenge 4:20-as maratonnak, és bizony úgy éreztem, hogy a szilveszteri maratonon jobban elfáradtam, mint az Ironman után. Nyilván ott jóval kevesebb futás volt még a lábamban, és edzettségem sem volt olyan. Most két nap pihenés után, már szinte semmi izomlázam nincs, akkor szilveszterkor azért jó pár napig éreztem a lábaimat. Szóval összességében úgy érzem a futásban benne maradt kb. 30-40 perc (meg a depóban is kb. 5) annak köszönhetően, hogy a frissítést nem találtam el, amit sajnálok, de legalább van miért visszatérni. Összességében elsőre nem rossz, bár van hiányérzetem. Ami érdekes, hogy nagyon féltem a melegtől, meg hogy napon kell futni nagyrészt, mert előtte voltak már rossz tapasztalataim ezzel kapcsolatban. És a meleg egyáltalán nem zavart verseny közben (bringán ez érthető), de futásnál sem, mert körönként volt 2 frissítő állomás, és azonkívül is voltak helyek, ahol locsoltak bennünket, így ezzel nem volt gondom. Állítólag elég párás volt az idő, bár nekem nem tűnt annak. Ami leginkább megviselt az az, hogy miután nem kentem be magam, a vállaim rommá égtek, bár mostanra már ez is normalizálódott.
Az eredményhirdetésen már pedzegettem, hogy jövőre vissza kéne jönni, Kikka nem volt ennyire lelkes, Busi ezirányú elképzeléseit nem ismerem.
Szóval lehet, hogy jövőre ismét elindulok, de most még a pihenésé a főszerep. Azért, ha indulnátok jövőre szóljatok, mert az biztos megerősítene és erőt adna, hogy nekivágjak újra.
Üdv.
